Életmód
Könyv jelent meg a Rotschildról, aki elhozta Budapestre Párizst
Rotschild Klára valami olyat tudott, amit csak kevesen
A Rotschild név már a 30-as években jól csengett a divatszakmában. Kláránál a fiatal arisztokrata, valamint a legújabb divatirányzatot követő - mai szóval influenszereknek mondanánk őket - tehetősebb, stílusos hölgyek vásároltak. Egy legenda szerint Faruk egyiptomi király családjának hölgytagjai is itt varrattak, de Horthy István esküvőjére a menyasszonynak, Edelsheim Gyulai Ilona grófnőnek ruháját és a násznép hölgytagjainak toalettjét is itt készítették.
A második világháború Klárát és családját sem kímélte. Az ötvenes évek közepén azonban a régiek közül egyedül mégis ő kapott esélyt arra, hogy visszatérjen a divatszakmába.
Rotschild Klára az 1930-as évek végére kivívott privilegizált helyzetét a kommunista uralmi rend közepette is képest volt visszaszerezni, az 1950-es évek második felére már újra ő irányította a pesti divatéletet. Tudta, hogy a nők szívéhez a ruhákon keresztül vezet az út, az asszonyokon keresztül az ő keze pedig egészen befolyásos férfiakig is elért. De még ma is sok a találgatás arról, vajon miben rejlett a titka?
Az 1960-as évektől vevőközönsége túlnyomórészt befolyásos férfiak asszonyaiból, művészekből, orvosok, ügyvédek, tudósok, diplomaták hozzátartozóiból, külföldön élő magyar, és a világ egyéb tájairól érkező jómódú hölgyekből tevődött össze. Itt készíttetett ruhát Jovanka Broz, Josip Broz Tito, Jugoszlávia egykori elnökének felesége, Franz Vranitzky - osztrák kancellár felesége, Münnich Ferencné, Gábor Zsazsa, Honthy Hanna, Tatyjana Szamojlova, Psota Irén és Halász Judit is. De még a köztudottan puritán Kádár Jánosné is el-ellátogatott ide.
Nem rég Clara címmel kiállítás nyílt a Magyar Nemzeti Múzeumban a magyar divat nagyasszonyának életművéből. Most pedig megjelent a könyv is, ami ennek a különleges nőnek a történetét foglalja össze és a titkairól is megpróbálja lerántani, - hogy stílszerűek maradjunk - a selyemsálat.
A kiállítás és a könyv anyagát is Simonovics Ildikó divattörténész gyűjtötte össze, aki jelenleg a Magyar Nemzeti Múzeum szakmuzeológusa, korábban a Kiscelli Múzeum textilgyűjteményének vezetője volt. Vele beszélgettünk.
Saját bevallása szerint fiatal budapesti lányként sem érdekelte különösebben eleinte a divat. Hogyan terelődött a pályája mégis ebbe az irányba és ezen is túl, hogyan találta meg, illetve hogyan találta meg önt a keleti blokk Coco Chaneljének izgalmas és titokzatos története?
Amikor a pályára kerültem 23 éve, még kevesen foglalkoztak az alkalmazott művészetnek ezzel az ágával, a divattal. Különösen az 1945 utáni magyar divatélettel. F. Dózsa Katalin mentorom osztotta rám ezt a területet, mivel ő inkább a megelőző időszakkal foglalkozott. Ennek a korszaknak viszont megkerülhetetlen személye Rotschild Klára, a szabászok lányából lett pesti divatmogul.
Ön már megszületett, mikor Klára asszony még élt. Vagyis mondhatjuk úgy, hogy az ő története még viszonylag friss, más muzeológiai területekhez képest. Könnyű volt összegyűjteni így a kiállításra és a könyvre való anyagot?
- Ezt nem mondanám. Ahogy a könyvem előszavában is írom, bármit megadtam volna egy önéletrajzért, vagy még inkább egy titkos naplóért, amelyet Rotschild Klára írt, vagy mondott tollba. Ezzel szemben szinte alig akadtak olyan biztos pontok, ahonnan a kutatásomat elindíthattam volna. Levéltárakban nagyon kevés használható adatot és információt találtam. Így a munkám nagyobb része korabeli újságcikkek olvasásából, városi legendákból kiindulva felkutatott, olyan személyekkel készült interjúkra alapult, akik még ismerték őt személyesen. Munkatársak, barátnők, az egykori vevőkör még élő tagjai. De ennek a fajta kutatásnak is van haszna, és megvan a maga bája. Csodálatos volt, ahogy ezek az emberek, főleg hölgyek, megnyíltak nekem, és olyan személyes történetekbe is beavattak, amelyeket csak ők tudhattak.
Életrajzi adat tehát kevés állt rendelkezésre. De mi volt a helyzet a múzeumi anyaggal?
Sajnos nem voltak raktárak, de még egy padlásszoba sem, tele a csodás ruhakölteményekkel, amelyekből évente 1000-2000 darab készült egyébként. Szinte a semmiből indultam. A kutatások kezdetekor összesen három ruha volt fellelhető közgyűjteményben, de mire a könyv kéziratát le tudtam adni 103 öltözet gyűlt össze a kiállításhoz. Ezek többsége családi hagyatékokból, gardróbszekrények mélyéről kerültek elő, amelyeket egykori tulajdonosaik, vagy azok örökösei kölcsön vagy ajándékba odaadtak.
Azon túl, hogy a végére egy pazar divattörténeti kiállítás anyaga és izgalmas történetek gyűltek össze egy életrajti könyvhöz, mit adhat még a múzeumi látogatónak, az olvasónak?
Ez nem csak egy divatkiállítás, és nem csak egy életrajzi könyv. - érvel a szakember. - Ez a kettő így együtt egy sikertörténetet vázol fel, méghozzá egy olyan női sikertörténetet, amely a viharos és véráztatta huszadik századon ívelt keresztül, de a mondandója, üzenete mégis univerzális. Mert a végére érve azt érezhetjük, hogy a siker receptje mit sem változott. Nem elég a tehetség, de kitartás, szorgalom és nem utolsósorban leleményesség is kell hozzá, valamint kiterjedt kapcsolati háló. De ahogy maga Rotschild Klára szájából is elhangzott: „A sikert elérni hatalmas dolog, megtartani még inkább az.”
Megnyílt az évek óta tervezett kiállítás, ami egészen 2020. áprilisáig látogatható, megjelent az életrajzi könyv. Sőt, azóta a Rotschild Klári legendái címmel készült dokumentum film is kapható és hazavihető a Magyar Nemzeti Múzeum boltjából. Mi az amire még ezen felül is büszke?
Csodálatos érzés látni, hogy nem csak fiatalokat, de férfiakat is megszólít ez a történet, mert nem csak a divat púderillatú világáról szól, hanem egy valódi üzleti sikerről, egy olyan márkáról, - mai szóhasználattal azt mondanánk, személyes márkáról – amely az ismert körülmények ellenére negyven évig kitartott a csúcson Rotschild Klára. És itt fejezte be, amikor az utolsó, mondhatni valóban a legsikeresebb és legpazarabb, a Gundelben rendezett divatbemutatója után a halált választotta. 1976. novemberében, legendás pesti, hetedik emeleti lakása konyhájának ablakából kiugrott a ház belső udvarára.
