Egészség

A nyirokdaganat okai, tünetei és kezelése

Ha a betegség a kezelés ellenére kiújul, őssejt-transzplantáció jöhet szóba

A nyirokerekben folyó nyirokban fellelhetőek a fertőzések leküzdésében segítő fehérvérsejtek (limfociták), amelyek kóros elváltozása és felszaporodása következtében alakul ki a betegség –, amely főként a nyirokcsomók érintettségével jár. Az abnormális limfociták (ún. Hodgkin-sejtek) nem képesek tovább betölteni védelmi funkciójukat, így a beteg fokozottan ki van téve a fertőzéseknek.

A nyirokdaganat okai, tünetei és kezelése
Képünk illusztráció
Fotó: NorthFoto

A Hodgkin-limfóma (Hodgkin-kór) egy hematológiai, a nyirokrendszert érintő (limfatikus), rosszindulatú daganatos megbetegedés. Bármely életkorban jelentkezhet, azonban főként a harmincas, és a hatvan év feletti korosztályt érinti. Gyakoribb a férfiak, mint a nők esetében.

A Hodgkin-limfómának két fő típusát különböztethetjük meg a felszaporodó abnormális sejtek jellemzői alapján:

  • klasszikus Hodgkin-limfóma (gyakoribb, kb. 93 százalékban), ezen belül:
    • nodular sclerosis (csomós, megkeményedő),
    • kevert sejtes,
    • limfocitagazdag,
    • limfocitaszegény.
  • nodularislimfocita-predominanciájú Hodgkin-limfóma (NLPHL: a kóros sejtek csomókban helyezkednek el, de az abnormalitás szövettanilag kevésbé látványos).

A különböző típusok elkülönítésére szövettani vizsgálattal és molekuláris tesztekkel van lehetőség. Az elkülönítés a várható kórlefolyás és a terápia tervezése szempontjából is fontos.

A Hodgkin-limfóma főbb tünetei:

A Hodgkin-limfóma legjellegzetesebb tünete (ún. A tünet) a fájdalmatlan, egy vagy több nyirokcsomó megnagyobbodása főként a nyaki, hónalj vagy lágyékhajlati régióban.

Ezenkívül jelentkezhet láz, éjszakai izzadás, súlycsökkenés (a testsúly több mint tíz százalékának elvesztése hat hónap alatt). Ezek az ún. B tünetek.

Kísérőtünetek lehetnek továbbá az alábbiak:

  • fáradékonyság;
  • étvágytalanság;
  • gyakori fertőzések;
  • mellkasi, hasi fájdalom;
  • hosszan fennálló köhögés, légszomj;
  • haspuffadás;
  • máj és/vagy lépmegnagyobbodás;
  • vérzékenység, minimális erőbehatásra bekövetkező sérülések;
  • kiütések, bőrviszketés.

Mikor forduljon orvoshoz?

Ha a nyirokcsomók tartós, fájdalmatlan megnagyobbodása mellett a fenti tüneteket, különösen éjszakai izzadást és visszatérő lázat tapasztal, forduljon mihamarabb háziorvosához, aki szükség esetén gondoskodik a megfelelő szakorvosi vizsgálatokra történő beutalásról!

A Hodgkin-limfóma egy agresszív, gyorsan terjedő betegség, ezért fontos a mielőbbi diagnózis, mert korai stádiumban jól gyógyítható.

A Hodgkin-limfóma kiváltó okai:

A Hodgkin-limfóma a B-limfocitákat ért genetikai mutáció következtében alakul ki. A DNS-mutáció a limfociták kontrolálatlan felszaporodását eredményezi, amelynek következtében abnormális limfociták (Hodgkin-sejtek) keletkeznek.

A Hodgkin-limfóma kialakulásának pontos oka tisztázatlan, azonban vannak olyan rizikófaktorok, amelyek befolyásolhatják a betegség kialakulását:

  • bizonyos fertőzések (pl.: a herpeszvírusok családjába tartozó Epstein–Barr-vírus, HIV-fertőzés);
  • ha a családban előfordult már Hodgkin-limfóma;
  • gyenge immunrendszerrel rendelkező egyén;
  • túlsúly és elhízás;
  • korábbi non-Hodgkin-limfóma (a kezelések szövődményeként).

A Hodgkin-limfóma lehetséges szövődményei:

A betegség következtében a terápia mellett az immunrendszer gyengülése jellemző, ezért a beteg fokozottabban ki van téve a fertőzésveszélynek. Érdemes választható védőoltásokkal segíteni az immunrendszert a fertőzésekkel szemben, azonban fontos, hogy csak elölt kórokozót tartalmazó vakcina adható a betegnek.

Ezenkívül előfordulhat szív-érrendszeri megbetegedés vagy tüdőprobléma a betegség következtében.

A Hodgkin-limfóma kezelésének mellékhatásaként hosszú távon meddőség alakulhat ki, valamint a további daganatok (leukémia, emlőrák, tüdőrák) kialakulásának esélye is megnő.

A Hodgkin-limfóma diagnosztizálása

A Hodgkin-limfóma diagnosztizálása során a panaszok és a kórelőzmény (anamnézis) átbeszélését követően az orvos megvizsgálja a beteg nyirokcsomóit, betapintja a hasat – érzékel-e megnagyobbodott lépet vagy májat (hepatosplenomegalia) –, megtekinti a bőrt, hogy lát-e rajta kiütéseket, sebeket vagy zúzódások nyomait.

A fizikális vizsgálat mellett vérvizsgálatokat végeznek, amellyel többek között nézik a teljes vérképet, a vese- és a májfunkciókat is.

A biztos diagnózishoz az érintett nyirokcsomóból biopsziát vesznek. Amennyiben a szövettani minta vizsgálatának eredménye alátámasztja a Hodgkin-limfóma diagnózisát, további vizsgálatokra van szükség a limfóma terjedésének felmérése céljából.

Ezek a vizsgálatok az alábbiak lehetnek:

  • újabb vérvizsgálat;
  • hasi és nyaki ultrahangvizsgálat;
  • mellkasröntgen-vizsgálat;
  • nyaki, mellkasi és hasi CT-vizsgálat;
  • csontvelő-biopszia;
  • ritkábban: PET-, MR-vizsgálat, májbiopszia.

A vizsgálatok alapján úgynevezett stagingre kerül sor, amely a betegség stádiumának, terjedés mértékének meghatározását jelenti:

  • I. stádium: a limfóma egy nyirokcsomó-régióra terjedt ki, a rekesz egyik oldalán.
  • II. stádium: kettő vagy több nyirokcsomó-régió érintett, a rekesz egyik oldalán.
  • III. stádium: a rekesz mindkét oldalán érintettek nyirokcsomó-régiók.
  • IV. stádium: a limfóma az egész nyirokrendszerben szétterjedt, megjelent a csontvelőben vagy más szervekben is.

Minden stádium tovább osztható aszerint, hogy csak A tünetek (azaz nyirokcsomó-megnagyobbodás) vagy B tünetek is jelen vannak.

A Hodgkin-limfóma kezelése

A Hodgkin-limfóma terápiája lehet kemoterápia, sugárkezelés (radioterápia) vagy mindkettő. A megfelelő terápia kiválasztása a betegség stádiumától függ. Sugárkezelés kemoterápiával kombinálva a Hodgkin-limfóma korai stádiumában használható eredményesen.

Gyógyító (kuratív) céllal intravénásan, míg palliatív terápiaként általában tabletta formájában alkalmazható a kemoterápiás kezelés. A kemoterápia ideje alatt kórházi tartózkodás indokolt.

Előrehaladott esetekben szteroidterápia is kombinálható a kemoterápiával.

A ritka, NLPHL-típus esetén korai stádiumban a radioterápia önmagában is gyógyító hatású lehet. Egyéb esetekben az NLPHL kezelésében a kemoterápia immunterápiával is kombinálható. A Hodgkin-limfóma ezen típusának kimenetele a legkedvezőbb.

A kezelés hatására az alábbi mellékhatások jelentkezhetnek, amelyek annak befejezésével elmúlnak:

  • fáradékonyság,
  • nehézlégzés,
  • fertőzésekre való fokozott hajlam,
  • vérzékenység,
  • hányinger, hányás,
  • hasmenés,
  • étvágytalanság,
  • szájnyálkahártya-fekélyek,
  • bőrkiütések,
  • hajhullás.

A Hodgkin-limfóma összességében egy jól kezelhető betegség, gyakori a teljes gyógyulás. Ha a betegség a kezelés ellenére kiújul, őssejt-transzplantáció jöhet szóba.

A kezelések mellékhatásainak követésére EKG és légzésfunkció-vizsgálat, valamint szívultrahang (echocardiographia) alkalmazása javasolt. Amennyiben a beteg férfi, és nemzőképes korban van, érdemes a kezelések előtt a spermakonzerválás, a családalapítás lehetőségének megőrzése érdekében.

Kapcsolódó írásaink