Kezelés nélkül gyakran halállal végződik a szomszédunkban megjelent betegség

Múlt héten bombaként robbant a hír, hogy Horvátországban lépfene okozott hirtelen elhullást a marhaállományban Split-Dalmát és Sibenik-Knin megyében. A a horvát mezőgazdasági minisztérium hétfőn közölte, a hatóságok korlátozási zónákat hoztak létre és megkezdték az állatok oltását.

A Bacillus anthracis – amennyiben számára nem megfelelő környezetbe kerül –, spórát képez, mely formában hosszú évekig fertőzőképes maradhat, így a korábban lépfenével fertőzött legelőkön évtizedekkel később újra felütheti fejét a kór. Az ember fertőződése lehetséges fertőzött állattal vagy annak húsával való érintkezéssel, fogyasztásával illetve a spóra belégzésével is.

Az emberek elsősorban "foglalkozási ártalomból” fertőződnek ezzel a kórral: főleg a hentesek, vágóhídi dolgozók, bőr-, gyapjú- és szőrmefeldolgozó üzemek munkatársai; de kérődzők házi vágását követően is előfordulhat hús által közvetített fertőződés is. Hazánkban ritkán, évente legfeljebb néhány eset fordul elő.

Az első tünetek attól függően jelentkeznek, hogy mely úton (bőr, tüdő vagy bél) jut a szervezetbe a kórokozó. A lappangási idő általában egy-két nap, de spóra belégzése esetén akár két hónap is lehet.

Bőrlépfene (bőranthrax):

A leggyakoribb típus, mely a bőr sérülésén keresztül bejutva okoz megbetegedést. Néhány nappal a fertőződést követően először egy piros göb (papula) keletkezik a fertőződés helyén, amelyből később hólyag jön létre. A hólyag kifakad és sötétbarna vagy fekete pörk képződik („pokolvar”). A pörk környéke vizenyősen-véresen beszűrődhet. Bőranthraxos fertőzöttség esetén érintés útján, emberről emberre is tovább tud terjedni.

Béllépfene (bélanthrax):

Néhány nappal a fertőzött hús fogyasztását követően hasfájás, étvágytalanság, láz jelentkezik, melyet véres hányás és véres székletürítés követ.

Tüdőlépfene (tüdőanthrax):

A fertőzött állatok bőrének, szőrének, illetve gyapjának feldolgozása során, a baktériumspórák belégzése következtében alakul ki. Ez a fertőzés legritkább formája, ugyanis nagy mennyiségű spóra egyidejű belégzése szükséges a betegség kialakulásához. Jellemző tünetei a magas láz, légszomj és a véres köhögés.

A lépfene lehetséges szövődményei

Kezelés nélkül a lépfene gyakran halállal végződik. A bőrlépfene esetében ez 20%, a béllépfenénél magasabb, 20-60% valószínűséggel, míg a tüdőlépfene esetén – kezelés nélkül – minden esetben, napokon belül bekövetkezhet a halál.

Az időben felfedezett lépfene antibiotikumok (ciprofloxacin, penicillin) alkalmazásával jól gyógyítható, ezért nagyon fontos, hogy aki a betegség tüneteit észleli akár saját magán, akár háziállatain, mielőbb forduljon háziorvosához és a területileg illetékes állatorvoshoz!

A lépfene antibiotikummal jól gyógyítható, de a beteg – a súlyos szövődmények veszélye miatt – kórházban kezelendő.

Az elsődleges megelőzést szolgálják a hazánkban évtizedek óta működő állategészségügyi intézkedések, melyek az állatállomány lépfene-mentességét igyekeznek fenntartani. A legelőre hajtandó állatok oltása manapság is gyakorlat. Természetesen kerülendő bármilyen elhullott vagy beteg állattal való érintkezés, illetve elhullott vagy beteg állat húsának fogyasztása.

Emberek számára kifejlesztett, törzskönyvezett oltóanyag – a mellékhatások és kockázatok, valamint a lépfene ritka előfordulása miatt – sem Magyarországon, sem más európai országban nincs forgalomban.