Egészség
Az ADHD „éveket vehet el az életből”
Az ADHD-s felnőttek nagyobb valószínűséggel követnek el egészségtelen szokásokat
A UCL kutatói szerint az ADHD-ban szenvedők rövidebb életet élhetnek, mint azok, akiknek nincs ilyen betegségük.
Megállapították, hogy az ADHD-s férfiak általában 4,5-9 évvel rövidebb ideig élnek.
Ami a nőket illeti, az ő életük 6,5-11 évvel rövidült meg.
A vezető szerző, Josh Stott professzor elmondta: „Mélységesen aggasztó, hogy a diagnosztizált ADHD-val rendelkező felnőttek egy része rövidebb életet él, mint kellene.”
„Az ADHD-s emberek számos erősséggel rendelkeznek, és megfelelő támogatással és kezeléssel képesek boldogulni.”
„Gyakran azonban hiányzik a támogatás, és nagyobb valószínűséggel élnek át stresszes életeseményeket és társadalmi kirekesztettséget, ami negatívan hat az egészségükre és az önbecsülésükre.”
Az ADHD olyan állapot, amely befolyásolja az emberek viselkedését és koncentrációját.
Általában 12 éves kor alatti gyermekeknél észlelik, de később is diagnosztizálható – egyre több esetben felnőttkorban derül ki.
A University College London kutatása szerint 2000 és 2018 között hússzoros növekedés volt tapasztalható a brit felnőttek körében, a 18 és 29 év közötti férfiak esetében pedig közel 5000 százalékkal nőtt az ADHD felírása.
Az ADHD UK jótékonysági szervezet szerint ez a növekvő tudatosság, a stigmatizáció csökkenése és az egészségügyi ellátáshoz való jobb hozzáférés kombinációjának köszönhető.
Az ADHD-s emberek gyakran nagy energiával rendelkeznek, és intenzíven tudnak arra koncentrálni, ami érdekli őket, de nehezen tudnak a hétköznapi feladatokra összpontosítani.
Ez nagyobb impulzivitáshoz, nyugtalansághoz, valamint a tervezéssel és az időbeosztással kapcsolatos nehézségekhez vezethet – ami megnehezítheti az iskolai és munkahelyi sikert, és hosszabb távú kihívásokhoz vezethet.
A The British Journal of Psychiatry című szakfolyóiratban közzétett UCL-kutatás 30 029 olyan felnőtt adatait elemezte az Egyesült Királyságban, akiknél ADHD-t diagnosztizáltak, és összehasonlította őket 300 390 ADHD nélküli résztvevővel.
A kutatócsoport megállapította, hogy minden kilencedik ADHD-s felnőttből kevesebb mint egyet diagnosztizáltak – ami azt jelenti, hogy az ADHD-s felnőttek teljes populációjának csak egy töredékét lehetett vizsgálni.
Stott professzor hozzátette: „A közösségben előforduló vonások vizsgálatából és a gyermekkori diagnózisok vizsgálatából tudjuk, hogy a mi mintánkban az ADHD aránya csak töredéke annak, aminek lennie kellene”.
Ez az első alkalom, hogy a kutatók megbecsülték az ADHD-val diagnosztizált brit felnőttek várható élettartamát.
Megjegyezték azonban, hogy mivel az ADHD-t gyakran nem diagnosztizálják – különösen felnőtteknél –, az új kutatás túlbecsülheti az ADHD-s emberek által tapasztalt átlagos életkilátás-csökkenést.
A tanulmány szerzője, Dr. Liz O'Nions elmondta: „Az ADHD-s felnőtteknek csak kis százalékát diagnosztizálják, ami azt jelenti, hogy ez a tanulmány a teljes közösségnek csak egy szegmensét fedi le.”
„A diagnosztizáltak közül többeknek lehetnek további egészségügyi problémáik az átlagos ADHD-s személyhez képest.”
„Ezért kutatásunk talán túlbecsüli az ADHD-s emberek várható élettartambeli különbségét összességében, bár több közösségi alapú kutatásra van szükség annak tesztelésére, hogy ez valóban így van-e.”
Jelenleg az Egyesült Királyságban nem áll rendelkezésre elegendő speciális szolgáltatás az ADHD-s felnőttek támogatására.
A hivatalos diagnózis felállításához szükséges szakorvosi vizsgálatokra való várakozás több ezerre rúg.
Eközben az NHS által 2014-ben végzett országos felmérés szerint az ADHD jellemzőivel rendelkező felnőttek egyharmada használ gyógyszert vagy tanácsadást mentális egészségére, szemben az ADHD nélküliek 11 százalékával.
Az ADHD-ban szenvedők közel 8 százaléka számolt be arról, hogy az elmúlt 12 hónapban mentális egészségügyi kezelést kért, de nem kapott.
Ez arra utal, hogy az ADHD-s felnőttek segítséget keresnek mentális egészségükhöz, de a szolgáltatások nincsenek felkészülve arra, hogy támogassák őket – mondták a UCL kutatói.
Az ADHD kezelése és támogatása kevesebb mentális egészségügyi problémával és kevesebb szerhasználattal jár együtt – jegyezték meg.
Dr. O'Nions elmondta: „Bár sok ADHD-s ember hosszú és egészséges életet él, az a megállapításunk, hogy átlagosan rövidebb életet élnek, mint kellene, kielégítetlen támogatási igényeket jelez.”
„Rendkívül fontos, hogy kiderítsük a korai halálozás okait, hogy a jövőben stratégiákat dolgozhassunk ki ezek megelőzésére.”
Philip Asherson professzor, a londoni King's College munkatársa, aki nem vett részt a kutatásban, így reagált az eredményekre: „Ez egy kiváló és jól elvégzett tanulmány, amely rávilágít arra, hogy a magasabb halálozási arányok az ADHD esetében milyen hatással vannak a rövidebb várható élettartamra.”
„A korai halálozás pontos okait még nem erősítették meg, de azt tudjuk, hogy az ADHD összefügg a dohányzás, az elhízás, a szív- és érrendszeri betegségek és a rák magasabb arányával és más egészségügyi problémákkal.”
„Az ADHD-s felnőttek nagyobb valószínűséggel követnek el egészségtelen szokásokat, mint például a mértéktelen evés vagy a dohányzás, illetve a kockázatvállaló viselkedés.”
„Az autoimmun és más testi egészségi rendellenességekkel is lehetnek biológiai összefüggések.”
Arra is felhívta a figyelmet, hogy az ADHD-s emberek nehezen kapnak diagnózist, és nehezen jutnak támogatáshoz: „Amíg ezzel nem foglalkoznak, addig a tanulmányban kimutatott rövidebb várható élettartam valószínűleg folytatódik.”
Eközben Kevin McConway professzor, a Nyílt Egyetem alkalmazott statisztika professzor emeritusa szerint a tanulmány „sok fontos kérdést hagy megválaszolatlanul”, különösen a „potenciálisan kölcsönhatásban lévő tényezők hálója” körül, amely csökkentheti az ADHD-s emberek várható élettartamát.
