Életmód

Toxikus pozitivitás: amikor a „légy hálás” árt

A gond ott kezdődik, amikor a pozitivitás kötelezővé válik

Az alábbi cikk egy olyan, meglepően gyakori és félreértett jelenséget jár körül, amely elsőre ártalmatlannak – sőt, jónak – tűnik, valójában azonban káros hatással lehet az érzelmi egészségünkre. Ez a toxikus pozitivitás, vagyis az a társadalmi nyomás, hogy mindenáron „pozitívnak” kell lennünk, még akkor is, amikor fáj, nehéz vagy éppen gyászolunk.

Toxikus pozitivitás: amikor a „légy hálás” árt
Miért veszélyes a toxikus pozitivitás? (képünk illusztráció)
Fotó: Northfoto

Az, hogy pozitívan gondolkodjunk, önmagában nem rossz sőt, a hála, az optimizmus, a remény fontos részei a mentális egészségnek.
A gond ott kezdődik, amikor a pozitivitás kötelezővé válik. Amikor az ember már nem lehet őszinte a saját érzéseivel, mert fél, hogy „negatívnak”, „hálátlannak”, vagy „gyengének” tűnik.

Ez az elfojtott bánat, mesterséges jókedv érzelmi nyomást, bűntudatot és elszigeteltséget szül és ez már nem pozitivitás, hanem toxikus elvárás.

Mit jelent a toxikus pozitivitás?

A toxikus pozitivitás egy kényszerített, irreális pozitív gondolkodás, amely megtagadja a negatív érzések létezésének jogát.

Jellemzői:

  • A „csak mosolyogj” elvárása még a legnehezebb helyzetekben is
  • A nehéz érzések elbagatellizálása: „Másnak sokkal rosszabb”
  • A problémák „túl gyors pozitív átkeretezése”: „Minden okkal történik!”
  • A fájdalmas tapasztalatok kerülése, elnyomása: „Ne panaszkodj, légy hálás!”

Példák a hétköznapi toxikus pozitivitásra

Érzelmi reakció

Toxikus válasz

Mit közvetít?

„Fáradt vagyok, kimerült.”

„Legalább van munkád, örülj neki!”

A panasz nem jogos, ne érezd így.

„Nagyon szomorú vagyok.”

„Ne szomorkodj, minden okkal történik.”

Az érzésed zavaró, nyomd el inkább.

„Szorongok, nem tudom, mi lesz.”

„Pozitívan kell gondolkodni, különben bevonzod a rosszat.”

A félelem tabu, csak a jó érzéseknek van helye.

Ezek a mondatok gyakran jó szándékkal hangzanak el, de megtagadják az érzelmi valóságot és ezzel elszigetelik az illetőt.

Miért veszélyes a toxikus pozitivitás?

1. Érzelmi elfojtáshoz vezet

A negatív érzések nem szűnnek meg attól, hogy nem beszélünk róluk csak mélyebbre mennek.
Az elfojtott fájdalom, düh, szorongás idővel testi tünetekben, kiégésben vagy pszichés problémákban jelentkezhet.

2. Izolál és szégyent kelt

Aki szomorú, szorong vagy gyászol és csak azt hallja, hogy „légy hálás”, „mosolyogj”, az elszigetelve érzi magát.
Ez azt üzeni:

„A te érzéseid zavaróak, inkább rejtsd el őket.”

Ez érzelmi magányhoz, szégyenhez és önbizalomvesztéshez vezethet.

3. Hamis énkép kialakulásához vezet

Ha mindig pozitívnak kell lenni, akkor az ember megtanulja elrejteni az igazi énjét még önmaga elől is.
Ez hosszú távon önazonossági válsághoz, kiüresedéshez, depresszióhoz vezethet.

4. Lerombolja a hiteles kapcsolatokat

A valódi intimitás ott kezdődik, ahol megmutatjuk a sebezhetőségünket.
A „minden rendben van” maszk akadályozza az őszinte kapcsolódást barátokkal, családdal, párkapcsolatban is.

Mi a megoldás?

Az érzelmi érettség és együttérzés

A cél nem az, hogy mindig „negatív” vagy „pozitív” állapotban létezzünk, hanem hogy valóságosak legyünk.
A valódi gyógyulás és kapcsolódás kulcsa: az érzések elfogadása minden színükben.

Hogyan kerülje el a toxikus pozitivitást?

  1. Engedje meg magának az érzéseit
    A harag, a félelem, a fájdalom is emberi. Nem kell őket szégyellni.
  2. Ne nyomja el más érzéseit sem
    Inkább mondja: „Hallak.”, „Teljesen érthető, hogy így érzed.”
  3. Legyen kíváncsi, ne ítélkező
    Kérdezze meg: „Mesélnél erről bővebben?” ahelyett, hogy tanácsot adna.
  4. Fogadja el, hogy a gyógyulás időt igényel
    Nem kell „pozitívba fordítani” minden nehézséget azonnal.
  5. Gyakorolja a valódi empátiát
    Néha egy ölelés, egy csendes jelenlét többet gyógyít, mint ezer „inspiráló idézet”.

„Nem attól leszünk erősek, hogy mindig mosolygunk, hanem attól, hogy őszintén megéljük, ami bennünk van.”

A pozitivitás önmagában csodálatos. De amikor követelménnyé válik, amikor megakadályozza az érzelmi őszinteséget, akkor többet árt, mint használ.

A valódi egészség az, amikor érzéseinket nem címkézzük „jónak” vagy „rossznak” hanem megengedjük őket és tanulunk belőlük.

Kapcsolódó írásaink