Miért fogékonyabbak a nők az Alzheimer-kórra

Miért kétszer vagy háromszor nagyobb valószínűséggel alakul ki a nőknél szklerózis multiplex vagy Alzheimer-kór, mint a férfiaknál? A kutatások évtizedekig keresték a választ a hormonokban, az életmódban vagy a véletlenben. A Los Angeles-i Kaliforniai Egyetem (UCLA) tanulmánya most azt mutatja, hogy az X kromoszómán lévő gén döntő tényező lehet - és így a női agy öregedésének megértésének kulcsfontosságú darabja.

A gént KDM6A-nak hívják. Az X kromoszómán ül, és elkerüli a biológiai rutint, amelyet valójában magától értetődőnek vettek: az X inaktiválását. A nőknek két X kromoszómájuk van, a férfiaknak csak egy. Annak érdekében, hogy mindkét nem génaktivitása kiegyensúlyozott maradjon, a két X kromoszóma egyikét általában elhallgattatják a nőknél. De néhány gén – például a KDM6A – elkerüli ezt a folyamatot. Az eredmény: erősebben expresszálódnak a női sejtekben, azaz aktívabban alakulnak át.

Ami apró genetikai részletnek hangzik, megmagyarázhatja, hogy a nők miért hajlamosabbak az idegrendszeri gyulladásos betegségekre – és miért működnek másképp egyes hosszú élettartamú beavatkozások.

Amikor a mikroglia túlreagálja

Az új tanulmányban a Dr. Rhonda Voskuhl, az UCLA sclerosis multiplex programjának vezetője által vezetett csapat a mikrogliasejtek - az agy immunsejtjei - viselkedését vizsgálta. Ezek érzékenyen reagálnak a stresszre, a fertőzésekre vagy az immunrendszer működési zavaraira. Ha túlreagálják, krónikus gyulladás alakul ki az agyban – ez az állapot nemcsak az SM-re, hanem az Alzheimer-kórra is jellemző.

A női sejtekben a kutatók különösen magas KDM6A aktivitást találtak. Amikor kifejezetten kikapcsolták a gént az egerek mikrogliájában, a kép drámaian megváltozott: Az állatok szignifikánsan kevesebb betegségjelet, kevesebb axonkárosodást és több ép mielinszerkezetet mutattak. Az agy ezért mérhetően jobban védett volt.

Hím egereknél ez a hatás nem fordult elő – ez egyértelmű jele annak, hogy ez valóban a neurodegeneráció nőstény-specifikus mechanizmusa.

Hormonok, gének és a menopauza dilemmája

Dr. Voskuhl ezt a mechanizmust "evolúciós egyensúlynak" nevezi. A termékeny években az X-hez kötött gének, például a KDM6A segítenek a fertőzések leküzdésében. Ezt a gyulladáskeltő erőt az ösztrogén tartja kordában – egy hormon, amelynek neuroprotektív hatása is van. A menopauza kezdetével azonban az ösztrogénszint csökken. Ez kiküszöböli a védőhatást – és a gyulladást elősegítő gének teljes potenciáljukat kibontakoztatják.

Az eredmény: a mikroglia kicsúszik az irányítás alól, az agy begyullad, az idegkapcsolatok megszakadnak. Csendes, de döntő folyamat, amely felgyorsítja a női agy öregedését – és megmagyarázhatja, hogy miért fordul elő olyan gyakran az "agyi köd" és a kognitív visszaesések a menopauza alatt - írja a focus.de.

A metformin, mint a hosszú élettartam kulcsa

Itt jön képbe egy régi ismerős: a metformin. A cukorbetegség gyógyszere, amelyet évek óta lehetséges "geroprotektornak" tartanak a hosszú élettartam kutatásában, meglepő hatást mutat ebben a tanulmányban. Gátolhatja a KDM6A aktivitását – és így nyilvánvalóan lelassíthatja azokat a gyulladásos folyamatokat, amelyek neurodegeneratív változásokhoz vezetnek a nőkben.

Az egérkísérletekben a metformin jelentősen javította a neurológiai pontszámokat, csökkentette a mikroglia aktivációját és elősegítette a "nyugalmi állapotba" való visszatérést. A kezelt állatok génmintázata hasonló volt a genetikailag deaktivált KDM6A esetében megfigyeltekhez. Érdekes módon ezt a hatást szinte kizárólag nőstény egerekben figyelték meg. A férfiak alig profitáltak belőle.

Ez a megfigyelés megerősíti azt a hipotézist, amelyet egyre gyakrabban vitatnak meg a hosszú élet közösségében: az öregedés nemi alapú. Ami a férfiakat védi, az semleges vagy akár hátrányos is lehet a nők számára – és fordítva.

A hosszú élettartam nem uniszex fogalom

Az UCLA tanulmány eredményei megkérdőjelezik a hosszú élettartam orvoslását. Ennek az az oka, hogy évtizedek óta számos klinikai vizsgálatot végeznek a neurodegenerációról, az immunrendszer öregedéséről vagy az anyagcseréről, túlnyomórészt férfi alanyokkal. A feltételezés: Ami a férfi agy számára előnyös, az a női agyat is segíti.

De úgy tűnik, hogy pontosan ebben rejlik a hiba. Ha az olyan gének, mint a KDM6A, eltérő hatást fejtenek ki a nőkre, akkor a beavatkozásokat is egyénileg kell adaptálni – a táplálkozási stratégiáktól a hormonterápiákon át a gyógyszerekig, például a metforminig.

Voskuhl dióhéjban fogalmaz: "A menopauza idején a nőknek olyan stratégiákra van szükségük, amelyek egyensúlyban tartják az agyat. Ez magában foglalhatja az ösztrogén alapú anyagok használatát is, amelyek célzott hatást gyakorolnak az idegrendszerre."