Egészség

Az egyik vezető halálok megelőzhető lenne

A végbél- és vastagbéldaganatok száma az elmúlt évtizedekben ugrásszerűen megnőtt, hazánkban egyike a leggyakoribb rosszindulatú megbetegedéseknek

A végbéldaganat (köznyelvben: végbélrák) fiatalkorban ritka, a betegség többnyire 50 éves kor fölött jelentkezik. Gyakori előfordulásának egyik oka a betegek szégyenérzete: a betegség intim jellege miatt sokan a tünetek és a panaszok ellenére is nehezen szánják rá magukat az orvos felkeresésére, pedig korai felismerése a gyógyulási esélyeket megsokszorozza.

Az egyik vezető halálok megelőzhető lenne
Képünk illusztráció
Fotó: NorthFoto

A végbéldaganat tünetei

A végbél a kismedence üregében helyezkedik el, a keresztcsont és a farkcsont előtt, hossza megközelítőleg 12 centiméter. A végbéldaganat a végbélben irritációt, idegentest-érzést, állandó székelési ingert okozhat, emellett a székletben friss, piros vér is megjelenhet. A vérzés ránézésre aranyér miatti vérzésnek is tűnhet, azonban az aranyeresség gyakrabban jár együtt fájdalommal.

A végbéldaganat tünetei az alábbiak lehetnek:

  • végbélvérzés és véres széklet;
  • mással nem magyarázható fogyás;
  • vérszegénység és fáradékonyság;
  • székelési szokások megváltozása (pl. hasmenés és székrekedés váltakozása);
  • állandó székletingerérzés;
  • székletürítést követően a nem megfelelő kiürülés érzése;
  • fájdalmas székletürítés;
  • puffadás, hasi diszkomfort.

Mikor forduljon orvoshoz?

A végbéldaganat gyanúját leginkább a székelési szokások megváltozása, illetve a véres széklet, vérszegénység okozta tünetek keltheti fel. Ha ezeket a tüneteket tapasztalja, forduljon mielőbb háziorvosához, aki elrendeli a szükséges vizsgálatokat.

A végbéldaganat diagnózisa

A betegség diagnózisának felállítását megkönnyíti, hogy vizsgálata manuális módszerrel, tehát ujjal a legtöbb esetben elvégezhető.

A beteg kikérdezését követően az alábbi vizsgálatokra kerülhet sor:

  • székletvérvizsgálat három alkalommal;
  • laborvizsgálatok;
  • a végbél tapintással történő és digitális vizsgálata (RDV);
  • végbéltükrözés (anoszkópia);
  • vastagbéltükrözés (kolonoszkópia);
  • képalkotó vizsgálatok (UH, CT- és MR-vizsgálat).

A végbéldaganat kialakulásának oka

A végbélrák kialakulásában az életkor az egyik legfontosabb kockázati tényező: a betegség az 50 év felettieket fenyegeti leginkább, ám 40 év alatt is előfordulhat, különösen, ha a családban már előfordult hasonló rosszindulatú daganatos megbetegedés.

A családban előforduló végbél- vagy vastagbéldaganatok esetén, ha elsőfokú rokonnál fordult elő, a betegség kialakulásának kockázata két-háromszor nagyobb. A családi halmozódásnak azonban nemcsak genetikai okai lehetnek, közrejátszhatnak benne életvezetési, étkezési szokások is.

A betegség kialakulásának kockázatával összefüggésbe hozható élelmiszerek:

  • adalékanyagokat tartalmazó félkész vagy készételek;
  • pácolt, füstölt, sóban tartósított termékek;
  • zsíros, koleszterin-, fehérje- és kalóriadús étrend;
  • túlzott vöröshús-fogyasztás;
  • túlzott alkoholfogyasztás;
  • rostban szegény étrend.

A végbéldaganat kialakulásának kockázatát az alábbi tényezők növelik:

  • dohányzás;
  • mozgásszegény életmód;
  • végbél gyakori sérülése;
  • jóindulatú béldaganatok;
  • gyulladásos bélbetegségek (colitis ulcerosa, Crohn-betegség).

A fentiekkel összhangban az ülő életmód is emeli a végbéldaganatok kialakulásának kockázatát, mivel üléskor a teljes testsúly a végbél körüli területekre terhelődik, ezért romlik a vérkeringése, ami az érintett szövetek elváltozásához vezethet.

A végbéldaganat kezelése

A végbéldaganatok terápiájában használatos módszerek:

  • sebészi beavatkozás;
  • endoszkópos módszerek;
  • sugárterápia;
  • kemoterápia;
  • biológiai terápia.

A sebészi beavatkozások két típusa a végbélmegtartó és végbélkiirtással járó eljárás. Alkalmazásuk általában attól függ, hogy a végbél daganata milyen közel helyezkedik el a végbélnyíláshoz, és mennyire szűrte be a végbél záróizomzatát. Előfordulhat, hogy a bélszakasz hasfalra történő kivezetésére van szükség, amelyet sztómának nevezünk.

A végbél megmentésének esélye fokozható, ha a betegek sugárkezeléssel kombinált kemoterápiát kapnak a műtét előtt, amit általában a 70 évnél fiatalabb betegeknél alkalmaznak, ha nincs távoli áttét. Ha a daganat szövettani lelete arra alkalmas szövettani típust igazol, a kemoterápia biológiai terápiával egészíthető ki.

A korszerű kezelési lehetőségek birtokában a végbéldaganat korai felismerését követően teljes gyógyulás is várható.

A végbéldaganat szövődményei

A végbéldaganatok bélelzáródást (ileus) vagy passzázszavart (bélmozgási zavart) okozhatnak, amelyek akár akut műtét elvégzését is szükségessé tehetik. A későn felismert végbéldaganat nagyobb eséllyel ad áttétet, gyógyulási hajlama rosszabb. A végbélrák jellemzően a májba és a tüdőbe ad áttétet.

A végbéldaganat megelőzése

A béldaganatok többnyire jóindulatú polipokból alakulnak ki, amelyek eltávolításával – műtét nélkül, endoszkópos módszerrel – megelőzhető a daganat kialakulása.

A végbéldaganattal szembeni védőfaktorai az alábbiak:

  • rostokban gazdag, zöldséget, gyümölcsöt tartalmazó étrend;
  • rendszeres testmozgás (a salakanyagok gyorsabban távoznak a bélrendszerből);
  • dohányzás mellőzése.

A végbél- és vastagbéldaganatok okozta szövődmények megelőzésének és a betegség korai felismerésének legfontosabb eszköze a szűrővizsgálatokon való részvétel.

A végbéldaganat szűrése

A végbéldaganat szűrése több módszerrel lehetséges. A rendszeres szűrést 40-50 éves kortól tanácsos elkezdeni, de ha a családban előfordult már a betegség, akkor ennél korábban.

A legegyszerűbb eljárás a székletben szemmel nem érzékelhető, ún. rejtett (okkult) vérzés kimutatása. A háziorvostól lehet beutalót kérni a székletvér laboratóriumi vizsgálatához.

A végbéldaganat felismerésének legbiztosabb módja a rektoszkópos vagy a kolonoszkópos szűrővizsgálat (béltükrözés), amely során a vastagbeleket is átvizsgálják. A kolonoszkópia alkalmával szövettani minta is vehető, illetve a polipok is eltávolíthatók.

Kapcsolódó írásaink