Egy adott toxinnak való gyermekkori kitettség vastagbélrákhoz vezethet a fiatoknál

A kutatók egy potenciálisan döntő jelentőségű mechanizmust fedeztek fel, amely magyarázatot adhat a növekedésre: egy baktérium által termelt toxin.

A toxin colibactin néven ismert. A vastagbélben és a végbélben élő bizonyos Escherichia coli baktériumtörzsek termelik, és képes megváltoztatni a DNS-t. A colibactinnek való kitettség a korai gyermekkorban olyan specifikus genetikai változásokat okoz, amelyek 50 éves kor előtt növelhetik a vastagbélrák kockázatát.

„Nem minden környezeti tényező vagy viselkedés, amelyet tanulmányozunk, hagy nyomot a genomunkban – mondta nyilatkozatában Ludmil Alexandrov, a kaliforniai San Diego-i Egyetem vezető kutatója, számol be az IFLSCience. – De rájöttünk, hogy a kolibaktin egyike azoknak, amelyek képesek erre. Ebben az esetben genetikai lenyomata szoros összefüggésben áll a fiatal felnőtteknél előforduló vastagbélrákkal.”

„Ha valaki 10 éves korára megszerzi az egyik ilyen hajtó mutációt – magyarázta Alexandrov –, akkor évtizedekkel korábban alakulhat ki nála a vastagbélrák, 40 éves korában, ahelyett, hogy 60 évesen.”

A csapat azt vizsgálta, hogy a mutációs folyamatok hozzájárulhatnak-e a vastagbélrák kialakulásának ismert földrajzi és életkori különbségeihez, és ha igen, hogyan. 981 vastagbélrákos genomot vizsgáltak 11 országból, és bár nem a colibactin mutációra akartak összpontosítani, a bizonyítékok maguktól felbukkantak.

A toxin által okozott specifikus mutációk tagadhatatlanok voltak, és ezek a mutációk 3,3-szor gyakrabban fordultak elő a korai (konkrétan 40 év alatti) esetekben, mint a 70 év felettiekben. A mutációk gyakrabban fordultak elő azokban az országokban is, ahol több a korai eset.

„Amikor elkezdtük ezt a projektet, nem terveztük, hogy a korai megjelenésű vastagbélrákra fogunk összpontosítani – mondta a tanulmány társszerzője, Marcos Díaz-Gay, Alexandrov laboratóriumának egykori posztdoktori kutatója. – Eredeti célunk az volt, hogy megvizsgáljuk a vastagbélrák globális mintáit, hogy megértsük, miért vannak egyes országokban sokkal magasabb arányok, mint másokban. De ahogy mélyebbre ástunk az adatokban, az egyik legérdekesebb és legszembetűnőbb eredmény az volt, hogy a korai megjelenésű esetekben milyen gyakran fordultak elő a kolibaktinhoz kapcsolódó mutációk.”

A nyitott kérdések pedig elengedhetetlenek ahhoz, hogy ez a tendencia megforduljon. Hogyan és mikor kerülnek a gyermekek kapcsolatba ezzel a méreganyaggal? A kolibaktin termelődését környezeti tényezők, az étrend vagy az életmód okozza? Meg lehet-e állapítani, hogy valaki ki volt-e téve ennek, vagy veszélyben van-e?