Mikor van szükség vérátömlesztésre?

A transzfúzió egy szövettranszplantáció, ezért rendkívül részletes körültekintést igényel, hiszen minden esetben arra kell törekedni, hogy a beteg számára a legkisebb kockázat mellett történjen meg a kezelés.

A transzfúzió során a vérkészítménynek sterilnek, kórokozómentesnek, biológiailag aktívnak (funkcióját ellátni képesnek) és a recipiens (aki a vérkészítményt kapja) számára megfelelőnek kell lennie.

A transzfúzió különböző vérkészítményekkel történhet. A következő alapkészítményeket különböztetjük meg:

• vörösvérsejt-koncentrátum;
• trombocita- (vérlemezke-) koncentrátum;
• fehérvérsejt;
• plazma.

A készítmény előállításának módja lehet teljes vérből vagy aferézissel előállított.

A vérkészítmény típusa lehet:

• határrétegmentes, reszuszpendált (additív oldatban);
• helyreállított/közegcserélt (mosott);
• fehérvérsejt-mentesített;
• poolozott;
• osztott;
• besugarazott;
• patogénredukált.

Vörösvérsejt-koncentrátumra akkor van szükség, ha a beteg hemoglobinszintje egy meghatározott szint alá csökken (krónikus esetben: ha a hemoglobin 70 G/l alatti), valamint ha a beteg a teljes vértérfogatának 30 százalékát elveszti. Ilyenkor a sejtek oxigénellátottsága az egészséget és az életet veszélyeztetően csökken, ezért válik szükségessé a vörösvérsejt-transzfúzió.

Trombocita- (vérlemezke-) koncentrátum adása súlyos vérzés, illetve vérzésveszély esetén indokolt, figyelembe véve a beteg általános állapotát és trombocitaszámát. Adódhat olyan állapot (pl. kemoterápia, sugárkezelés, műtét esetén), amelyben felmerül a megelőzés céljából adott trombocitapótlás is.

Friss fagyasztott plazmára olyan speciális esetben lehet szükség, amikor a beteg vérzik, és nincs elég véralvadási faktor a keringési rendszerében.

Fehérvérsejt- (granulocyta-) koncentrátumot csak ritka esetben alkalmaznak, például csontvelő-elégtelenségnél, vagy olyan súlyos fertőzések esetében, amelyek során az antibiotikumos kezelés elégtelen.

Miután a vérkészítmények olyan biológiai anyagok, amelyek magukban hordozzák a fokozott kockázatot számos szövődmény kialakulására, így ezek csökkentése érdekében a vérkészítmények előállításakor további kezeléseket alkalmaznak. Közülük a leggyakoribb a fehérvérsejt-mentesítés (szűrés), amikor a nem kívánt, szennyező sejteket távolítják el.

Fehérvérsejt-mentesített (szűrt) vérkészítmények:

• vörösvérsejt-koncentrátum;
• trombocitakoncentrátum;
• plazma.

A fehérvérsejtek okozta transzfúziós kockázatok további csökkentése érdekében az alapkészítményeket ún. ionizáló sugárzással kezelik. Ilyenkor keletkezik a besugarazott

• vörösvérsejt-koncentrátum;
• trombocitakoncentrátum;
• fehérvérsejt-koncentrátum;
• plazma.

Amennyiben a sejtes készítmények maradék plazmafehérje-tartalma okozhat kockázatot, akkor ún. közegcsere (mosás) módszert alkalmaznak, így készül

• közegcserélt (mosott) vörösvérsejt-koncentrátum;
• közegcserélt trombocitakoncentrátum.

Az említett eljárásokat akár kombinálni is lehet a beteg (recipiens) állapota érdekében, a kezelőorvos kérésére.

A transzfúzió lehet sürgős vagy tervezett (elektív). Ennek függvényében az ok (indikáció) is eltérő lehet.

Sürgős ok:

• baleset során nagy mennyiségű vérvesztés;
• műtét során fellépő nagymértékű vérzés;
• disszeminált intravaszkuláris koagulopátia (DIC).

Tervezett ok:

• hematológiai betegeknél a betegségükből adódó vérképeltérések korrigálására;
• krónikusan vérző betegek ellátására;
• csontvelő-károsodás esetén;
• citosztatikus kezelés mellett;
• véralvadási faktor hiánya esetén.

Mint minden beavatkozásnak, így a transzfúziónak is lehetnek nemkívánatos szövődményei. A kiváltó ok szerint lehet immunológiai és nem immunológiai eredetű, időbeni lefolyás szerint pedig lehet azonnali (egy-két órán belüli) és késői reakció (napok, hetek, hónapok alatt jelentkező).

Azonnali immunológiai szövődmény lehet:

• azonnali vérsejtromboló (hemolitikus) reakció (pl. vércsoporttévesztés miatt);
• túlérzékenységi reakció;
• anafilaxiás reakció;
• transzfúzióhoz társuló akut tüdőkárosodás.

Késői immunológiai szövődmény lehet:

• késői vérsejtromboló (hemolitikus) reakció;
• alloimmunizáció;
• transzfúziót követő bevérzések stb.

Nem immunológiai szövődmény:

• nem immunológiai hemolízis;
• vérmérgezés;
• vastúlterhelés;
• felnőttkori légzési distressz szindróma;
• keringési túlterhelés;
• véralvadási zavarok;
• fertőző betegségek átvitele stb.

A transzfúzió egy komplex, életet mentő vagy életminőséget javító különleges szövetátültetés, amely némi kockázatot rejt magában, azonban megfelelő szakmai odafigyelés mellett szövődménymentes.