2025-ben kezdődnek a humán tesztjei a lenyelhető inzulinkapszulának

A kutatók, akik kifejlesztettek egy olyan szájon át szedhető inzulint, amely egereken, patkányokon és páviánokon hatékonyan csökkenti a vércukorszintet és elkerüli a hipoglikémiát, már 2025-ben humán klinikai vizsgálatokra készülnek vinni gyógyszerüket. Reményeik szerint néhány éven belül mindenki számára elérhető lesz.

Érthető, hogy a tudósok és kutatók nagy energiát fektetnek az ehető inzulin kifejlesztésébe, tekintve, hogy 2021-ben a világon 537 millió felnőtt élt cukorbetegséggel – ez minden tizedik ember –, és ez a szám 2030-ra várhatóan 643 millióra emelkedik. De minden igyekezetük ellenére a piacon még nem kapható szájon át fogyasztható inzulin.

Most az UiT The Arctic University of Norway kutatói a University of Sydney kutatóival együttműködve kifejlesztettek egy olyan szájon át szedhető inzulint, amely állatkísérletekben már hatásosnak bizonyult, és már 2025-ben humán klinikai vizsgálatokra kerülhet.

„Az inzulin szedésének ez a módja pontosabb, mert az inzulint gyorsan juttatja el a szervezet azon területeire, ahol a legnagyobb szükség van rá – mondta Peter McCourt, a tanulmány egyik társszerzője. – Amikor az inzulint fecskendővel vesszük be, az szétterül az egész testben, ahol nem kívánt mellékhatásokat okozhat.”

A kutatók korábban már megállapították, hogy a gyógyszerek májba juttatása nanohordozók segítségével lehetséges. Egészséges embereknél a hasnyálmirigy által kiválasztott inzulin nagy része a májban fejti ki hatását. A hordozórendszerüknek azonban képesnek kellett lennie arra, hogy túlélje a gyomor magas savasságának és az emésztőenzimek hatásának viszontagságait, amelyek hatástalanná tehetik a gyógyszereket.

A kapszulák belseje nanoméretű részecskéket, inzulinnal kombinált ezüst-szulfid kvantumpontokat rejt, amelyek a hatóanyagot célzottan és gyorsan szállítják oda, ahol szükség van rá, miközben a kitozánból és glükózból álló polimerbevonat védelmet nyújt a gyomor savai ellen. Ez a bevonat akadályozza meg azt is, hogy a gyógyszer idő előtt vagy nem a kellő körülmények között kezdjen hatni, mivel a buroknak a pH-szint változásaira reagáló összetevőit csak azok az enzimek tudják lebontani, amelyek magas vércukorszint esetén aktiválódnak. Ez a módszer egyúttal megakadályozza, hogy alacsony vércukorszintnél kezdődjön meg a burok lebomlása és az inzulin kiengedése. A kényelem és precizitás mellett a kapszula előnyét jelenti az is az injekcióval szemben, hogy nem igényel hűtést, ezért a tárolása és szállítása is sokkal könnyebben megoldható.

„Olyan bevonatot hoztunk létre, amely megvédi az inzulint a gyomorsav és az emésztőenzimek általi lebontástól az emésztőrendszeren keresztül vezető úton, így biztonságban tartja, amíg el nem éri rendeltetési helyét, azaz a májat” – mondta McCourt.