Furcsa kapcsolatot találtak a maratoni futás és a rák között

A virginiai Inova Schar Rákkutató Intézet onkológusai végezték a tanulmányt, amely viszonylag fiatal emberek vastagbelét vizsgálta, akik több hosszú távú versenyt futottak. Azt találták, hogy ezeknek a futóknak sokkal nagyobb arányban fordultak elő potenciálisan veszélyes adenomák (egyfajta polip), mint az életkorukban várható lenne. Bár az eredmények előzetesek és további megerősítést igényelnek, valódi kapcsolatra utalhatnak a vastagbélrák és a szélsőséges fizikai aktivitás között - írja a Gizmodo.

Titokzatos tendencia

Timothy Cannon vezető kutatót az inspirálta a tanulmány elvégzésére, miután három vastagbélrákban szenvedő fiatal beteget kezelt, akik mindannyian ultramaratont futottak (definíció szerint minden 26,2 mérföldnél hosszabb verseny). Nemcsak betegei voltak fittek, hanem sokkal fiatalabbak is, mint a tipikus eset, a legidősebb 40 éves volt.

2022-ben Cannon és kollégái állóképességi sportolókat kezdtek toborozni leendő tanulmányaikhoz. Az önkéntesek mind legalább két ultramaratont vagy öt rendszeres maratont futottak; a családjukban nem fordult elő vastagbélrák vagy más nyilvánvaló kockázati tényezők sem. Összesen 100 35 és 50 év közötti sportoló vett részt, és kolonoszkópiát kaptak.

A kutatók előrehaladott adenomákat kerestek önkénteseik vastagbelében, viszonylag nagy vagy más módon szokatlan polipokat. Bár ezek a növekedések önmagukban is jóindulatúak, nagyobb a rákos megbetegedés kockázata, mint más polipoknál. Ezután összehasonlították ezeknek a polipoknak a megtalálásának arányát sportolóikban a történelmi trendekkel.

A kutatók szerint a 40-es éveikben járók, a vastagbélrák átlagos kockázatának kitett emberek körülbelül 1,2% -ánál előrehaladott adenomák várhatók. Ezzel éles ellentétben az általuk vizsgált futók 15% -a rendelkezett ilyennel, míg közel felének általában polipjai voltak.

„Indokolt a finomított szűrési stratégiák megfontolása ebben a populációban” - írták a kutatók tanulmányukban.

A csapat az év elején mutatta be eredményeit az Amerikai Klinikai Onkológiai Társaság éves konferenciáján. Ez azt jelenti, hogy ez a tanulmány még nem esett át a hivatalos szakértői értékelési folyamaton. A szerzők azt is gyorsan megjegyzik, hogy munkájuk nem végleges bizonyíték arra, hogy az állóképességi futás vastagbélrákot okozhat.

Feltételezve, hogy ez a kapcsolat okozati összefüggés, továbbra is égető kérdés marad, hogy miért. Amint azt még a hétvégi 5 km-es kocogók is tudják, a futás időnként gyomor-bélrendszeri zavarokat válthat ki (a névadó futó hasmenése). Ezeket a sérüléseket néha a belek átmenetileg korlátozott véráramlása okozza, amely károsítja a közeli sejteket. A kutatók azt feltételezik, hogy az extrém futóknál, akik rendszeresen tapasztalják ezt a véráramlás-csökkenést, olyan krónikus gyulladás alakulhat ki, amely nagyobb valószínűséggel növeli a rák kialakulását.

Ezen a ponton azonban ez csak egy hipotézis arra vonatkozóan, hogy mi történhet itt. A kutatók szerint a jövőbeni tanulmányoknak meg kell próbálniuk megerősíteni megállapításaikat, valamint meg kell oldaniuk azokat az okokat és kockázati tényezőket, amelyek megmagyarázhatják ezt a potenciálisan magasabb kockázatot.

Mindezek ellenére ez a kutatás senkit sem riaszthat el a futástól vagy a kardió bármely más formájától. A rendszeres testmozgás számos egészségügyi előnye - amelyek fontosak legalább nyolc különböző ráktípus alacsonyabb kockázatát - még mindig messze meghaladják az átlagember kockázatát.