A kutatók megfejtették a placebo-hatás rejtélyét

Cukortabletták, sóoldatok vagy a fehér köpenyes orvos megjelenése: ezek mindegyike képes egészségessé tenni minket. Az összes gyógyító hatás nagy része pontosan ezen a "placebo hatáson" alapul.

A jelenséget a második világháború alatt fedezték fel. Azóta a kutatók megpróbálják megfejteni a placebo-hatás titkát. Feltételezése: Gyakran nem a gyógyszerek hatóanyagai tesznek egészségessé. Inkább a testünk egyszerűen meggyógyítja magát - írja a Welt der Wunder.

Mindig is írtak elő specifikus hatás nélküli terápiákat. A korábbi idők gyógyítói anélkül, hogy tudtak volna róla, a placebo-hatást alkalmazták néha kalandos módszereikkel. Egyébként a "placebo" szó latinból származik, és valami olyasmit jelent, hogy "jót fogok tenni".

A placebo-effektussal kapcsolatos tudományos kutatások a második világháborúig nyúlnak vissza. Egy Henry Beecher nevű amerikai aneszteziológus, aki akkoriban Olaszországban állomásozott, elfogyott a fájdalomcsillapító morfinból, amelyet sebesült katonák befecskendezésére használt. Kétségbeesésében ezután gyenge sóoldatot adott be betegeinek.

És megtörtént a csodálatos dolog: a betegeknek alig volt fájdalma utána – mint az eredetileg használt gyógyszer esetében. Ez az eredmény további tanulmányokra ösztönözte Beechert. Amikor 1955-ben publikált egy tanulmányt "The Powerful Placebo" címmel a "Journal of the American Medical Association" című folyóiratban, a placebo-kutatást tudományosan elismerték.

A placebo hatás legfontosabb előfeltétele, hogy a betegnek úgy érezze, hogy hatékony gyógyszert kap. A nagy tabletták hatékonyabbak, mint a kicsik, a kapszulák jobbak, mint a tabletták, a színes tabletták jobbak, mint a fehérek, a fecskendők pedig hatékonyabbak, mint a cseppek. Az orvos is döntő szerepet játszik. Minél meggyőzőbb gyógymódot ígér, annál hatékonyabb a placebo. Az orvos ruházata és műszerei bizonyos fokú kompetenciát és biztonságot is közvetítenek a beteg számára.

A placebók fájdalomra gyakorolt hatását lehet a legjobban tanulmányozni. Minél összetettebb a kezelés, annál jobban működnek. A placebók fájdalomcsillapító hatása a szervezet saját morfinszerű anyagain – az endogén opiátokon – keresztül valósul meg, amelyeket a szervezet a fájdalom elnyomására szabadít fel. Ha a beteg a kezelés pozitív hatását várja, teste úgymond aktiválja saját támogatási rendszerét.

"Nocebo" effektus: A gonosz iker

A placebo hatás antagonistája a nocebo-effektus. A Nocebo kifejezést a szakértők használják a placebók nemkívánatos hatásainak leírására. Gyakran akkor fordulnak elő, amikor az orvosok kifejezetten rámutatnak a lehetséges mellékhatásokra, például hányingerre, fejfájásra vagy szájszárazságra a placebo beadásakor. A nocebos ugyanolyan hatékonynak bizonyult, mint a placebók. Végső soron idegrendszerünk több folyamatot befolyásol a testünkben, mint azt általában feltételezik.

A placebók ma már a klinikai gyógyszerkutatás mindennapi életének részét képezik. Az új gyógyszer jóváhagyása előtt át kell mennie a hatékonysági teszteken. Egy kettős vak kísérletben a tesztalanyok valódi gyógyszert és placebót kapnak. Sem az orvos, sem a beteg nem tudja, hogy a beteg valódi vagy áltablettát kap-e.

A placebo-kutatás egyik úttörője a torinói neurobiológus, Fabrizio Benedetti. Az egyik kísérletben súlyos fájdalomnak tette ki tesztbetegeit. A teste izgatottan reagált, és a szíve dobogni kezdett. Miután placebót adott nekik megnyugtató szavakkal, a szívük ismét a megfelelő ritmusban dobogott.

A placebo Parkinson-kórban szenvedő betegeknél is működik

Benedetti azt is be tudta bizonyítani, hogy a Parkinson-kóros betegek agyában lévő egyes idegsejtek reagálnak a placebóra. Ehhez egy egyszerű sóoldatot fecskendezett be betegeinek közvetlenül az agyba. Ennek az az oka, hogy a betegek hozzászoktak ahhoz, hogy ilyen módon olyan gyógyszereket kapjanak, amelyek pótolják az agyból hiányzó hírvivő anyagot, a dopamint.

És valóban, a betegségre jellemző remegés alábbhagyott. A testnek ezért több dopamint kellett termelnie a placebo beadása után.

A műtétnek placebo hatása is lehet. Például Bruce Moseley amerikai sebész néhány osteoarthritisben szenvedő beteg térdízületét operálta meg egy teszt során csak a megjelenés kedvéért: 180 betegből valójában csak kétharmadát műtötte meg. Csak a többiek bőrét vágta fel, amikor teljesen eszméleténél volt, és azonnal újra összevarrta. Eközben a monitor megtévesztő módon egy másik művelet felvételét mutatta, amelyet ténylegesen végrehajtottak.

Két évvel később mindkét betegcsoport 90 százaléka elégedett volt jólétével. A színlelt műtétek még kevésbé voltak fájdalmasak. A betegek nem tudták, hogy a placebo csoporthoz tartoznak-e vagy sem.