Van valami, amely a dízelfüstnél is mérgezőbbé teszi az autókat

Az út, a gumiabroncsok és a fékek kopása által termelt por, az úgynevezett „nem kipufogógáz-kibocsátás” ma már a közúti közlekedésből származó kibocsátások fő típusa, amely számos európai országban meghaladja a kipufogógáz-kibocsátást. Ezek közül gyakran a fékpor a fő kibocsátó, de ez még nem tartozik a szabályozás hatálya alá. A fékpor lehetséges egészségügyi hatásairól sokkal kevesebbet tudunk, mint a dízel kipufogógázok poráról.

A laboratóriumban sejteket növesztettünk a tüdő nyálkahártyájának utánzására, és ezeket a sejteket fékpornak és dízel kipufogógázpornak egyaránt kitettük. A fékpor lényegesen károsabbnak bizonyult ezekre a sejtekre különböző, a tüdőbetegségekkel, például a rákkal és az asztmával összefüggő mérőszámok alapján. Érdekes módon azt találtuk, hogy a fékporból való réz eltávolítása csökkentette ezeket a hatásokat.

A fékbetétek korábban azbesztrostokat tartalmaztak a túlmelegedés ellen. Az azbesztet azonban 1999-ben betiltották, mivel összefüggésbe hozták a tüdőbetegségekkel. Ez azt eredményezte, hogy az autóipar új fékbetéteket tervezett, beleértve a ma a járművekben általánosan használt, azbesztmentes szerves (NAO) fékbetéteket.

Összehasonlították a különböző fékbetéttípusok kopásából származó por károsító hatását. Ironikus módon azt találták, hogy az azbeszttartalmú fékbetétek helyettesítésére tervezett NAO-fékbetétek pora volt a legmérgezőbb a tüdősejtekre, nemcsak a többi fékbetéttípusból származó porhoz, hanem a dízel kipufogógázok porához képest is. A kitett sejtjeinkre gyakorolt hatások közül néhány olyan betegségekkel kapcsolatos, mint a tüdőrák, a tüdőfibrózis (tüdő hegesedése), az asztma és a krónikus obstruktív tüdőbetegség.

Korábbi kutatások kimutatták, hogy a légszennyező részecskékben lévő fémek toxikus hatásúak lehetnek. Megmérték a különböző típusú fékporok és dízel kipufogógázporok fémtartalmát. A mesterségesintelligencia-technikák a magas réztartalmat azonosították, mint az NAO-fékbetétekből származó fékpor meghatározó jellemzőjét.

Azt is megállapították, hogy ez a réz bejuthatott az exponált tüdősejtekbe. A legérdekesebb az, hogy amikor ezt a fékport a réz semlegesítésére szolgáló vegyszerrel kezelték, a mérgező hatása csökkent. Ez arra utal, hogy a por káros tulajdonságainak legalább egy részét a réz okozza.

A belélegzett levegőben lévő réz csaknem fele a fékek és gumiabroncsok kopásából származik. Más kutatócsoportok által végzett különböző tanulmányok megállapították, hogy a magas rézkoncentrációnak való kitettség összefügg a tüdőfunkció károsodásával és az általános halálozási kockázattal.

Az elektromos járművek sem tökéletesek

Hatalmas mennyiségű bizonyíték van arra, hogy a levegőben szálló por károsítja az egészségünket. Sajnos bár az elektromos járművekre való átállás megszünteti a kipufogógázok kibocsátását, amelyek a por mellett mérgező gázokat is tartalmaznak, nem szünteti meg az út-, gumiabroncs- és fékport. A tanulmányok szerint az elektromos járművek – mivel általában nehezebbek – több nem kipufogógázport termelhetnek, mint a benzin- vagy dízelüzemű járművek – a zéró károsanyag-kibocsátás címke nyilvánvalóan nem pontos.

A 2026 novemberében bevezetésre kerülő Euro 7 kibocsátási szabványok korlátozni fogják a fékporkibocsátást, amely új fékanyagok vagy porfogó mechanizmusok kifejlesztésére ösztönözheti az innovációt. Az irányelvek a forgalomcsillapításra és az úttervezésre is nagyobb hangsúlyt fektethetnek, hogy minimalizálják a stop-start és az agresszív vezetési stílusokat – mindkettő növeli a fékporkibocsátást.

A nem kipufogógáz-kibocsátás mindenütt jelen van körülöttünk, és az az összes járműből származó szennyező részecske mintegy hatvan százalékát teszi ki.

Az elektromos autókra való áttérés során a tudománynak és a szabályozásnak ugyanolyan komolyan kell vennie ezeket a kibocsátásokat, mint a kipufogócsőből származó kibocsátásokat.