Miért maradnak meg a gyermekkori traumák egy életen át?

Az amerikai idegtudósok az SGK1 fehérjére összpontosítottak, amelynek szintje növekszik a depressziós rendellenességekben szenvedőknél. Feltételezzük, hogy megzavarja az idegsejtek normális kölcsönhatását.

A tudósok megvizsgálták az elhunyt férfiak agyát, beleértve azokat is, akik öngyilkosságot követtek el. A hippokampusz elemzése azt mutatta, hogy az öngyilkosságot elkövetőknél az SGK1 kódolásáért felelős gének száma körülbelül egyharmaddal magasabb volt, mint azoknál, akik más okokból haltak meg. Különösen magas szinteket találtak ezekben a férfiakban, akik gyermekkorukban traumatikus eseményeket éltek át.

Az eredményeket serdülők vizsgálata is megerősítette: a depresszióban szenvedőknél az SGK1-hez kapcsolódó gének aktivitása szignifikánsan magasabb volt, mint az egészséges társainál. Ez azt jelzi, hogy a gyermekkori traumák hosszú távú biokémiai nyomot hagynak.

Ezután a szakértők egereken végeztek kísérleteket. Miután rágcsálóknak olyan gyógyszert fecskendeztek be, amely elnyomja az SGK1 aktivitást, szorongásuk stresszes helyzetekben jelentősen csökkent.

A felfedezés segíthet a depressziós rendellenességek új kezeléseinek kifejlesztésében, különösen azoknál az embereknél, akik gyermekkorukban súlyos traumát éltek át - írja a TechInsider.