A legegészségesebb só vagy csak egy mítosz?

Nincs bizonyíték arra, hogy a rózsaszínű himalájai só egészségesebb lenne – mint más fogyasztásra alkalmas sók – és egészségügyi előnyökkel járhatnának egy kiegyensúlyozott étrend részeként. A rózsaszínű himalájai só kémiailag hasonló az asztali sóhoz.

A rózsaszínű himalájai só kémiailag annyiban hasonló az asztali sóhoz hogy 98 százalékban nátrium-kloridot tartalmaz. A só többi alkotója nyomelemekből áll, például kálium, magnézium és kalcium. Ezek adják a só világos rózsaszínű árnyalatát. Ezek az ásványi anyagok magyarázzák azt is, hogy a himalájai só íze miért különbözik a hagyományos asztali sóétól.

Ezt a sófajtát ugyanúgy használják, mint a hagyományos étkezési sót: főzéshez, ételek ízesítéséhez és élelmiszerek tartósításához.

A rózsaszín sótömbökből néha tálalóedényeket, főzőfelületeket és vágódeszkákat készítenek. Néhányan fürdősó helyett rózsaszín himalájai sót használnak. Rózsaszín sóból készült lámpákat és gyertyatartókat is lehet kapni.

A nátrium a sóban egyik alkotó eleme. A szervezetnek számos funkcióhoz szüksége van rá. Támogatja az izmok összehúzódását és ellazulását, a megfelelő folyadékegyensúly fenntartását és a kiszáradás megelőzését, az idegrendszer impulzusainak továbbítását és az alacsony vérnyomás megelőzését.

Egyes kutatások szerint ennek a sónak a fogyasztása csökkenti a fertőzés kockázatát és elpusztítja a káros baktériumokat.

Egyes források szerint a rózsaszín himalájai só akár 84 különböző nyomelemet is tartalmaz. Mivel 98 százalékban nátrium-kloridból áll, ez azt jelenti, hogy csak körülbelül 2 százalékát teszik ki a különböző egyébb ásványi anyagok. Tekintettel a só normál fogyasztásának viszonylag korlátozott mennyiségére és ezeknek az ásványi anyagoknak a sóban található csekély mennyiségére, nem valószínű, hogy mérhető vagy jelentős egészségügyi előnyökkel járnak.

Egyesek úgy vélik, hogy a rózsaszínű himalájai só nátriumtartalma alacsonyabb, mint a hagyományos étkezési sóé. Mindkét típus azonban körülbelül 98 százalékban nátrium-kloridból áll.

Mivel a rózsaszínű só kristályai gyakran nagyobbak, mint az étkezési sóé, technikailag kevesebb nátriumot tartalmaz egy teáskanálnyi mennyiségben. Íze is sósabb, mint az étkezési sóé, ami azt jelenti, hogy ugyanolyan íz elérése érdekében kevesebb sót kell használni egy adaghoz.

A rózsaszín só azonban kisebb szemcseméretben is kapható, amely jobban hasonlít a hagyományos sóra.

Egyesek szerint a himalájai só természetesebb, mint az étkezési só. Ez az állítás megalapozottnak tűnik. Az étkezési só általában erősen finomított és csomósodásgátló anyagokkal, például nátrium-alumínium-szilikáttal vagy magnézium-karbonáttal keverve kerül forgalomba. A himalájai só kevésbé mesterséges és általában nem tartalmaz adalékanyagokat.

Egyesek úgy vélik, hogy egy csipet rózsaszín só hozzáadása az ételekhez vagy italokhoz segíti a szervezetet az optimális folyadékegyensúly elérésében és a kiszáradás megelőzésében. Igaz, hogy a nátrium szükséges a megfelelő folyadékháztartás fenntartásához. Ez azonban más forrásokból származó nátriumra is igaz, nemcsak a rózsaszín himalájai sóra.

A jód egy ásványi anyag, amelyre a szervezetnek szüksége van a pajzsmirigy megfelelő működéséhez és a sejtek anyagcseréjéhez. A jód kiváló forrásai többek között a halak, a tengeri zöldségek, a tejtermékek és a tojás.

A jóddal dúsított só egy másik gyakori forrása ennek a nyomelemnek. Bár a rózsaszínű himalájai só természetesen tartalmazhat némi jódot, valószínűleg kevesebb jóddal rendelkezik, mint a jóddal dúsított só. Ezért azoknak, akik jódhiányban szenvednek vagy jódhiány kockázatának vannak kitéve, más forrásból kell jódhoz jutniuk, ha étkezési só helyett rózsaszínű sót használnak.

Bár a nátrium az élet fenntartásához szükséges, fontos figyelni minden típusú só bevitelét. A nátrium kis mennyiségben szükséges, de túlzott fogyasztása káros hatással lehet az egészségre.

Vese-, szív- vagy májproblémákkal küzdők, valamint nátriumszegény étrendet követőknek figyelniük kell nátriumbevitelüket, és korlátozniuk kell minden só, így a rózsaszínű himalájai só fogyasztását is.

A magas vérnyomással küzdőknek a nátriumbevitelt 1500 mg/napra kell korlátozniuk. A só 40 százalékban nátriumot tartalmaz. Ha odafigyelünk a nátriumbevitelre, hasznos lehet tudni, hogy bizonyos mennyiségű só mennyi nátriumot tartalmaz.

Ha az ember több nátriumot vesz fel, mint amennyire szüksége van, a vesék megpróbálják a felesleget a vizelettel kiválasztani. Ha a vesék nem tudnak elegendő nátriumot kiválasztani, az felhalmozódik a sejtek közötti folyadékban, az úgynevezett intersticiális folyadékban.

Ez a vízmennyiség és a vérmennyiség növekedését okozza, ami további terhelést jelent a szívre és az erekre.