Mi a különbség a szamárköhögés és a megfázás között?

A szamárköhögés, más néven pertussis egy nagyon fertőző légúti fertőzés, amelyet a Bordetella pertussis baktérium okoz. Súlyos köhögési rohamok jellemzik, és a levegő belégzésekor „huhogó” hanggal végződik.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint 2018-ban világszerte több mint 1,51 millió szamárköhögéses esetet regisztráltak. Az egészségügyi szervezet magyarázata szerint könnyen terjed emberről emberre, elsősorban a köhögésből vagy tüsszentésből származó cseppek útján. A csecsemőkre a legveszélyesebb, és ebben a korcsoportban az egyik vezető betegség- és halálozási ok.

Dr. Manoj szerint „a közönséges megfázás és a szamárköhögés közötti elsődleges különbségek a tünetek lefolyásában és intenzitásában rejlenek”. Elmagyarázza, hogy a nátha jellemzően enyhe tüneteket okoz, például orrfolyást, torokfájást, időnként alacsony fokú lázat és kezelhető köhögést, amely egy héten belül megszűnik.

A szamárköhögés ezzel szemben a megfázáshoz hasonló tünetekkel kezdődik, de elhúzódó, súlyos köhögési rohamokba torkollik – tesz különbséget az orvos. „Ezeket a rohamokat jellegzetes huhogó hang követheti, amikor az illető levegőért kapkod – bár ez a jellegzetes tünet ritkábban fordul elő csecsemőknél, inkább felnőtteknél vagy legyengült immunrendszerű egyéneknél.”

• Katarrális szakasz (egy-két hét): megfázást imitál, tüsszögéssel és enyhe köhögéssel.
• Paroxizmális fázis (egy-hat hét): intenzív köhögési rohamok, gyakran éjszaka rosszabb, amely hányást vagy légszomjat okozhat.
• Gyógyulási fázis (hetektől hónapokig tarthat): fokozatos gyógyulás, bár a köhögés továbbra is fennállhat.

Elmondták, hogy kinek és mikor kell orvoshoz fordulnia szamárköhögés esetén:

• A hat hónaposnál fiatalabb csecsemőknél, a terheseknél és a legyengült immunrendszerrel rendelkezőknél a legnagyobb a súlyos szövődmények, például tüdőgyulladás, bordatörés vagy görcsrohamok kockázata. Ritkán halálos kimenetelű lehet a kisbabáknál.
• Két hétnél tovább tartó köhögés.
• Hányáshoz, légzési nehézséghez vagy cianózishoz (kékes bőr) vezető köhögési rohamok.
• A csecsemőknél légzési szünetek (apnoé) vagy kimerültség jelentkezik köhögés után.

A szamárköhögés aggasztó lehet, ezért fontos, hogy megismerjük a megelőzés stratégiáit. A következőket teheti:

Oltás:

• DTaP-vakcina: védi a gyermekeket (két, négy, hat és 15–18 hónapos korban kell beadni; emlékeztető oltás négy-hatévesen).
• Tdap emlékeztető oltás: kamaszoknak (11-12 éves korig) és felnőtteknek tízévente ajánlott. Terheseknek minden terhesség harmadik trimeszterében Tdap-oltást kell kapniuk az újszülöttek védelme érdekében.

Higiénia és elkülönítés:

• Gyakori kézmosás, köhögés/tüsszentés lefedése és a felületek fertőtlenítése.
• A fertőzött személyeket az antibiotikumok elkezdése után öt nappal (vagy három hétig kezelés nélkül) elkülöníteni.

Védje a magas kockázatú csoportokat:

• Biztosítsa, hogy a csecsemők gondozói és közeli kapcsolatai be legyenek oltva.
• Az expozíciónak kitett egyéneknek profilaktikus antibiotikumokra lehet szükségük a terjedés megelőzése érdekében.
• A szamárköhögés korai diagnózisa és kezelése kritikus fontosságú az átvitel megfékezése és a kockázatok csökkentése érdekében.