Egészség

Ez a rosttípus hasonló fogyást eredményezhet, mint az Ozempic

A béta-glükán természetes módon segíthet a testsúlycsökkentésben és a vércukorszint szabályozásában

Az utóbbi években a rostokat gyakran emlegetik az „új fehérjeként”, köszönhetően annak, hogy egyre több élelmiszerhez adják hozzá őket a bélflóra táplálása és az általános egészség javítása érdekében. Ám egy 2024-ben publikált, egereken végzett tanulmány szerint nem minden rost egyformán jótékony hatású.

Ez a rosttípus hasonló fogyást eredményezhet, mint az Ozempic
Nem minden rost egyformán jótékony hatású
Fotó: NorthFoto

Az Arizonai Egyetem (UA) és a Bécsi Egyetem kutatói kimutatták, hogy a béta-glükán – amely természetes módon megtalálható a zabban és az árpában – szabályozza a vércukorszintet, és elősegíti a fogyást magas zsírtartalmú étrenden tartott egereknél. Ez volt az egyetlen rostfajta, amely 18 héten belül kimutathatóan csökkentette az állatok testzsírszázalékát és testsúlyát.

Más vizsgált rostok – például a búzadextrin, a pektin, a rezisztens keményítő és a cellulóz – ugyan jelentősen megváltoztatták a bélmikrobiom összetételét, mégsem mutattak hasonló eredményeket a testsúlyra vagy a zsírtömegre nézve.

„Tudjuk, hogy a rostok hasznosak, de hatalmas a változatosság közöttük” – magyarázta Frank Duca, az UA biomédikus kutatója a ScienceAlertnek.

„Szerettük volna meghatározni, hogy pontosan melyik rosttípus a leghatékonyabb a fogyás és a glükóz-homeosztázis támogatásában.”

A béta-glükán és az Ileibacterium

A tanulmány szerint csak a béta-glükán növelte meg az egerek bélrendszerében található Ileibacterium baktériumok számát – egy olyan mikroorganizmust, amelyet korábbi kutatások is összefüggésbe hoztak a fogyással.

Már a 10 hetes mérföldkő előtt kimutatták, hogy a béta-glükánnal etetett egerek kevesebb testzsírral és kisebb testsúllyal rendelkeznek, mint azok, amelyek más rostot kaptak.

A kutatás eredményei összhangban állnak Duca egy korábbi vizsgálatával is, amelyben béta-glükánban gazdag árpalisztet etettek rágcsálókkal. A patkányok ugyanannyi zsíros ételt ettek, mint korábban, ám energiafelhasználásuk nőtt, és testsúlyuk csökkent.

A kapcsolat az Ozempic-kel

A tanulmány során a béta-glükánnal táplált állatoknál megnőtt a bélben a butirát nevű rövid szénláncú zsírsav koncentrációja. Ez egy olyan metabolit, amely akkor termelődik, amikor a bélmikrobák lebontják a rostokat.

A butirát stimulálja a glukagon-szerű peptid-1 (GLP-1) felszabadulását – ezt a hormont az olyan gyógyszerek is utánozzák, mint az Ozempic, amelyek az inzulintermelés fokozása révén segítik a vércukorszint szabályozását és az étvágy csökkentését.

„A rostfogyasztás előnyei részben a GLP-1 és más, étvágyat szabályozó bélpeptideken keresztül érvényesülnek” – mondta Duca.

„De úgy gondoljuk, hogy a butirátnak ezen túlmenően is vannak előnyei: javítja a bélfal állapotát, és hatással lehet más szervekre is, például a májra.”

Mi következik?

Habár az eredmények ígéretesek, a kutatók hangsúlyozzák: további vizsgálatokra van szükség, mielőtt az emberi egészségre vonatkozó következtetéseket le lehetne vonni.

Az azonban már most egyértelmű: nem minden rost egyforma, és a jövő táplálkozástudománya egyre inkább az egyes rosttípusok célzott hatásait fogja vizsgálni – különösen olyan népszerű témákban, mint a fogyás, inzulinszabályozás és bélmikrobiom-egészség.

Kapcsolódó írásaink