A hajhullás okai és kezelése

A foltos hajhullás (alopecia areata) hátterében autoimmun folyamatok állnak. A betegség általában egy kisebb kopasz folttal kezdődik a hajas fejbőrön, amely terjedhet vagy akár spontán visszanőhet, és érintheti az egyéb testszőrzetet is.

A hajhullás tünetei

A foltos hajhullás során a hajas fejbőrön egy vagy több, élesen elhatárolt, kerek vagy ovális, hajhiányos folt jelenik meg. A foltok egyénenként változó módon jönnek létre: kialakulhatnak lassan vagy nagyon gyorsan, terjedhetnek, de meg is állhat a növekedésük. Nagyságuk is változó: ujjbegynyitől kezdődően kiterjedhetnek a teljes fejbőrre – ezt totális alopeciának nevezzük. A betegség időtartamában is nagyok az eltérések: pár hónaptól elhúzódhat akár több évig is, és lehetnek átmenetiek vagy tartósak.

Ha a hajhiányos területek szélein lévő hajszálak könnyen, fájdalommentesen eltávolíthatók, ez annak a jele, hogy a folyamat még nem állt meg, hanem terjed tovább. Ha a hajhullás nagyobb területet érint, akkor gyakran tartós kopaszság alakul ki.

A megbetegedés a legtöbb esetben a fejbőrt érinti, de előfordul, hogy a szőrzethiány a test más részén is kialakul: érintett lehet a szempilla, szemöldök, szakáll, bajusz, orrszőrzet, szeméremszőrzet is.

Mikor forduljon orvoshoz?

A természetes hajvesztés mértéke napi 50–80 hajszál a szakemberek szerint. Ha ennél lényegesen több hajszálat veszít naponta, és úgy látja, hogy a fésűben vagy reggelente a párnán a megszokottnál több hajszál marad, és a folyamat hosszabb ideig (több hónapig) fennáll, forduljon bőrgyógyászhoz.

A hajhullás kialakulásának okai

A haj szemmel látható megritkulását, illetve a kopaszodást nevezzük szaknyelven alopeciának. A kifejezést először Hippokratész használta (jelentése: rókakór vagy rókarüh).

A hajhullás bizonyos mértékig természetes jelenség, mert a haj folyamatosan megújul, a kihullott hajszálak helyébe újak nőnek. Kórosnak akkor tekinthető, ha naponta több mint 100–150 hajszál hullik ki, és ennél jelentősen kevesebb új hajszál nő.

A fejbőrön található, kb. 150 ezer hajtüszőben a hajszálak képzését a hajhagymában található, gyorsan osztódó mátrixsejtek végzik. A foltos hajhullást az autoimmun betegségek között tartják számon; feltételezések szerint az immunrendszer a mátrixsejteket támadja meg, amelynek hatására a hajszálak kihullanak. Az autoimmun folyamat hátterében állhat valamilyen gyulladás (például mandulagyulladás) vagy akár egy fertőző gócnak tekinthető fogprobléma is. A foltos hajhullásban szenvedő betegeknél nagyobb eséllyel alakul ki egyéb autoimmun betegség is, például pajzsmirigybetegség vagy ekcéma, szénanátha, asztma, lisztérzékenység, a bőr pigmenthiánya (vitiligo).

A hajhullás diagnosztizálása

A bőrgyógyász ún. „hair pull” – teszttel állapítja meg, hogy a hajhullás kórosnak számít-e. Ennek során – a hajmosás után legalább 48 órával – megragad egy ötven-hatvan hajszálból álló tincset, amelyet határozott mozdulattal meghúz. Ha a hajszálak több mint tíz százaléka, azaz öt-hat szálnál több marad a kezében, akkor szükséges a további vizsgálat.

A bőrgyógyász szabad szemmel és dermatoszkóppal is megvizsgálja a fejbőr állapotát. Kétség esetén fejbőrbiopszia segíthet a pontos diagnózis felállításában. Ha a hajhulláshoz egyéb tünetek is társulnak, szükség lehet alaposabb kivizsgálásra is: vérvételre, góckutatásra, endokrinológiai szakvizsgálatra.

A hajhullás kezelése

A foltos hajhullás jelenleg nem gyógyítható, de bizonyos kezelési formák elősegítik a haj újbóli növekedését, ugyanis a hajhagymák rendszerint nem károsodnak. Ha a megbetegedés 25 százaléknál kisebb területen érinti a fejbőrt, akkor két éven belül jó eséllyel spontán visszanőhet a haj, de minél kiterjedtebb a hajhullás, annál kisebb a visszanövés valószínűsége.

A foltos hajhullás kezdeti kezelése történhet vényköteles, helyileg alkalmazható készítményekkel, glükokortikoszteroid-tartalmú oldatokkal vagy krémekkel, amelyek az autoimmun folyamatot enyhítik. Az egyik leghatékonyabb kezelési módszer a helyi immunterápia: a kezelés lényege, hogy a hajas fejbőr ecsetelése immunválaszt vált ki a bőrben, amely megváltoztatja a betegség kialakulásáért felelős, autoimmun folyamatot.

Lehetőség van továbbá ultraibolya-fényterápiára is.

Ha a külsőleges kezelések nem bizonyulnak hatékonynak, bizonyos esetekben gyógyszeres terápia is megpróbálható; de ennek hátránya, hogy lehetnek mellékhatásai, illetve a kezelés befejezése után az újranőtt hajszálak kihullhatnak.

Mit tehet foltos hajhullás esetén?

A betegségben érintettek egy része könnyen elfogadja a tüneteket, állapotuk nem befolyásolja negatívan az életüket. Mások, különösen a nők számára azonban a hajhullással járó, esztétikai probléma komoly életminőség-romlással és pszichés terheléssel járhat együtt, amely a társadalomból való visszahúzódásukat is eredményezheti. A stressz tovább rontja a tüneteket, ezért érdemes lehet pszichológushoz fordulni, aki segít a betegség pszichés terhének feldolgozásában. Átmeneti megoldást jelenthet paróka vagy póthaj viselése.

A foltos hajhullás esetén figyelmet kell fordítani a hajhiányos fejbőr védelmére is: a napsugárzás káros hatásai és a hideg ellen ajánlott a kalap, paróka, sál, sapka viselése.