Így vehetjük észre a jeleket

Elég borús képes fest az emberek mentális egészségéről az Egészségügyi Világszervezet (WHO) két új jelentése. A Világ mentális egészsége napjainkban és a 144 ország adatait összegző Mentális egészség 2024-es atlasza című összefoglalóban is kiemelik, hogy a mentális problémák minden országban és közösségben elterjedtek, illetve minden korosztályban vannak érintettjei – tehát már a gyerekek körében is.

Az évi 720 ezer befejezett öngyilkosság áldozatainak többsége is fiatal – és ez a szám ugyan az elmúlt években mérséklődött, még mindig messze az ENSZ által kitűzött cél, vagyis az, hogy az ilyen halálesetek száma az egyharmadával csökkenjen 2030-ig.

A jelenlegi tendencia alapján csupán 12 százalékos csökkenést látnak reálisan teljesíthetőnek a szakértők, és úgy gondolják, hogy az országoknak meg kellene háromszorozniuk az öngyilkosság megelőzéséért tett erőfeszítéseiket.

Világszerte csaknem 30 százalékkal csökkent 1990 óta az öngyilkosságok száma egy nemrégiben publikált, nagy léptékű nemzetközi tanulmány szerint, amelynek összeállításához 102 ország adatait elemezték. Az eredmények szerint a globális átlagos öngyilkossági ráta 1990-ben 100 ezer emberre vetítve még 10,33 volt, 2021-re viszont már 7,24-re süllyedt.

Itt azonban fontos megjegyezni, hogy egyes országokban a jelentett öngyilkosságok száma alacsonyabb lehet a valós számnál, egyebek mellett a megbélyegzés, a vallási tilalmak vagy az öngyilkosság kriminalizálása miatt is. A tanulmány szerzői arra számítanak, hogy 2050-re a 100 ezer főre vetített globális öngyilkossági ráta 6,49-re eshet vissza, egyes populációk és országok esetében viszont továbbra is magas maradhat az öngyilkosság kockázata.

A mentális zavarok előfordulása 2011 és 2021 között a 20-29 éves fiatal felnőttek körében nőtt a legnagyobb ütemben, csaknem 2 százalékkal. A biporális szemilyégszavar (más néven mániás depresszió) és egyes étkezési zavarok azonban már a serdülőket (a 10-19 éveseket) is nagy számban érintik. Bizonyos mentális zavarok pedig már az 5-9 éves gyermekek körében is előfordulnak. 2021-ben világszerte az 5 és 9 év közöttiek körülbelül 7 százaléka, míg a 10 és 19 év közöttiek 14 százaléka élt mentális zavarral. Összességében pedig a felnőttkorban jelen lévő mentális zavarok körülbelül egyharmada már 14 éves korra, felük pedig a 18. életévig kialakul.

A serdülők és a fiatal felnőttek (20-24 évesek) körében a szorongásos zavarok számítanak a leggyakoribb mentális zavarnak, a depresszió pedig a második legjellemzőbb mentális probléma ezekben a korosztályokban. Ezek előfordulási aránya 4,2 és 5,7 százalék között mozog. Ezen adatok ismerete azért nagyon fontos, mert ha ezek a problémák egyre gyakoribbá válnak a fiatalok életében, akkor óhatatlanul növekszik az öngyilkosságon gondolkodó gyerekek és tinédzserek száma is. Ugyanis a rossz mentális egészségi állapot gyakran megmagyarázza vagy befolyásolja az önsértő szándék kialakulását – olvasható a WHO jelentésében.

A serdülőkori depressziót egyébként nem olyan könnyű felismerni, mert az érzelmi és magatartásbeli változások – például a hangulatingadozás és a kockázatvállaló viselkedés – sok esetben teljesen normális velejárói a kamaszodásnak. Agresszív és meggondolatlan viselkedés, valamint fokozott szerhasználat esetén azonban már depresszióval állhatunk szemben, amelyet mindenképpen komolyan kell venni, serdülőkori depresszió esetén ugyanis igen magas az öngyilkosság rizikója – figyelmeztetett egyik Facebook-bejegyzésében a mentális egészséggel kapcsolatos edukációval és tabudöntögetéssel foglalkozó Mélylevegő Projekt.

Gyermekük halála után egy 16 éves kaliforniai fiú szülei augusztusban pert indítottak az OpenAI ellen, a ChatGPT ugyanis részletes utasításokat adott a tinédzsernek az öngyilkossághoz. A szülőket képviselő ügyvéd, Melodi Dincer szerint már régóta elérhetőnek kellene lennie valamiféle szülői felügyeletnek a platformon – a cég azonban ezúttal tényleg bevezetni készül azt.

„A következő hónapban a szülők összekapcsolhatják fiókjukat tizenéves gyermekük fiókjával, valamint ellenőrizhetik, hogy a ChatGPT hogyan válaszol gyermeküknek a modell viselkedési szabályai alapján” – tájékoztatta a felhasználókat az OpenAl, hozzátéve, hogy a szülők arról is értesítést kapnak majd, ha a chatbot akut szorongás jeleit észleli a gyermeken.

Egy másik posztban a Mélylevegő Projekt arra is rámutatott, hogy a legtöbb öngyilkosságot fontolgató személy valamilyen formában jelzi környezetének a szándékát. Ezt segélykiáltásnak nevezik, és ha ezt időben felismerjük, akkor még van remény a közbelépésre. A legfőbb figyelmeztető jelek az alábbiak:

• direkt vagy rejtett utalás a halálvágyra vagy az önsértésre,
• a halál gyakori emlegetése,
• öngyilkosságra alkalmas eszközök keresése,
• erős hangulatingadozások,
• hirtelen viselkedésváltozás (akár pozitív irányba is),
• kapcsolatok elrendezése, függőben maradt ügyek lezárása,
• környezettől való eltávolodás, elszigetelődés,
• érzelmi beszűkülés,
• szüntelen szorongás,
• korábbi értékek, vallási meggyőződések, erkölcsi normák megkérdőjelezése,
• önutálat, folytonos elégedetlenség,
• elköszönés, búcsúzkodás,
• önromboló, önkárosító viselkedés,
• felelőtlen magatartás – például fokozott szerhasználat, veszélyes vezetés, kockázatos szexuális élet.

A jellemző gondolatok, leggyakrabban elhangzó mondatok pedig a következők lehetnek:

• „Jobb lenne meghalni.”
• „Miért érdemes élni?”
• „Nincs kiút.”
• „Bárcsak meg sem születtem volna.”
• „Mindenkinek jobb lenne nélkülem.”

Nagyon fontos és kritikus fordulópontnak számít, amikor az érintett egy súlyosan depressziós periódus után hirtelen – egyértelmű ok, például szakértői segítség vagy terápia nélkül – megnyugszik és boldognak mutatja magát. Ilyenkor a környezet azt gondolhatja, hogy a korábbi viselkedés csak múló szeszély volt, és minden rendbe jött. Ez azonban valójában akár azt is jelezheti, hogy az illető megbékélt azzal, hogy „nincs más választása”, vagyis meghozta a döntését azzal kapcsolatban, hogy elköveti az öngyilkosságot. „Aki öngyilkosságot fontolgat, valójában nem meghalni szeretne, hanem másképpen élni. Erre akkor éppen képtelen, ezért gondolkodik rajta, hogy véget vessen életének” – figyelmeztetett a Mélylevegő Projekt.

Amennyiben a fentiek alapján arra gyanakszunk, hogy valamelyik ismerősünk, szerettünk öngyilkossági gondolatokat táplál, akkor mindenképpen cselekednünk kell – nem mindegy azonban, hogyan közelítünk az érzelmileg nagyon sérülékeny és bizonytalan érintetthez. Vitába kezdeni, az élet értelméről győzködni vagy problémamegoldási tanácsokat osztogatni például teljesen felesleges, és csak olaj lehet a tűzre. De hasonlóan rossz reakció a kétségbeesés, az érzelmi érvénytelenítés („mások is küzdenek nehézségekkel”), a toxikus pozitivitás („csak pozitívabban kellene hozzáállni”) és az önhibáztatás („hogy nem vettem észre korábban, mit rontottam el?”) is.

A szakértők szerint az egyik legjobb lépés, ha rákérdezünk az illetőnél, valóban vannak-e öngyilkossági gondolatai. „Az öngyilkossági gondolatokkal küzdő személy számára az a lehetőség, hogy valakivel beszélhet nyomasztó érzéseiről, megkönnyebbülést jelenthet, enyhülhet magányosságérzése” – írták. Emellett lényeges az is, hogy nyilvánvalóvá tegyük, hogy törődünk vele, és nincs egyedül. Amikor beszél, hallgassuk figyelmesen, türelmesen, megértően, ítélkezéstől mentesen. Tudassuk vele, hogy fontosnak tartjuk az életét, és a nehézségei csak átmenetiek. Javasoljuk továbbá a szakértői segítség igénylését – írta meg a hazipatika.com.