Egy gyakran figyelmen kívül hagyott tényező megháromszorozza a szívroham kockázatát

Nem csak a koleszterin öl meg minket – a stressz csendes gyilkos is. Ez a felismerés a klasszikus szívkockázatokról a láthatatlanra helyezi a hangsúlyt: pszichoszociális kockázati tényezők (PSRF), mint például a stressz, a magány, a depresszió vagy az alacsony élettel való elégedettség.

Nagy epidemiológiai vizsgálatok már kimutatták, hogy ezek hasonló hatással vannak a szív egészségére, mint a klasszikus kockázati tényezők, mint például a koleszterin, a vércukorszint és a testsúly. Ezektől a klasszikusoktól függetlenül vagy mellett azonban a pszichoszociális kockázati tényezők önálló prognosztikai jelentőséggel bírnak többek között a szívroham, a stroke és a hirtelen szívhalál esetében -írja a focus.de.

A klinikai kardiológia ismételten szembesül különösen a fiatalabb betegekkel, akik számára a hagyományos kockázati modellek nem magyarázzák meg megfelelően a beteggel kapcsolatos kockázatot.

"Hogyan kaphatott szívrohamot ez a karcsú, sportoló nemdohányzó?", a PSRF segít megszüntetni a többször észlelt magyarázati rést. Karcsú és sportos, de intenzív stresszel terhelt. Például a munkahelyen, a szakmai bizonytalanság, a személyes elkötelezettség elismerésének hiánya és a munkahely elvesztésének veszélye miatt.

Ez rejtőzik a pszichoszociális kockázati tényezők mögött

A PSRF olyan tényezőket tartalmaz, mint

• krónikus stressz, például a munkahelyen, a pénzügyekben, a párkapcsolatokban
• társadalmi elszigeteltség
• Depresszió
• vagy alacsony elégedettség az élettel.

A társadalmi nélkülözés, azaz a társas kapcsolatok hiánya, valamint a családi vagy szakmai stressz és pszichés tünetek jelentősen növelik a szívroham kockázatát.

A stressz, a magány és a depresszió növeli a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát

Ezek a kockázati tényezők semmiképpen sem ártalmatlanok – összehasonlíthatók olyan klasszikus veszélyekkel, mint a magas vérnyomás vagy a dohányzás. Az INTERHEART vizsgálatban a PSRF klaszter 3,5-szeresére növelte a szívroham kockázatát nőknél és 2,3-szorosára a férfiaknál.

Ezenkívül a tanulmány adatai rávilágítanak arra, hogy az olyan mentális betegségek, mint a depresszió vagy a szorongás, jelentősen növelhetik a szívbetegségek okozta halálozást, egyes esetekben akár 100 százalékkal is – ez valódi "játékváltó" a tudatban. De tanulmányok szerint a harag károsíthatja az érrendszer működését is. Mindössze nyolc perc harag elég – ez azt jelzi, hogy a múló érzelmek hogyan adnak ki akut szív- és érrendszeri ingereket.

Az élettel való elégedettség is számít: Az alacsony elégedettségű embereknél 84 százalékkal magasabb a szív- és érrendszeri események aránya – ez a negyedik helynek felel meg az összes kockázati tényező között a magas vérnyomás, az etnikai származás és a jövedelem szerint.

Egy dán kohorszban a "vitális kimerültség", azaz a krónikus fáradtság még fontosabb volt, mint a magas szisztolés vérnyomás – a nők legfontosabb kockázati tényezője.

Hogyan hatnak a pszichoszociális kockázati tényezők a szervezetre

A PSRF támadásának mechanizmusai sokrétűek:

• Neuroendokrin vihar: A krónikus stressz aktiválja a szimpatikus idegrendszer előterében lévő autonóm idegrendszert és a hipotalamusz-hipofízis-mellékvesekéreg tengelyt, ami megnövekedett vérnyomáshoz, trombózisos hajlamhoz, fertőzésekhez vagy gyulladásokhoz vezet.

• Immunrendszer stressz alatt: A stressz ösztönzi az immunsejtek és a gyulladást elősegítő citokinek, például az IL-6 termelését, és elősegíti az érelmeszesedést.

• Endothel diszfunkció és véralvadás: A kedvezőtlen hormonális és gyulladásos jelek károsítják az érfalakat, növelik azok merevségét, elősegítik a vérrögök kialakulását és az érelmeszesedést.

Megelőzés és terápia

De hogyan befolyásolhatjuk pozitívan a pszichoszociális kockázati tényezőket? Néhány lehetséges megoldás:

• Életmódbeli változtatások: A testmozgás nemcsak fizikailag véd, hanem csillapítja a stresszt is. A társadalmi támogatás is erősödik: a társadalmi kapcsolatok 18-30 százalékkal csökkentik a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát.

• Pszichológiai beavatkozások: A kognitív viselkedésterápia az életmód módosításával kombinálva hatékonyságot mutat – különösen depressziós szívbetegeknél.

• Gyógyszeres kezelés súlyos esetekben: A szelektív szerotonin újrafelvétel-gátlók, az antidepresszánsok egy csoportja, nemcsak a hangulatot emelhetik, hanem javíthatják a depressziós szívbetegek prognózisát is.

• Stresszkezelési programok: A kezdeti tanulmányok azt a tendenciát mutatják, hogy az ilyen programok csökkenthetik az újbóli kórházi kezeléseket és a szíveseményeket – bár hiányoznak a végleges randomizált klinikai vizsgálatok (RCT), mint a klinikai hatékonysági vizsgálatok aranystandardja.

A pszichoszociális kockázati tényezők vizsgálata nemcsak a szívroham vagy a stressz kardiomiopátia, a szívizom stresszel kapcsolatos diszfunkciójának kialakulásának jobb megértésében segít, hanem a jövőben a megelőzés elemi összetevői is lesznek, például egy új szívroham.