A pótcselekvés valóban pótol valamit?

Enni még akkor, ha már nem is éhes

Ideális esetben akkor eszünk, amikor éhesek vagyunk. Amikor az értéktelen kalóriákhoz nyúl valaki éhségérzet nélkül, azt a szakirodalom érzelmi evésnek nevezi. Dr. Roxanne Dryden pszichiáter mélyrehatóan vizsgálta az érzelmi evés hátterét. Elemzéseiből kiderül, hogy az erre hajlamos embereknél gyakori a depresszióhajlam, a krónikus szorongás, a szeretet adásának és elfogadásának csökkent képessége. Magas a kortizolszintjük, és a stresszhormonnak is nevezett anyag érzelmi labilitást okoz. Mivel a lelki problémáikat nem tudják vagy nem próbálták megoldani, evéssel csökkentik a feszültségüket. Az étkezés és emésztés ideiglenesen lefoglalja az idegi energiákat, tompítja az érzelmek átélését. A hatás rövid távú, és önmagát gerjesztő körfolyamat indul be: a pótevéseket lelkiismeret-furdalás követi, amelyre újabb felesleges táplálkozás a válasz, rendszerint olyan magas szénhidráttartalmú ételek formájában, mint a pizza, a jégkrém, a csokoládé vagy a chipsfélék.

A megoldás leghatékonyabb módja, hogy kiderítsük, milyen érzelmi gondot fedünk el az értelmetlen evésekkel.

Vásárlásmánia vagy a mai nevén „shoppingolás” céltalanul

Ilyenkor olyan dolgokat is megvásárol az ember, amelyekre nincs is szüksége. Gyakran hitelt is felvesznek, kölcsönök terhelik őket, mégsem tudják abbahagyni a vásárlást. Házasságok válságát is okozhatja a probléma, hiszen egyre jobban elvész a kontroll.

Takarítás vagy tisztaságmánia

Amikor sosem lehet elég tiszta valami. Mint a legtöbb lelki zavar, sok esetben a tisztasági mánia is a gyerekkorból ered. Túlzott elvárások, visszaélések, abúzusok állhatnak a háttérben. De egy közelmúltban történt, nem feldolgozott esemény is kiválthatja a kényszeres tisztaságvágyat, állandó takarítást.

A munkába menekülés is lehet pótcselekvés

A munkaalkoholizmusnak is nevezett jelenség egyre gyakoribb, és fontos megkülönböztetni a nem önszántunkból végzett túlóráktól. Aki a munkaórákat szándékosan nyújtja akkor is, ha anyagilag nincs rászorulva a többletre, sokszor pótmegoldást keres. A perfekcionista személyiség hajlamos a munkát túlzásba vinni, de azok is áldozatul eshetnek a betegségnek, akiknek kevés az önbizalmuk, és állandó pozitív visszajelzésre, megerősítésekre vágynak. Enélkül csökkent értékűnek érzik magukat.

A kiemelteken kívül rengeteg pótcselekvést ismerhetünk, a sütés-főzést, a kertészkedést, az unokákkal való foglalatosságot, az autó tisztítását vagy bármilyen olyan elfoglaltságot, amely már túlmutat azon a határon, amely épít, kikapcsol, vagy hobbiként ad elfoglaltságot.