Mi értelme van a bölcsességfogaknak?

A bölcsességfogakat technikailag „harmadik őrlőfogaknak” nevezik, a bölcsességfogak az utolsóként növő fogak. Pont a szánk hátsó részén bukkannak fel – sokunk számára kényelmetlenül – általában a korai felnőttkorban.

De azon kívül, hogy némi empátiát ébresztünk a környékbeli fogzó kisbabák iránt, mi értelme van valójában annak, hogy ilyen későn bújnak ki ezek a plusz fogak? Nem mintha 21 éves korunk körül hirtelen elkezdenénk új, extra rágós ételeket enni – nem igaz?

Nos, nem – de potenciálisan igen. „Olyan fogaink vannak, amelyek egészen más étrendhez alkalmazkodtak, mint amit ma eszünk, legalábbis a nyugati társadalmakban” – mutatott rá Debbie Guatelli-Steinberg, az Ohiói Állami Egyetem antropológus professzora.

Amikor az emberek a „paleo” étrendről beszélnek, általában nem tudják, hogy milyen rosszul éltek az őseink: a vacsora az őskorban nyers húsokból, nyers zöldségekből és kemény diófélékből állt, és mindezt úgy ették, hogy még egy rozsdamentes acélkés sem könnyítette meg a folyamatot. A csontokat a bennük lévő tápláló csontvelő miatt falták fel, és ha a modern csimpánzok étrendjéről van szó, talán még egy-egy fadarabot is megrágcsáltak.

Mindezen ételekhez nagyon jól jönne egy új őrlőfogsor az életük vége felé. Manapság azonban már gondot jelentenek. „A lágy táplálkozás nem serkenti az állkapocs növekedését” – magyarázta Guatelli-Steinberg, számol be az IFLScience.

El kell-e távolíttatni a bölcsességfogakat?

A modern ember állkapcsa sokkal kisebbek, mint őskori társaik, és nem feltétlenül fér el bennük mind a 32 fog. Míg néhányunknak gond nélkül nőnek a bölcsességfogai, a legtöbben nem vagyunk ilyen szerencsések: a felnőttek akár 80 százalékának van legalább egy bölcsességfoga, amely nem törik ki megfelelően, általában azért, mert nincs elég hely az állkapocsban.

Ez nem csak bosszantó, hanem potenciálisan veszélyes is. „A bölcsességfogak részleges kitörése lehetővé teszi, hogy a baktériumok bejussanak a fog köré, és fertőzést okozzanak, ami fájdalmat, duzzanatot, állkapocsmerevséget és általános betegséget okoz – mutat rá a WebMD. – A részlegesen áttört fogak fogszuvasodásra és ínybetegségekre is hajlamosabbak, mivel nehezen elérhető elhelyezkedésük és kényelmetlen helyzetük megnehezíti a fogmosást és a fogselyem használatát.”

Még annak a néhányunknak is, akiknek a bölcsességfogai zökkenőmentesen jönnek ki, a folyamat valószínűleg fájdalmas és hosszadalmas lesz – mindez felveti a kérdést: vajon tényleg megéri-e?

Sokunk számára a válasz erre a kérdésre „nem”. Néhány szakértő azonban úgy véli, hogy kezdünk túlságosan is elszállni a foghúzással: „A bölcsességfogakhoz fogak legfeljebb 12 százalékához társul betegség – jegyzi meg egy tanulmány – ez az arány nagyjából megegyezik a vakbélgyulladás (10 százalék) és az epehólyaggyulladás (12 százalék) arányával.”

Ráadásul a bölcsességfog kihúzása sem kockázatmentes. Előfordulhat fertőzés, vagy száraz aljzat – ez a szövődmény akkor jelentkezik, amikor a foghúzás után nem alakul ki vérrög, így a csont és az idegek szabadon maradnak, ami késlelteti a gyógyulást, és undorító szagot okoz a szájban. Ritkább esetekben súlyos idegkárosodás is előfordulhat: „Az állcsontba szorult bölcsességfogak gyakran közel vannak az idegekhez – magyarázza a WebMD. – Néha ezek az idegek zúzódhatnak vagy sérülhetnek a fogeltávolítás során.”

„Az eredmény a nyelv, az ajak vagy az áll zsibbadása (úgynevezett paresztézia), amely néhány napig, hétig, hónapig tarthat, de akár maradandó is lehet.”

A bölcsességfogak újszerű felhasználása

Lehet, hogy a bölcsességfogak kinőtték eredeti hasznosságukat, de ez nem jelenti azt, hogy teljesen használhatatlanok. Ha mégis eltávolítják a bölcsességfogakat, van egy mód arra, hogy valóban méltóak legyenek a bölcs becenevükhöz: életmentő őssejtek forrásaként szolgálhatnak.

„Tanulmányok bizonyították, hogy a felnőtt harmadik zápfog gazdag forrása lehet a fogpépi őssejteknek. Ezek a születés utáni fogászati őssejtek képesek az önmegújulásra és a több vonalú differenciálódásra” – jegyzi meg egy tanulmány.

„A kutatók megállapították, hogy a fogak pulpája kondrocitákat, oszteoblasztokat, adipocitákat és mesenchymális őssejteket tartalmaz – folytatják a szerzők. – Mindezek a sejttípusok hatalmas potenciált rejtenek a terápiás kezelésben: Neuronális degeneratív rendellenességek, mint az Alzheimer-kór, Parkinson-kór és amyotrófiás laterálszklerózis vagy Lou Gehrig-kór; krónikus szívbetegségek, mint a pangásos szívelégtelenség és a krónikus ischaemiás szívbetegség; parodontális betegségek, valamint fog- és csontpótló fogak növesztése.”

„A kidobott harmadik zápfogból származó multipotenciális fogcsíra-elődsejtek a májbetegségek kezelésére szolgáló sejtalapú terápia potenciális jelöltjei, és példátlan lehetőségeket kínálnak a szövetek helyreállításának és regenerációjának kezelésére szolgáló terápiák kifejlesztésére.”

Nyilvánvaló tehát, hogy ezek értékes kis csücskök – bár a legtöbbünknek nem is kellenek. Fizetünk azért, hogy eltávolítsák őket, és a beavatkozásra általában a korai felnőttkorban kerül sor – tökéletes időzítés az őssejtgyűjtéshez.

Ez remek hír az őssejtkutatás számára: „A bölcsességfogak kihúzása az egyik [leggyakoribb] eljárás – mutatnak rá a szerzők. – Ha sterilizált környezetben végezzük, akkor az ezekből a fogakból nyert sejteket évekig lefagyaszthatjuk, amíg szükség nem lesz rá.”

Ma már meglehetősen gyakori, hogy a bölcsességfogakat bankba lehet tenni, őssejteket tárolva arra az esetre, ha a jövőben drasztikus egészségügyi vészhelyzet állna elő. Lehet, hogy az anyatermészet nem ezt szánta az utolsó fogsorunknak, de ez egy elég nagyszerű újrafeldolgozás.