Az egészséges embereket is veszélyezteti ez a betegség

A hegyi betegség oka, hogy ahogy haladunk felfelé, a levegőben csökken az oxigén- és a szén-dioxid-koncentráció. Az így kialakuló oxigénhiány elsősorban azokat érinti súlyosan, akik szív- vagy tüdőbetegséggel élnek: nekik először az orvosukkal kell konzultálniuk, mielőtt elindulnának hegyet mászni. De 2500 méter felett egészséges emberek is tapasztalhatnak tüneteket.

Ahogy az NHS írja, általában 6-10 órával azután jelentkeznek a tünetek, ha elértük a 2500 méter feletti magasságot.

Leggyakrabban az alábbi panaszokat tapaszthatjuk:

• fejfájás,
• étvágytalanság,
• rossz közérzet,
• hányás,
• fáradtság,
• kimerültség,
• szédülés,
• alvászavarok.

Ez az állapot súlyosabb esetben olyan életveszélyes problémákhoz vezethet, mint a tüdő- vagy az agyi ödéma. Tüdőödémára akkor kell gyanakodni, hogy szapora pulzus, kapkodó, felületes légzés, véres-habos köpet, nyugalmi légszomj, fekvő helyzetben fokozódó fulladás, verítékezés, köhögés jelentkezik.

Az agyi ödéma tünetei a hányinger, hányás, szemfenéki bevérzés, fájdalomcsillapítókra sem szűnő fejfájás, ataxia, epilepsziás roham, Cheyne-Stokes légzés, fokozatosan kialakuló öntudat-, eszméletvesztés, amely végül kómába megy át.

Ezek az állapotok akár 24 óra alatt halálhoz vezethetnek, ezért minél előbb szakszerű segítséghez kell juttatni a betegeket.

A hegyi betegség általában magától elmúlik, ha az első, enyhe tünetek megjelenése után pihenünk pár napot az adott magasságban ahelyett, hogy feljebb mennénk. Általában a fejfájás jelentkezik először. Viszont ha egy nap alatt nem javulnak a panaszaink, menjünk lejjebb 300-1000 métert.

2500 méternél érdemes legalább egy napot pihenni, hogy megszokja a szervezetünk a kevesebb oxigént. Utána maximum 300-500 métert haladjunk tovább felfelé egy nap alatt, és minden harmadik nap pihenjünk. Ha tehetjük, napközben másszunk feljebb, és aludni térjünk vissza egy alacsonyabb helyre.