A depresszió félreértett tünete

Sokan tapasztalják, hogy még egy kiadós alvás vagy hétvégi pihenés után is levertek, kedvetlenek és fizikailag kimerültek. Úgy érzik, nincs erejük nekiállni a napi feladatoknak, és még a legkönnyebb tevékenység is nehézséget okoz.

A tartós kimerültség és enerváltság az enyhe vagy középsúlyos depresszió egyik leggyakoribb testi tünete. Ez az állapot nemcsak a hangulatra, hanem az idegrendszer egész működésére hat. Megváltozik az alvásritmus, csökken az energiaszint, lelassul a gondolkodás, és a szervezet is takaréküzemmódra kapcsol.

Fontos különbséget tenni az átmeneti fáradtság és a depresszió okozta enerváltság között. Míg előbbit kipihenhetjük, utóbbi akkor is fennállhat, ha látszólag minden adott a feltöltődéshez.

Az alábbi jelek utalhatnak arra, hogy nem egyszerű fáradtságról van szó:
– tartósan alacsony energiaszint, még nyugodt éjszakák után is
– folyamatos levertség, hangulatingadozás
– érdektelenség olyan dolgok iránt, amelyek korábban örömet okoztak
– koncentrációs nehézségek
– fokozott alvásigény vagy alvászavar
– testi tünetek, például gyomorpanaszok, fejfájás vagy étvágytalanság.

A depresszió kialakulása összetett folyamat, amelyet biológiai, pszichés és életmódbeli tényezők is befolyásolnak. Genetikai hajlam, hormonális változások (pl. szülés után, menopauza idején), tartós stressz, érzelmi megterhelés, gyász vagy élethelyzeti válság mind előidézheti ezt a mentális betegséget.

Szervezetünk stresszhelyzetben fokozottan termel bizonyos hormonokat, és ezzel egy időben csökkenhet az örömérzetet szabályozó agyi vegyületek – például a szerotonin és a dopamin – szintje. Ez nemcsak hangulati zavarokat, hanem testi gyengeséget, állandó fáradtságérzetet is kiválthat.

A kezelést sokszor nehezíti, hogy a depresszióhoz társuló fizikai tüneteket (például fejfájás, izomfájdalom, emésztési panaszok) az érintettek gyakran nem hozzák összefüggésbe a lelkiállapotukkal, ezért később kérnek segítséget.

A depresszió leküzdése nem „akaraterő kérdése”, és a panaszok nem múlnak el egy hosszú hétvégétől. A felismerés az első lépés – a második, hogy ne maradjunk egyedül a problémával. A háziorvos, pszichológus vagy pszichiáter segíthet eldönteni, milyen támogatásra van szükség.

Enyhébb esetben hatékony lehet az életmódváltás: rendszeres testmozgás, napi ritmus kialakítása, kiegyensúlyozott étrend, támogató közösség. A lényeg azonban, hogy ne normalizáljuk a tartós fáradtságot, ne fogadjuk el természetesnek a motiválatlanságot és kedvtelenséget. A test és a lélek egyaránt figyelmeztet – és ha időben reagálunk, a felépülés is könnyebb.