Íme, mi történik, ha túl sok fehérjét eszik

A közösségi média tele van olyan emberekkel, akik arra buzdítanak, hogy fogyasszon több fehérjét, többek között olyan kiegészítőkkel, mint a fehérjeturmixok. Az élelmiszeripari vállalatok az értékesítés elősegítése érdekében az élelmiszer-csomagolások fehérjetartalmát is kiemelték - írja az Independent.

De vajon az összes extra fehérje előnyös-e számunkra – és lehet-e túl sok fehérjét fogyasztani?

Fontos az elegendő fehérje fogyasztása. Segíti az izomszövet, az enzimek és a hormonok képződését, és szerepet játszik az immunrendszer működésében. Energiát is adhat.

Ausztrália egészséges táplálkozási irányelvei, amelyeket szakértők írtak és a kormány támogatott, azt javasolják, hogy napi energiaszükségletünk 15-25 százalékát fehérjéből szerezzük.

Az ajánlott napi fehérjebevitel felnőtteknek 0,84 gramm/testtömeg-kilogramm férfiaknál és 0,75 gramm/testtömeg-kilogramm nőknél.

Ez körülbelül napi 76 gramm egy 90 kilogrammos férfi számára, vagy napi 53 gramm egy 70 kilogrammos nő számára. (Kicsit több, ha 70 év feletti vagy gyerek).

Ennek ellenére sokan még mindig mindent megtesznek, hogy még több fehérjét adjanak étrendjükhöz.

Azok számára, akik az izomtömeg növelésén dolgoznak ellenállási edzéssel, például súlyemeléssel, napi 1,6 gramm/testtömeg-kilogramm fehérjebevitel (ez napi 144 gramm egy 90 kilogrammos ember számára) segíthet az izomerő és a méret növelésében. De a kutatások azt mutatják, hogy ennél több nem járul az izomnövekedéssel.

Legtöbbünk számára nincs előnye az ajánlott szint feletti fehérjefogyasztásnak.

Valójában a túl sok fehérje problémákat okozhat.

A felesleges fehérje nem egyszerűen ürül ki a szervezetből a vizelettel vagy a széklettel. A szervezetben marad, és különféle hatásai vannak.

A fehérje energiaforrás, így több fehérje fogyasztása több energiát jelent.

Ha több energiát fogyasztunk, mint amennyire szükségünk van, szervezetünk a felesleget zsírszövetté alakítja tárolás céljából.

Vannak olyan egészségügyi állapotok, ahol kerülni kell a túlzott fehérjebevitelt. Például a krónikus vesebetegségben szenvedőknek dietetikus felügyelete mellett szorosan figyelemmel kell kísérniük fehérjebevitelüket, hogy elkerüljék a vesék károsodását.

Van egy fehérjemérgezésnek nevezett állapot is, amikor túl sok fehérjét eszik anélkül, hogy elegendő zsírt, szénhidrátot és egyéb tápanyagot kapna.

„Nyúléhezésnek” is nevezik, ezt a kifejezést gyakran a 20. század eleji felfedezőhöz, Vilhjalmur Stefanssonhoz kötik, utalva arra a tényre, hogy azok, akik főleg nyulakból álló étrenden éltek (amelyek híresen soványak), gyorsan veszélyesen megbetegedtek.

Étrendünkben fehérjét kaphatunk növényi forrásokból (például bab, lencse, teljes kiőrlésű gabona) és állati eredetű forrásokból (például tojás, tejtermék, hús vagy hal).

Az állati eredetű fehérje magas bevitele az idősebb ausztrálok körében a korai halálozás (különösen a rák okozta halálozás) fokozott kockázatával jár.

A magas állati fehérjebevitel a 2-es típusú cukorbetegség fokozott kockázatával is jár.

Másrészt a több növényi fehérjeforrás fogyasztása a következőkkel jár:

• alacsonyabb a rákos halálozás kockázata
• a 2-es típusú cukorbetegség kockázatának csökkenése és
• javult a vér koleszterinszintje.

Számos állati fehérjeforrás viszonylag magas zsírtartalmú, különösen telített zsírtartalmú.

A telített zsírok magas bevitele hozzájárul a krónikus betegségek, például a szívbetegségek fokozott kockázatához. Sok ausztrál már több telített zsírt eszik, mint amennyire szükségünk van.

Sok növényi fehérjeforrás azonban élelmi rostforrás is, amelyből a legtöbb ausztrál nem kap eleget.

A több élelmi rost segít csökkenteni a krónikus betegségek (például a szívbetegségek) kockázatát, és támogatja a bélrendszer egészségét.

Összességében fontosabb, hogy honnan nyersz fehérjét – és egyensúlyt teremts az állati és növényi források között – mint egyszerűen megpróbálni minél több fehérjét hozzáadni az étrendedhez.