Életmód
A hívő közösségeknek óriási szerepük van a gyermekek megóvásában
„A törvényi védelem fontos, szükséges, de a gyermekek megóvását a szülők tanításával, valamint a családok és az iskola szorosabb együttműködésének elősegítésével kellene kiegészíteni” – fogalmazott Bagdy Emőke a Pax Televízióban. Szerinte enélkül nehezen változtatható meg az a fájdalmas tény, hogy
Magyarországon a 2016 óta készülő Gyermekjogi jelentések tanúsága szerint évről évre nő a veszélyeztetett és bántalmazott gyermekek száma.
A professzor kifejtette: bár pontos statisztikai adatok nincsenek, a rendelkezésre álló ismeretek alapján hazánkban a gyermekbántalmazások, köztük a szexuális abúzus döntő többsége családon belül történik. Ezek egy részét pedig a gyermekvállalásra készülő fiatalok felkészítésével, a közösségek megerősítésével és a normalitás melletti határozott kiállással meg lehetne előzni.
„Egy nyolcfős közösséggel, teljesen öntevékeny módon már két évvel ezelőtt keresztény szellemiségű európai gyermekvédelmi programot állítottunk össze. Ennek a projektnek a kiinduló tézise, hogy minden szülőnek és nevelőnek tudnia kell, mitől szükséges megóvni a gyermekeket a normál, egészséges fejlődéshez. Már egy durva szó is mély nyomot hagy bennük” – fejtette ki a klinikai szakpszichológus.
Bagdy Emőke kiemelte: ugyanakkor a szülői gyengédség is átalakulhat abúzussá, hiszen főleg édesanyaként mindenki megtapasztalhatja azt az összefonódó, meghitt, intim állapotot, melyet a gyermeke iránt érez.
A szülő igenis meg tudja a gyereket rémíteni például a nemi szerv puszilgatásával vagy a túlzott simogatással. Ő semmi rosszat nem csinál, csupán a szeretetét fejezi ki. Ezt a hibát leginkább a lányukba szerelmes apukák követik el
– figyelmeztetett Bagdy Emőke, hozzáfűzve, hogy nagy szükség lenne szülői nevelésre, melyet akár a gyülekezetek is kezdeményezhetnének.
A műsorban felidézték, hogy az elmúlt években már indultak átfogó gyermek- és ifjúságvédelmi programok a magyar katolikus egyház közösségeiben és intézményeiben, amelyek magukban foglalják a gyermekbántalmazás megelőzését célzó intézkedéseket, a szükséges jelzőrendszerek felállítását, a kríziskezelést és -feldolgozást, valamint a szemléletformálást is.
„Sajnos azonban még mindig sokat kell változtatni azon, ahogy a bántalmazott gyerekekhez fordulunk” – jelezte a szakember, majd egy megdöbbentő adatot közölve elmondta:
a gyermekekkel szemben elkövetett szexuális visszaélések 97 százalékát ismerős személy követi el.
A sértettnek segítséget kérni nincs bátorsága, nem meri elmondani a vele történteket, az ősbizalom, amely embertől emberig, lélektől lélekig terjed, teljesen eltörik.
„A napvilágra kerülő gyermekbántalmazások pedig rávilágítottak arra, hogy kultúraváltásra van szükség, amelyben a hívő közösségeknek rendkívüli felelőssége van” – emelte ki.
A professzor arra is kitért, hogy a bizalom, a szeretet, a biztonság, a gondoskodó jelenlét alapszükséglet, melyre minden gyermek igényt tart, és ennek biztosítása egyéni, társadalmi és családi feladatunk. „Ha ezek rendben volnának, nem történne ennyi tragédia sem. Ettől eltérő viselkedésmód, amely nem tudja a gyermeket megfelelően biztonságban tartani, veszélyeket hordoz magában. Minden olyan cselekedetet nagyon nehezen lehet eltüntetni, amely két embert egymással szembefordít.”
A szeretetmegvonással járó büntetés az egyik legsúlyosabb formája a bántalmazásnak. Ez nagy traumát idéz elő, hiszen a gyermek elhiszi, hogy nem szeretik. Szeparációs szorongás alakul ki benne, ez pedig egyenlő a halálfélelemmel
– mutatott rá. Bagdy Emőke szerint az sem mindegy, hogy milyen közösségből és családból jövünk. Mint fogalmazott, a gyermeknek az első számú példaképe a szülő, ezért nagy jelentőségű, hogy az általános és alapértékeket megtanulja a fejlődése során.
A szülőkkel töltött értékes idő az egyik legfontosabb, hiszen a gyermek átveszi a viselkedési mintákat, a személyisége fejlődik, és kialakul a kognitív, szociális képessége is. Az iskolát és az iskolai nevelést is alaposan meg kell tervezni és ki kell választani. Ez befolyásolja a teljesítményt, az alkalmazkodóképességet, az önbizalmat és a motivációt, hiszen
a korszellem, melyben élünk, egyre kártékonyabb a személyiségfejlődés szempontjából. Előtérbe kerül az önző, individualista, egoista szemlélet, amelyet a gyermek természetesnek vesz. Ezáltal kialakulhat benne a hedonista attitűd
– magyarázta.
„Számít, hogy mi lesz az, amit átadunk a gyermeknek. Tudatosan kell döntenünk arról is, hogy milyen közösségekbe visszük őt. A legnagyobb segítséget akkor tudjuk adni neki, ha látjuk, hogy milyen társaságba jár. Hiszen ott alakul a világnézete, az életküldetéséhez való viszonyulása. A cselekvő etika pedig az, amit csak utánzással, mintakövetéssel lehet elsajátítani. Ez befolyásolja leginkább az énképe kialakulását” – összegzett a klinikai szakpszichológus.
