Egészség

Ezzel az eljárással egyre több daganatos beteg kap esélyt a túlélésre

Az immunrendszer feladata felvenni a versenyt a daganatos sejtekkel,de van, amikor nem képes rá

A csontvelő-átültetés (csontvelő-transzplantáció) egy olyan terápiás eljárás, mely során egészséges őssejteket juttatnak a betegbe a károsodott, illetve beteg csontvelő helyére. A beteg állapotától függően a csontvelő-átültetés eredményessége és a mellékhatások súlyossága széles skálán mozoghat.

Ezzel az eljárással egyre több daganatos beteg kap esélyt a túlélésre
Képünk illusztráció
Fotó: NorthFoto

A csontvelő fő feladata a vér és az immunrendszer különböző alkotóinak – vörösvértestek, fehérvérsejtek és vérlemezkék – termelése. A csontvelő-átültetés olyan esetekben merül fel kezelési lehetőségként, ahol ez a funkció súlyosan sérül vagy kórossá válik.

A csontvelő-átültetés kétféleképpen végezhető: az őssejtek származhatnak magától a betegtől (autológ csontvelő-átültetés), illetve egy másik személytől, azaz a donortól (allogén csontvelő-átültetés).

A csontvelő-átültetés javallatai

A csontvelő-átültetésnek 3 fő célja lehet:

· kemoterápia vagy sugárkezelés következtében károsodott csontvelő helyreállításának céljából;

· beteg vagy károsodott csontvelő pótlása egészséges őssejtekkel;

· új őssejtek biztosítása, melyek felveszik a harcot a szervezetben lévő daganatos sejtekkel.

Többek között az alábbi betegségek esetén válhat indokolttá a csontvelő-átültetés:

· akut és krónikus leukémia;

· aplasztikus anémia;

· Hodgkin-limfóma;

· immunhiányos állapotok;

· veleszületett anyagcsere-betegségek;

· myeloma multiplex;

· neuroblasztoma;

· non-Hodgkin-limfóma;

· POEMS-szindróma;

· amyloidosis.

A csontvelő-transzplantáció abban az esetben jelent terápiás megoldást, ha a betegség más kezelési módokra nem reagált megfelelően.

A csontvelő-átültetés veszélyei

A csontvelő-átültetésnek számos veszélye van. Bizonyos esetekben csak enyhe mellékhatások jelentkeznek, máskor azonban súlyos vagy életveszélyes szövődmények lépnek fel, melyek kórházi kezelést igényelnek.

A csontvelő-átültetés szövődményeinek súlyosságát számos tényező befolyásolja: az alapbetegség, mely a csontvelő-átültetés javallatát képezi, a transzplantáció típusa, a beteg életkora és általános állapota.

A csontvelő-transzplantáció lehetséges szövődményei:

· graft-versus-host reakció (donortól kapott csontvelő esetén);

· őssejt elégtelensége;

· szervi károsodások;

· fertőzések;

· szürkehályog;

· meddőség (infertilitás);

· új daganat kialakulása.

A lehetséges szövődmények ellenére mérlegelni kell a betegség és a csontvelő-transzplantáció rizikóját és a kockázat-haszon elvét figyelembe véve meghozni a döntést a terápiát illetően.

Graft-versus-host betegség

Ebben az esetben a donortól kapott őssejt olyan immunrendszert alakít ki a beteg szervezetében, amely számára a beteg saját szövetei, szervei ismeretlenek, ezért azokat potenciálisan veszélyesnek tekinti, és így támadást indít ellenük.

A graft-versus-host betegség kialakulására a transzplantáció után bármikor sor kerülhet. A betegségnek két formája van: az akut (heveny) és a krónikus (idült). Az akut formája a transzplantációt követő első hónapban jelentkezik leggyakrabban, a bőr, az emésztőrendszer, illetve a máj lehet érintett.

Krónikus formája később alakulhat ki, több szervet is érintve, az alábbi tünetekkel:

· izom- és ízületi fájdalom;

· légszomj;

· hosszan tartó köhögés;

· látászavar, szemszárazság;

· bőrhegesedés, bőrkeményedés;

· kiütések (urticaria);

· sárgaság (a bőr és a szem sárga színezete);

· száraz ajkak és száj berepedezése;

· hasmenés;

· hányinger, hányás.

Ha a transzplantációt követően a fenti tünetek valamelyikét tapasztalja, mielőbb vegye fel a kapcsolatot kezelőorvosával!

A csontvelő-átültetésre való felkészülés

A transzplantáció előtti vizsgálatok célja, hogy felmérje a beteg általános állapotát, illetve hogy meggyőződjön arról, hogy a beteg erőnlét szempontjából készen áll-e a csontvelő-átültetésre. Ez több napot is igénybe vehet. A leggyakrabban alkalmazott vizsgálatok: EKG, ultrahang, röntgen vagy CT, valamint a teljes vérkép vizsgálata. Daganatos beteg esetén biopsziára is szükség van.

Ezen kívül egy úgynevezett centrális kanült helyeznek be, mely a mellkas vagy nyak egyik nagyvénájába kerül. Ez a csontvelő-transzplantáció során az őssejt bejuttatásának csatornája lesz, illetve a gyógyszereket és a vérkészítményeket is ezen keresztül adják a betegnek a transzplantáció ideje alatt.

Őssejtgyűjtés autológ transzplantációhoz

A betegből úgynevezett aferezissel nyernek őssejteket a transzplantációhoz. Aferezis során a vért a vénából az aferezist végző gépbe vezetik, és a gépben keringetik. Végül a vér különböző elemei, így az őssejtek is különválnak. Az aferezist megelőzően, négy napon át őssejtstimuláló (aktiváló) faktorokat alkalmaznak a betegen, hogy az őssejtek képződése felgyorsuljon, és azok a csontvelőből kikerüljenek a véráramba. Az őssejteket összegyűjtik és fagyasztják addig, míg felhasználásra nem kerülnek. A vér többi részét visszajuttatják a betegbe. Az aferezis nagyjából három órán át tart.

Őssejtgyűjtés allogén transzplantációhoz

Allogén transzplantáció esetén először donort kell találni. A donort főként a beteg immunrendszerével való egyezés alapján választják, erre legnagyobb esély a családtagok körében van, de nem kizárt az sem, hogy a közös európai donorbankban is található egyezés. Ezt követően a donortól őssejtet nyernek a csontvelőből vagy a vérből. Egy harmadik lehetőség a köldökzsinórvérből vett őssejt használata. Születéskor az édesanya kérheti, hogy fagyasztva tárolják a köldökzsinórvért, hogy szükség esetén az felhasználható legyen.

Kondicionálás

A transzplantáció előtti vizsgálatokat követően a kondicionálás következik, mely nagyjából egy hetet vesz igénybe. A kondicionálás során a beteg kemoterápiát és/vagy besugárzást kap, melynek célja:

o daganatos betegség esetén a daganatsejtek elpusztítása;

o immunrendszer gyengítése (hogy befogadja a donorszövetet);

o a csontvelő előkészítése az őssejtek befogadására.

A betegség típusától, a beteg állapotától és a transzplantáció típusától függenek a kondicionálás alatt alkalmazott módszerek. Bizonyos esetekben elég a kemoterápia, más esetben szükséges sugárkezeléssel is kiegészíteni.

A kondicionálás lehetséges mellékhatásai a következők lehetnek:

o hányinger, hányás;

o hasmenés;

o hajhullás;

o ajak berepedezése;

o fekélyek;

o fertőzések;

o vérzés, vérzékenység;

o meddőség (infertilitás, sterilitás);

o vérszegénység;

o fáradékonyság;

o szürkehályog;

o szervi károsodások.

A csökkent intenzitású kondicionálás abban az esetben merül fel, ha a beteg – életkora vagy egészségügyi állapota miatt – csak az alacsonyabb dózist bírja. Ez a módszer a daganatos sejtek pusztításában és az immunrendszer gyengítésében hatásos. A donorsejtek bejuttatását követően a donorsejtek felveszik a harcot a daganatos sejtekkel szemben.

A kondicionálást követően két nappal kerül sor a csontvelő-átültetésre. A csontvelő-átültetés során a centrális kanülön keresztül juttatják be a betegbe az őssejtet. A beavatkozás alatt a beteg ébren van, maga a művelet fájdalmatlan.

Mi történik a csontvelő-átültetést követően?

Az őssejtek, miután a szervezetbe jutottak, a csontvelőbe vándorolnak. Osztódnak, majd elindul a vér alkotóelemeinek képződése. Pár hét szükséges ahhoz, hogy a vér alkotóelemeinek száma a normál szintet elérje.

A csontvelő-átültetést követően a betegnek minimum egy hónapig a kórházban kell tartózkodnia. A fokozott fertőzési rizikó miatt a betegnek csíramentes (kórokozótól mentes, steril) szobában kell lennie, a látogatók is védőruhába kell öltözzenek.

A transzplantációt követően napokon, heteken át rendszeres vérvizsgálatok és egyéb vizsgálatok elvégzése szükséges a beteg állapotának követése érdekében. Gyógyszerek alkalmazására is szükség lehet a mellékhatások (hasmenés, hányás) csökkentése érdekében. Összességében tehát a transzplantációt követően a betegnek szoros felügyeletre van szüksége. Az esetleges fertőzések vagy szövődmények esetén a transzplantált kórházi ellátásra szorul.

Ezt követően – a transzplantáció típusától függően – hetente, illetve havonta kötelező a kontrollvizsgálatokon való részvétel. Addig, amíg a csontvelő nem termel elegendő mennyiségű vörösvértestet, illetve vérlemezkét, transzfúzióra lehet szüksége a transzplantáltnak.

Gyógyszerek

Abban az esetben, ha allogén csontvelő-átültetés történt, az immunreakciót mérséklő, illetve a graft-versus-host betegség kialakulásának esélyét csökkentő gyógyszerre van szükség (immunszupresszánsra). Fontos, hogy az immunszupresszáns terápiában alkalmazott gyógyszert sok folyadékkal vegye be. Egyes készítményeket ajánlott tejben vagy gyümölcslében (pl. almalé) feloldani. A grapefruitlé fogyasztása viszont kerülendő, mert ez a citrusféle nem kívánt módon emelheti a gyógyszer szintjét a vérben.

Életmód

A transzplantációt követően fontos az egészséges táplálkozás és a rendszeres testmozgás. Ez segít elkerülni a kóros súlygyarapodást. Fontos figyelni, hogy az élelmiszerekkel ne vigyen be kórokozókat változatosan étkezzen, csökkentse a sóbevitelt. Ne fogyasszon alkoholt és grapefruitlevet a nem kívánt gyógyszerhatások kockázata miatt. Ne dohányozzon, és rendszeresen vegyen részt a szűrővizsgálatokon.

A csontvelő-átültetés eredményessége

A csontvelő-átültetés gyógyulást, illetve remissziót (tünetmentes állapotot) eredményezhet. A csontvelő-átültetés teljes regenerálódása akár két évig is eltarthat.

A beteg állapotától függően a csontvelő-átültetés eredményessége és a mellékhatások súlyossága széles skálán mozoghat. A csontvelő-átültetés jelentős lelki terhet jelent a beteg számára, ezért nagyon fontos a lelki támogatás, melyben érdemes lehet pszichológus vagy pszichiáter segítségét kérni.

Kapcsolódó írásaink