Ez állhat az állandó éhség hátterében

Vajon milyen betegségekre, állapotokra utalhat, ha mindig éhesek vagyunk? A kérdésre dr. Mutnéfalvy Zoltán kóros elhízásra szakosodott specialista, az Endokrinközpont endokrinológusa válaszol.

Testünk az ételben található cukrokat glükózzá alakítja, ez tulajdonképpen az üzemanyagunk. Cukorbetegség esetén azonban a glükóz nem jut el a sejtekig, hanem kiürül a vizelettel. Emiatt az az érzésünk támad, hogy többet kell ennünk. (1-es típusú cukorbetegség esetén még nagy mennyiségű étel elfogyasztása mellett is fogynak a betegek.) A diabétesznek azonban a növekvő étvágy mellett más tünete is lehet: például nagyfokú szomjúság, gyakori vizelés, látászavarok és kimerültség.

Amikor nagyon alacsonyra esik a glükózszint, akkor úgynevezett hipoglikémia következik be. Ez leginkább a cukorbetegeknél fordul elő, de más betegségek – például a májgyulladás, a vesebetegségek, a hasnyálmirigy bizonyos daganatos megbetegedései, és a mellékvesét, valamint az agyalapi mirigyet érintő problémák – is okozhatják. A hipoglikémiás sokkot átélő személy akár részegnek is tűnhet, és jellemző lehet rá a gyors, erős szívdobogás, a sápadtság, az izzadás, a reszketés és a hányinger, de akár erős éhség is rátörhet.

Ha nem alszunk eleget vagy nem megfelelő minőségű a pihenésünk, az hatással van az éhséget kontrolláló hormonok, főként a leptin termelődésére is. Ez azt jelenti, hogy a rosszul, illetve nem eleget alvó személyek nagyobb étvággyal számolhatnak, és emellett lassabban fogják megtapasztalni a teltségérzetet. A további rossz hír, hogy jobban fognak vágyni a zsírosabb, magasabb kalóriatartalmú ételekre. Az alvásmegvonás további jele lehet a nappali fáradtság, a hangulatingadozás, az óvatlanság (és emiatt a több baleset), valamint a súlygyarapodás is.

A tartós és nem jól kezelt stressz hatására nagy mennyiségű kortizol termelődik, amely egyebek mellett étvágynövekedést is előidéz. Sok ember azt tapasztalja stresszes időszakokban, hogy sóvárog a cukros vagy zsíros, esetleg mindkét típusú étel után. Lehetséges, hogy a szervezet így próbálja meg „lekapcsolni” az agynak azt a működését, amely a feszültséget okozza.

Nem minden étel telít egyformán. A legjobb éhségcsillapítók leginkább a fehérjék – például a sovány húsok, a halak, a tejtermékek –, illetve a magas rosttartalmú ételek – mint a zöldségek, gyümölcsök, hüvelyesek és a teljes kiőrlésű pékáruk. Ugyancsak nagyon fontosak a diófélék és a növényi olajok (például a napraforgóolaj), amelyek csökkentik a koleszterinszintet és segítenek a jóllakottság elérésében. Ugyanakkor a fehér lisztből készült pékáruk, a feldolgozott húsfélék és a gyorsételek nem tartalmaznak annyi tápanyagot, amely elégséges lenne a szervezetnek, viszont – főként az adalékanyagok miatt – fogyasztásuk után hamar megéhezünk.

Érdemes külön említést tenni a diétás üdítőkről, amelyekről sokan azt hiszik, hogy mivel nincs bennük cukor, segíthetnek a fogyásban. Holott az ilyen italokban található édesítőszerek azt üzenik az agynak, hogy számíthat az üzemanyagként szolgáló kalóriákra. Amikor azonban ezeket mégsem kapja meg, „éhségüzemmódra” kapcsol, arra biztatva a testet, hogy ételből szerezze be a hiányzó kalóriákat. Vagyis paradox módon a cukormentes üdítők cukor utáni sóvárgáshoz és hízáshoz vezethetnek.

Egyes gyógyszerek hatására többet ehetünk a szokásosnál. Ilyen lehet például az allergia esetén szedett antihisztaminok egy része, az SSRI-típusú antidepresszánsok, a szteroidok, néhány cukorbetegeknek felírt gyógyszer és bizonyos antipszichotikumok is. Ha valaki ezt tapasztalja, érdemes beszélnie erről a kezelőorvosával.

Ha a pajzsmirigy túlműködik, annak nemcsak az izgatottság, a gyors pulzus és az erős izzadás lehet a jele, de az állandó szomjúság és az éhségérzet is. Jellemző továbbá, hogy jó étvágyú étkezés mellett is fogyhat a beteg. (Ellenben pajzsmirigy-alulműködésnél normál étkezés mellett is hízhat.)

A leptin egy hormon, amely információt ad a központi idegrendszernek a szervezet tápláltsági állapotáról. Összetett katabolikus hatással rendelkezik: csökkenti a táplálékfelvételt és a testsúlyt, növeli az anyagcserét. Ha ez a folyamat valahol sérül, akkor növekvő étvággyal, súlygyarapodással és túlsúllyal lehet számolni.