Egészség

A rettegett combnyaktörés

Idős korban fokozottan veszélyes, de fiatalon is hosszú a felépülés

A combnyaktörés a combcsont nyaki vagy tomporok közötti (intertrochantericus) részénél bekövetkező repedést, törést jelenti. Rendkívül súlyos sérülés, akár életveszélyes szövődményeket is okozhat.

A rettegett combnyaktörés
Képünk illusztráció
Fotó: NorthFoto

A combnyak a combfej alatt helyezkedik el, a combfej a csípőcsont vápájával alkotja a csípőízületet. A combcsont intertrochantericus része a fent említett régiótól távolabb, a térd irányában helyezkedik el.

A combnyaktörés leggyakrabban trauma (elesés vagy egyéb baleset) következtében alakul ki, de előfordulhat ún. fáradásos törés is, amikor az ismétlődő, azonos típusú terhelésre a csont állománya átalakul, sérülékenyebbé válik, és ez idővel részleges vagy teljes töréshez vezet. A két töréstípus keveréke az ún. patológiás törés, amikor egy másik betegség – például csontritkulás – miatt a csont állománya törékennyé válik, így a töréshez nincs szükség nagyobb erőbehatásra – akár hétköznapi mozdulatok is spontán törést okozhatnak.

A combnyaktörés megelőzésének céljából a csontritkulást kezelni kell, és időskorban kerülni kell az olyan helyzeteket, amelyek eleséshez vezethetnek.

A combnyaktörés főbb tünetei

A combnyaktörés gyakrabban érint nőket, különösen azokat, akiknek csontritkulásuk (osteoporosis) van. A csontritkulás megjelenésének esélye az életkor előrehaladtával növekszik, ezért a combnyaktörés időseknél gyakoribb.

A combnyaktörés a törés helyzete alapján lehet csípőízületen belüli (intracapsularis) és kívüli (extracapsularis).

Combnyaktörés esetén az alábbi tünetek észlelhetők:

· fájdalom a csípőben, lágyékhajlatban;

· a láb emelésére, mozgatására, rotációjára (forgatás) képtelen;

· nem képes felállni, a súlyt az érintett végtagra helyezni (nem minden esetben);

· a csípő környékén duzzanat, seb mutatkozik (nem minden esetben);

· az érintett oldalon a végtag rövidebbnek tűnik a másikhoz képest;

· az érintett oldalon a láb kifordított helyzetben van.

Fáradásos törés esetén a fájdalom kezdetben csak mozgás esetén jelentkezik, később már nyugalomban (éjszaka) is, jellegzetes továbbá, hogy a fájdalom kisugározhat a comb elülső és a térd belső (medialis) oldalához.

Mikor forduljon orvoshoz?

Ha az imént felsorolt tüneteket észleli, és felmerül a combnyaktörés gyanúja, azonnal hívja a 112-t, és kérjen mentőt!

Amíg a mentők érkezésére vár, próbáljon meg mozdulatlan maradni, és tartsa magát melegen.

A combnyaktörés kiváltó/lehetséges okai

A combnyaktörés trauma, baleset következtében bármely életkorban előfordulhat.

Szintén bármely életkorban jelentkezhet a combnyak fáradásos törése, amely ismétlődő, akár kis terhelés következtében alakul ki. A fáradásos törés gyakori sportolók (hosszútávfutók, táncosok) körében.

Időskorban a combnyaktörést akár egy elesés is előidézheti, csontritkulás esetén akár állás során is eltörhet a combnyak.

A combnyaktörés rizikófaktorai

Az alábbi rizikófaktorok megléte növeli a combnyaktörés kockázatát:

· életkor: a csont denzitása és az izomtömeg az életkor előrehaladtával fokozatosan csökken, időskorban a látási és egyensúlyproblémák következtében az elesés kockázata fokozott;

· nem: nők esetén a combnyaktörés kockázata háromszor nagyobb a férfiakéhoz képest, ennek oka a menopauzát követően az ösztrogén hormon szintjének drasztikus csökkenése;

· csontritkulás;

· krónikus betegségek (pl. endokrin zavarok);

· gyógyszerek, pl. prednisolon alkalmazása;

· kalcium- vagy D-vitamin-hiány;

· fizikai inaktivitás;

· dohányzás, alkoholfogyasztás;

· felszívódási zavarok fennállása;

· versenysport.

A combnyaktörés szövődményei

A combnyaktörés következtében a beteg magatehetetlen, nem tudja ellátni önmagát. A combnyaktörésen átesett emberek fele nem képes többé független, önellátó életet élni.

A combnyaktörés következtében az inaktivitás miatt az alábbi szövődmények léphetnek fel:

· mélyvénás trombózis, tüdőembólia,

· felfekvés,

· húgyúti fertőzés (a hosszan tartó katéterezés miatt),

· tüdőgyulladás,

· izomsorvadás,

· halál.

A fáradásos combnyaktörés szövődményei a következők lehetnek:

· avaszkuláris nekrózis (ha a combfej vérellátása sérülést szenved a törés következtében),

· álízület kialakulása,

· az alsó végtag deformitása, ún. karikaláb (varusdeformitás),

· a törtvégek elmozdulása.

A combnyaktörés diagnosztizálása

Combnyaktörés esetén első lépésben a törés körülményeit kell tisztázni. Ezt követően anamnézis felvételére, a szedett gyógyszerek és az esetleges allergia átbeszélésére, a testhőmérséklet mérésére és a beteg hidratáltsági állapotának meghatározására kerül sor.

Az állapottól függően fájdalomcsillapítót, helyi érzéstelenítőt, illetve folyadékot kap a sérült. Ezután röntgenvizsgálattal (negatív röntgenfelvétel ellenére fennálló panaszoknál MR, CT) nyernek információt a combnyaktörésről. Fáradásos törés esetén a röntgenfelvétel általában nem mutat eltérést, ezért a diagnózis felállításához a csontszcintigráfia (csont-izotópvizsgálat) a javasolt képalkotó eljárás.

Fáradásos combnyaktörés esetén a diagnózis sok esetben nehézkes, hiszen a fájdalmon kívül a fizikális vizsgálat során sok esetben érdemi eltérés nem tapasztalható, ezért tévesen ízület gyulladásának (burzitisz, synovitis) vagy izomhúzódásnak vélik.

A combnyaktörés kezelése

A combnyaktörés kezelésére egyedüli megoldást a műtét jelent. Általában a kórházi felvételt követő 12–48 órán belül végzik el a beavatkozást, azonban – ha a beteg állapota ezt nem engedi – szükség lehet a műtét elhalasztására, figyelembe véve a kockázathaszon elvét.

A műtétet spinális, epidurális vagy általános érzéstelenítés mellett végzik.

Az esetek egy részében részleges (hemiarthroplastica) vagy teljes csípőprotézissel korrigálható a sérülés. A további esetekben a törést lemezzel, szegekkel, illetve csavarral rögzítik (belső rögzítés). Magyarországon az utóbbi eljárás gyakoribb.

Hemiarthroplasticát a legtöbb esetben csípőízületen belüli törés esetén végeznek, amennyiben a betegnek a törést megelőző mobilitása korlátozott volt. A beavatkozás során a combcsont fejét (amely a csípőízület részét képezi) implantátummal helyettesítik.

Teljes csípőprotézisre akkor van szükség, ha a beteg ízületi betegséggel rendelkezik, illetve ha aktív életet él. Ebben az esetben a medencecsont vápáját és a combcsont fejét is protézissel helyettesítik. Ez az eljárás megterhelőbb a hemiarthroplasticánál, azonban hosszú távon jobb eredményeket mutat az életminőség tekintetében.

Ha a sérülés következtében a combfej vérellátása károsodott, hemiarthroplastica vagy teljes csípőprotézis válik szükségessé.

Belső rögzítés az alábbi esetekben indokolt:

· ha a törés az ízületi tokot nem érinti (extracapsularis törés);

· ha a törés az ízületi tokon belüli, de nincs elmozdulás (ebben az esetben kontrollröntgenre van szükség, hogy megbizonyosodjanak a gyógyulásról).

A műtét típusát számos tényező befolyásolhatja:

· a törés típusa (a törés combcsonton való elhelyezkedésétől függ),

· a csontok elmozdulása,

· a beteg életkora,

· a törést megelőző állapot, mobilitás,

· a csontok és ízületek állapota.

Amennyiben a combnyaktörést csontritkulás okozta, úgy a kórházi tartózkodás ideje alatt érdemes a csontritkulás kezelését is elindítani.

A műtét lehetséges szövődményei

Mint minden beavatkozásnak, a csípőműtétnek is lehetnek szövődményei.

Az alábbi komplikációk jelentkezhetnek:

· fertőzés (amely kezelésre szorul, és sok esetben ismételt műtétet igényel);

· trombózis, mélyvénás trombózis (a kevés mozgás következtében, ennek megelőzésére kompressziós harisnyák, mozgás és gyógyszerek alkalmazhatók);

· felfekvés (a fekvés okozta nyomás következtében fekélyek jelenhetnek meg a bőrön).

A műtétet követően

A műtét után az elsődleges cél a mihamarabbi regenerálódás és ezáltal a mobilitás visszanyerése. Ennek érdekében a műtétet követő naptól kezdve fizioterápiára van szüksége a betegnek. Minél hamarabb visszanyeri a beteg a mobilitását, annál hamarabb hagyhatja el a kórházat. Ezt követően a fizioterápiára továbbra is szükség van – segítségével a beteg visszanyeri önállóságát, önellátásra való képességét.

A rehabilitáció során saját testsúlyos gyakorlatokat (pl. sétálás) és testsúly nélküli gyakorlatokat (pl. úszás) is végez a beteg. A mozgás során erősítik a beteg izomzatát, és elősegítik az érintett ízület mozgásterjedelmének növelését.

A kórházi tartózkodás általában egy-két hét, a hossza függ a beteg általános állapotától.

A műtét alternatívája

Abban az esetben, ha a beteg állapota mellett a műtét nem végezhető el, alternatív megoldásként csak a konzervatív terápia lehetséges.

Konzervatív terápia esetén hosszú ágynyugalom szükséges, amely hosszú távon a beteg állapotának romlását idézheti elő, hosszabb kórházi tartózkodást igényel, illetve lassabb regenerációt eredményez.

A combnyaktörés megelőzése

A combnyaktörés megelőzését segíti az egészséges életmód, amelynek részét képezi az egészséges, változatos táplálkozás és a rendszeres testmozgás. Ezenfelül fontos figyelni a megfelelő kalcium- és D-vitamin-bevitelre: egy átlagos 50 év feletti nőnek naponta 1200 mg kalciumra és 2000 NE D-vitaminra van szüksége (ezek napi dózisa azonban számos egyéb tényezőtől is függhet).

A káros szenvedélyekről való leszokás szintén segít a combnyaktörés megelőzésében.

A combnyaktörés megelőzésének egyik legfontosabb pontja, hogy időskorban a csontritkulást megelőzzék, illetve a meglévő csontritkulást kezeljék.

Az alábbi javaslatok betartásával is csökkentheti a combnyaktörés kockázatát:

· bizonytalan járás esetén járást könnyítő eszközök használata (pl. mankó);

· megbizonyosodni a környezet, az otthon biztonságosságáról, akadálymentességéről (pl. felesleges szőnyegek mellőzése);

· rendszeres, életkornak megfelelő testmozgás, amely fejleszti az egyensúlyérzéket;

· csípővédő nadrág viselete (ruha alatt hordható kipárnázott alsónemű).

A combnyaktörésre való kockázatot ma már ki lehet számítani az úgynevezett FRAX (Fracture Risk Assessment Tool) segítségével a 40 év feletti korosztály számára. A számítás során figyelembe veszik a csontdenzitást, az életkort, a nemet és az általános állapotot, valamint az egyes társbetegségeket, gyógyszeres terápiát.

Kapcsolódó írásaink