Egészség
Egy százéves szívgyógyszer segíthet az emlőrák elleni harcban
Az emlőrák a nők körében a rákos halálozások vezető okai közé tartozik
A daganat képes a mellből a test más részeire is átterjedni, vagyis áttéteket képezni. Ezek a vándorló rákos sejtek életfontosságú szerveket, például az agyat vagy a tüdőt is megtámadhatják, amely megnehezíti a kezelést. A szokásos rákkezelések a tumorsejtek elpusztítására összpontosítanak, de nem kifejezetten az áttétképződés megállítására tervezték őket.
A keringő tumorsejtek – a daganatból kiszakadó és a véráramba kerülő rákos sejtek – kulcsszerepet játszanak az áttétképződésben. Ezek a sejtek nagyobb valószínűséggel képeznek új daganatokat a test más részein, ha együttesen csoportosulnak, szemben azzal, ha egyedül utaznak.
A közelmúltban Svájcban végzett kutatás olyan létező gyógyszereket azonosított, amelyek segíthetnek felbontani ezeket a klasztereket.
Korábbi kutatásaikra építve a tudósok most klinikai vizsgálatot végeztek annak tesztelésére, hogy a digoxin képes-e zsugorítani a keringő tumorsejtek csoportjait az áttétes emlőrákban szenvedő nőknél. A Nature Medicine című folyóiratban január 24-én közzétett, korai eredményeik alapján a kutatók úgy vélik, hogy a digoxin egy nap kiegészítheti az elsődleges daganatok, azaz a még nem terjedt rákos megbetegedések elleni küzdelmet célzó, egyéb kezeléseket.
A digoxin egy régi gyógyszer, amelyet először 1930-ban a rókagomba növényből (Digitalis lanata) nyertek ki. Szívelégtelenség és pitvarfibrilláció kezelésére használják, és a szívsejtekben található, nátrium-kálium-pumpának nevezett struktúrák blokkolásával hat, amelyek a sejtekben lévő nátrium- és káliumszintet tartják kordában. A pumpák digoxinnal történő blokkolása erősebb összehúzódásokhoz és lassabb szívfrekvenciához vezet.
A tudósok úgy gondolják, hogy a digoxinnak ezt a hatását ki lehetne használni a rák kezelésére.
A tumorsejtekben lévő nátrium-kálium-pumpák gátlásával a digoxin arra készteti a sejteket, hogy több kalciumot vegyenek fel. Korábbi kutatások kimutatták, hogy a sejtekben lévő megnövekedett kalcium megzavarhatja a szoros kötések és a deszmoszómák – a sejtek összetapadását segítő struktúrák – kialakulását. A digoxin tehát valószínűleg gyengíti ezeket a kapcsolatokat a csomósodó rákos sejtek között, és széttöredezésüket okozza.
A kutatócsoport egereken figyelte meg ezeket a hatásokat. Hogy kiderítsék, hogy a digoxin humán betegeknél is képes-e megzavarni a tumorsejtklasztereket, kilenc áttétes mellrákban szenvedő nőt toboroztak. A résztvevők mindegyikének volt legalább egy keringő tumorsejtklasztere a szűrés idején.
A vizsgálat során a nők hét napon át mindennap digoxint szedtek. A keringő tumorsejtek nyomon követése érdekében a kutatók vérmintát vettek a résztvevőktől a kezelés előtt, két órával az első adagok beadása után, majd három és hét nappal a vizsgálat után ismét.
A résztvevők rákos sejtcsomóinak mérete a kezelés után átlagosan 2,2 sejttel zsugorodott csomónként, állapították meg a kutatók. A kezelés előtt az átlagos klaszter négy sejtet tartalmazott. Súlyos mellékhatásokról nem számoltak be.
Elméletileg a kevesebb keringő klaszter még tovább csökkentheti a rák terjedésének esélyét, mondták. De ez valószínűleg nem állítaná meg a meglévő másodlagos daganatok növekedését, tették hozzá. Más szóval a gyógyszer valószínűleg csak a rák előrehaladásának egy bizonyos szakaszában lenne hasznos.
Smit és Pantel arra is rámutatott, hogy a digoxin nem akadályozta meg, hogy a keringő tumorsejtek egészséges vérsejtekkel csoportosuljanak – ez a folyamat szintén a rák terjedését segíti elő. Továbbá más csoportok klinikai vizsgálatai alapján azt állítják, hogy bár a klaszterek felbomlása lassíthatja az áttétképződést, a saját maguk vándorló tumorsejtek is negatív hatásokhoz kötődnek.
Smit és Pantel azt is megjegyezte, hogy az áttétes emlőrákban szenvedő betegek klinikai kimenetele változatos. „Ezért a kilenc rákos emberen alapuló megfigyelés inkább hipotézisalkotó, mint teljesen bizonyító erejű” – írták.
Mindazonáltal a vizsgálat arra utal, hogy a digoxinnak és a hasonló gyógyszereknek helye lehet a rákbetegek ellátásában. A kutatók most azt tervezik, hogy a digoxinon alapuló új molekulákat hoznak létre, amelyek hatékonyabban bonthatják a keringő klasztereket. Emellett kísérleteket végeznek annak kiderítésére is, hogy a digoxin alkalmazható lenne-e más ráktípusok esetében is.
