Egészség
Ez az a kor, amikor az agy gyorsabban kezd el öregedni
Úgy tűnik, hogy az agy öregedése körülbelül ettől az életkortól kezdve felgyorsul
Erre a következtetésre több mint 19 000 ember funkcionális mágneses rezonancia képalkotó (fMRI) adatainak vizsgálatával jutottak. Ez a fajta MRI láthatóvá teszi az agyi aktivitást, és segít a kutatóknak pontosan meghatározni azt, hogy az agy melyik részének csökken a működése, és többször elvégezve a vizsgálatot pedig kimutatja hanyatlást.
A csapat azt is elemezte, hogy mi történik az agyban molekuláris szinten a gyors öregedés során. Az úgynevezett biomarkerek – a szervezetben zajló folyamatok mérhető jellemzői - után kutattak, valamint azt, hogy mely gének fejeződnek ki ezekkel kapcsolatban.
Ebből arra a következtetésre jutottak, hogy a neuronális inzulinrezisztencia volt a fő tényező, amely a felgyorsult agyi öregedést okozta.
„Azonosítottunk egy kritikus életkor közepi időszakot, az agy kezdi megtapasztalni az energiához való hozzáférés csökkenését, de még mielőtt visszafordíthatatlan károsodás következne be. Lényegét tekintve olyan folyamat zajlik, mint a jobb félni mint megijedni elve – magyarázta Lilianne R. Mujica-Parod vezető szerző egy nyilatkozatban.
„Az életkor közepén a neuronok anyagcsere-terhelésben vannak az elégtelen mennyiségű üzemanyag miatt; küzdenek, de még életképesek” – mondta Mujica-Parod. „Ezért az alternatív üzemanyag biztosítása ebben a kritikus ablakban segíthet a működés helyreállításában.
Mujica-Parodnak és munkatársainak sikerült egy olyan fehérjét találni, amely védelmet nyújthat a gyors öregedés ellen, és a ketonok szállítására szolgál az agyban. Az agy általában glükózt használ üzemanyagként, de kis mennyiségben képes ketonokat is felhasználni – amelyek például a zsírok lebontása során keletkeznek – és ehhez nincs szükség inzulinra.
A csapat ezt még egy klinikai vizsgálatban is kipróbálta 101 különböző korú résztvevővel, akiknek vagy ketonokat, vagy glükózt adtak, és fMRI-vizsgálatokat végeztek. A 60 és 79 év közöttiek esetében a ketonok nem sokat változtattak az agyi hálózat destabilizációján, bár a 20 és 39 év közöttiek esetében némi - bár mérsékelt - előnyöket tapasztaltak.
A legnagyobb előnyökt azonban a középkorúak, a kritikus ablaknak nevezett életkorúak csoportjában – a 40-49 éveseknél – tapasztalták.
Bár az eredmények ígéretesek, fontos megjegyezni, hogy ez csak egy kis tanulmány volt. További kutatásokra lesz szükség nagyobb számú résztvevővel, hogy kiderüljön, ez életképes beavatkozás lehet-e az agy öregedésének késleltetésére vagy megelőzésére, és a szellemi hanyatlással jellemezhető betegségekre.
Az első szerző, Antal Botond az eredményeket mégis „paradigmaváltásnak nevezte abban, ahogyan az agy öregedésének megelőzéséről gondolkodunk”.
„Ahelyett, hogy megvárnánk a kognitív tüneteket, amelyek esetleg csak akkor jelentkeznek, amikor már jelentős károsodás következett be, a neurometabolikus markerek segítségével potenciálisan azonosíthatjuk a veszélyeztetett embereket, és még ebben a kritikus ablakban beavatkozhatunk.”
