A csalántea kevésbé ismert mellékhatásai

A nagy csalán (Urtica dioica) az egyik legnépszerűbb gyógynövényünk, amelynek gyógyászati célú felhasználása több évszázados hagyományra tekint vissza Magyarországon. Nem csupán kiváló tápanyag-, így A-vitamin-, K-vitamin-, kalcium-, magnézium- és rostforrás, hanem számos olyan vegyületet tartalmaz, amelyek révén összességében is hatékony segítség lehet az egészségmegőrzésben. Mint azt a BBC Good Food írja, a csalánnak gyulladáscsökkentő és antioxidáns hatást tulajdonítanak, illetve egyebek mellett enyhítheti az ízületi gyulladás okozta fájdalmakat, férfiaknál a prosztatamegnagyobbodásból eredő panaszokat, továbbá allergiásoknál a szénanáthát. Ugyancsak alkalmazzák vérnyomás- és koleszterincsökkentőként, valamint egyes megfigyelések szerint 2-es típusú cukorbetegeknél kedvezően hathat a vércukorszint alakulására.

Kevesen gondolnak rá, de a növény levele a konyhában is kiváló alapanyagnak bizonyul. Készülhet belőle krémleves, főzelék, de akár rétesek töltelékébe is tehetjük. A tüskék megfelelő előkészítés után már nem jelentenek veszélyt: hőkezeléssel, de akár egy sodrófa alatt kisimítva is semlegesíthetjük a szúrós részeket. Ezzel együtt a csalán leginkább elterjedt hasznosítási módja az, hogy teát főzünk belőle, amelyet aztán belsőleg és külsőleg is alkalmazhatunk egészségügyi célokra.

Számos pozitív tulajdonsága ellenére a csalántea alkalmazása azonban bizonyos esetekben nem javasolt, vagy legalább érdemes róla előzetesen orvossal konzultálni. Ritkán előfordul például, hogy a csalán fogyasztása emésztőszervi panaszokat, esetleg kiütéseket okoz. Várandósság során sem javasolt csalánteát inni, ahogy vese- és húgyhólyagpanaszok esetén is jobb az elővigyázatosság. Mindezeken túl fontos az is, hogy a csalán kölcsönhatásba léphet egyes tartósan szedett gyógyszerekkel, potenciálisan befolyásolva azok hatását. Az alábbi készítmények szedése esetén ezért feltétlenül javasolt kikérni kezelőorvosunk tanácsait a csalántea-fogyasztásról:

• véralvadásgátlók;
• vérnyomáscsökkentők;
• vízhajtók (diuretikumok);
• vércukorcsökkentők;
• lítium;
• nem szteroid gyulladáscsökkentők.