Egészség
Egyre többen szednek vízhajtót
Sokan csak azért szedik, mert hallották, hogy mások is beveszik, pedig orvosi konzultáció nélkül kifejezetten veszélyes
Az egyensúly (más néven homeosztázis) fenntartása rendkívül fontos feladat, amiben a vizeletkiválasztó rendszer is kulcsszerepet játszik. A diuretikumok (húgyhajtók, vízhajtók, vizelethajtók) olyan hatóanyagok, melyek fokozzák a vizelet mennyiségét.
A vese elemi egységeit nefronoknak nevezzük – itt történik a vizelet kiválasztása a vérből. Egy nap alatt nagyjából 1600-1800 l vér halad át a vesén, amiből 160-180 l szűrlet keletkezik. Ez a mennyiség természetesen még nem a vizelet, hiszen ennyit egy egészséges ember nem ürít egy nap folyamán. A szűrlet egy nagyon híg folyadék, ami még vízvisszaszívás által koncentrálódik (sűrűsödik) és a folyamat végén nagyjából 1-1,5 l vizelet marad.
A vízhajtók alkalmazása
A vízhajtók a vizelet mennyiségének növelésével párhuzamosan a vér össztérfogatát csökkentik. Ennek hatására a vérnyomás lecsökken, ez pedig számos betegség tüneteit enyhítheti vagy szüntetheti meg.
A vízhajtók az alábbi indikációkban alkalmazhatóak:
- idült szívelégtelenség: a kialakult vizenyő (ödéma) és nehézlégzés tüneteinek csökkentése;
- akut bal szívfél-elégtelenség: heveny tüdőödéma csökkentése;
- magasvérnyomás-betegség: nem elsőként választandó szerek;
- veseelégtelenség: a betegség nyomán kialakuló vízvisszatartás csökkentése;
- májcirrózis: tünetének, az ascitesnek (hasi folyadékgyülem) a csökkentése;
- hiperkalémia (magas vérkáliumszint);
- glaukóma;
- Ménière-betegség;
- agyödéma, agyűri nyomásfokozódás;
- diabetes insipidus;
- policisztás vesebetegség.
A vízhajtók hatásmechanizmusa, típusai
A vizelet a vér nyomásának hatására választódik ki az erekből a vizeletgyűjtő csatornarendszerbe. Ez hasonló ahhoz a jelenséghez, mint amikor egy kerti locsolócsövön ejtünk egy lyukat – a lyukon át pedig a víznyomás hatására átszűrődik a víz.
Az így keletkező szűrlet még nagy mennyiségű, így ezt követően a víz egy része visszakerül az érpályába (ami pedig a gyűjtőcsatornában marad, az a vizelet végső mennyisége). A vízhajtók a vizeletkiválasztás azon részfolyamatába avatkoznak be, amikor a híg szűrlet besűrűsödik, koncentrálódik.
A vízhajtók csoportosítása és általános hatásmechanizmusuk az alábbi:
Elsődlegesen sóürítő diuretikumok
A sóürítő diuretikumok elsődleges hatásmechanizmusa azon alapszik, hogy a vízvisszavétel folyamán valójában különböző sók (ionok) kerülnek visszavételre a vérbe. A víz tulajdonképpen csak passzívan követi az „ionok útját”. Ezek a gyógyszerek gátolják a különböző ionok visszavételét a nefronokban, így az ionok – és így nagyobb mennyiségű víz is – kiürülnek.
Sóürítő diuretikumok közé tartoznak az alábbiak:
- karboanhidráz bénítók (acetazolamid);
- kacsdiuretikumok (furosemid, etakrinsav);
- tiazidvázas diuretikumok (hydrochlorotiazid, indapamid);
- káliummegtartó diuretikumok (spironolakton, eplerenon, amilorid).
Elsődlegesen vízürítő diuretikumok
Az elsődlegesen vízürítő diuretikumok a gyűjtőcsatorna végső szakaszán gátolják az antidiuretikus hormon (ADH) nevű hormon hatását. Az ADH hatására olyan ún. „aquaporin” csatornák (vízáteresztő csatornák) helyeződnének ki a gyűjtőcsatorna sejtjein, amik a víz visszavételét segítik a vérbe. Ha nem helyeződnek ki a csatornák, akkor ezen a szakaszon nem tud visszaszívódni a víz és a vizelet mennyisége megnő.
Vízürítő diuretikumok például az alábbiak:
- ADH-antagonisták (tolvaptan).
Ozmotikus diuretikumok
Az ozmotikus diretikumok a vízzel és az ionokkal együtt kiválasztódnak a nefronokban, viszont nem képesek visszaszívódni a vérbe. A nem visszaszívódó ozmotikus anyagok vizet tartanak vissza, így a vizelet mennyisége megnő.
Ozmotikus diuretikumok például az alábbiak:
- mannit, glicerin: nagyon erős hatású szerek, így akut veseelégtelenségben vagy agyi ödéma esetén használják őket.
Egyéb gyógyszerek, melyek vízhajtó hatással is rendelkeznek
A víz visszaszívása során valójában glükóz és nátrium ionok kerülnek visszavételre a vérbe, a víz pedig passzívan követi a glükózt és a nátriumot. Az SGLT (nátrium-glükóz-kotranszporter) 2 fehérje felel a vesében a glükóz és a nátrium visszavételéért. A fehérjét gátló készítményeket (SGLT2-gátlók) eredetileg a 2-es típusú diabétesz kezelése érdekében fejlesztették ki, de kiderült, hogy vízhajtó hatással is rendelkeznek, mivel gátolják a glükóz és (átmenetileg) a nátrium visszavételét. Az SGLT2-gátlók közé tartozik például az empagliflozin, a dapagliflozin, az ertugliflozin.
Hogyan kell szedni a vízhajtókat?
Az alkalmazásról és mellékhatásokról kérdezze kezelőorvosát, gyógyszerészét!
Az alábbiakat érdemes szakemberrel tisztázni, mielőtt elkezdi alkalmazni a készítményt – ezek egyes hatóanyagtól függően változhatnak, így amennyiben új hatóanyagot próbál ki, frissítse a tudnivalókat szakemberrel, illetve olvassa el a betegtájékoztatóban foglaltakat.
- Hogyan kell alkalmazni?
- Meddig kell alkalmazni?
- Mikor kell alkalmazni?
- Milyen dózisban kell alkalmazni?
A vízhajtók mellékhatásai
Mint minden gyógyszernek, a vízhajtóknak is vannak mellékhatásai. Az itt jelzett mellékhatások általánosak, az egyes hatóanyagokhoz tartozó pontos mellékhatásokról és azok gyakoriságáról kérdezze kezelőorvosát, gyógyszerészét!
A vízhajtók mellékhatásai többek között az alábbiak lehetnek (hatóanyagtól függően):
- a vér ionháztartásának megváltozása: A különböző hatóanyagok különböző ioncsatornákra hatva, különböző ionok kiválasztását fokozzák vagy éppen gátolják. Ez sok esetben mellékhatásokkal járhat (pl. káliumszint csökkenése – izomgörcsök, nátriumszint csökkenése – vérnyomáscsökkenés);
- dehidratáció;
- vércukorszint növelése;
- fáradtság;
- vesekőképződés;
- sav-bázis egyensúly zavara (metabolikus acidózis vagy alkalózis).
A vízhajtók és egyéb gyógyszerek, étrend-kiegészítők kölcsönhatásai
Amennyiben más gyógyszert is szed, véralvadásgátló alkalmazása előtt konzultáljon kezelőorvosával, gyógyszerészével!
A vízhajtók többek között az alábbi gyógyszerekkel és étrendkiegészítőkkel lépnek kölcsönhatásba:
- vérnyomáscsökkentők: diuretikummal együtt alkalmazva a hatásuk összeadódhat és a vérnyomás túlzott csökkenését okozhatják;
- bizonyos szívgyógyszerek (digoxin, sotalol): szívműködési zavarokat okozhatnak együtt alkalmazva (az ionszintek egyensúlyának megváltozása miatt);
- hashajtók: felborulhat a szervezet só-víz háztartása;
- NSAID-ok: csökkenthetik a vízhajtó hatását.
Mivel a vízhajtók sok gyógyszerrel lépnek kölcsönhatásba, a gyógyszer szedésének megkezdése előtt számoljon be kezelőorvosának a rendszeresen szedett vényköteles és vény nélküli gyógyszereiről, táplálékkiegészítőiről!
Amennyiben vízhajtót szed, az alkoholfogyasztást kerülje!