Egészség
Ha ezeket a tüneteket észleli a gyermekén, azonnal rohanjon az orvoshoz
Élet cukorbeteg gyermekkel
„Ha választhatnék, hogy duci vagy diabéteszes legyek-e, akkor inkább diabos maradnék” – Noémi, 12 éves, 1-es típusú diabéteszes.
Tipikus tünetek a gyermekeknél
Az első. legszembetűnőbb tünet az éjszakai bepisilés. Hatéves kor alatt ez minden diabéteszes gyermeknél előfordul, de akár kisiskolás és felsős diáknál is. Főleg hogy olyan gyermekekről van szó, akiknek már rég megszilárdult a vizelettartásuk, és ennek ellenére éjszaka mégis megtörténik a baj, vagy napközben nem tudják sokáig visszatartani a vizeletüket. Arra mindenképp érdemes felfigyelni, ha a gyerkőc az éjszaka folyamán többször is kijár a mosdóba – magyarázta Kocsisné Gál Csilla.
Az elnök elmondása szerint a másik lényeges tünet az ivás. Még ha sokat is ivott már előtte, még többet fog, ami akár 4-5 liter folyadék is lehet a nap folyamán. Ehhez természetesen a sok pisilés is társul. Egy idő után pedig beáll az az állapot, hogy iszik, és szinte rögtön pisil. Ennél azt is érdemes megjegyezni, hogy a gyermek annyira szomjas tud lenni, hogy olyan folyadékot is megiszik, amit előtte nem.
Mindenáron próbálja pótolni a folyadékot, amelyet igényel a szervezete. Ha ezt a kombinációt észreveszi a szülő, elsősorban ne pszichés dologra gondoljanak, hanem erre. Főleg azért is, mert ez egy gyors lefolyású betegség, amely kisgyermekeknél két hét, idősebbeknél maximum egy hónap. Épp ezért érdemesebb minél gyorsabban cselekedni, ha már ezeket észleljük, mert minden egyes perc számít – magyarázta.
Krémer Csilla ezzel kapcsolatban megjegyezte: „Amikor Noémit vittük a kórházba, akkor még nem értettem, hogy miért kell ilyen sürgősen menni, de közben rájöttem, hogy miért. Már közben majdnem elájult a lányom, olyan szintű ketoacidózisban volt.”
Továbbá azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy az étvágy is megnő. Mondhatni, két ember helyett eszik, mégis fogy. Ezt nagyon gyakran keverik a „nyúlás” korszakával. Figyelni kell erre is. Ráadásul beüthet a krónikus fáradtság is – hangsúlyozta az Szurikáta Alapítvány elnöke.
Kiemelte: ha ez a négy tünet, de már eleve a sok ivás és pisilés megvan, azonnal érdemes orvoshoz fordulni, és cukrot méretni. Sokan nem veszik komolyan, mert a köztudatban a 2-es típusú cukorbetegség él, és ez mindent felülír. Nem kérdeznek, pedig kiderülne, hogy ez teljesen más, ugyanis nem az elhízás, nem az életmód vezet oda, hogy egy gyermek cukorbeteg. Ezért is a szülőkön, a nagyköveteken keresztül próbáljuk terjeszteni a tünetek felismerését, hogy legyenek tisztában az alapokkal, ha netán a saját gyermeküknél megtapasztalják ezeket.
Amit nagyon fontos hangsúlyozni, kérdezzenek bátran akár tőlünk, akár másoktól. Az 1-es típusú diabéteszről nagyon kevés az információ, épp ezért, ha felmerül bennünk a gyanú, vagy csak érdeklődnénk, kérdezzünk.
„Nálunk pont óvoda után történt, hatéves volt akkor. Azon a nyáron kezdődött nála a fogyás. Ezzel egyidőben nagyon sok folyadékot ivott, ami feltűnt egy idő után. A másik dolog, ami szembeötlő volt az, hogy sokat aludt. Az utolsó tünet pedig a bepisilés volt. Ismerős révén már tudtam, hogy ez valószínűleg az, mert náluk is megtörtént a bepisilés” – tette hozzá a Diab-nagykövet.
Gyász
Az érintett szülő kiemelte: „Én rögtön közöltem a lányommal, hogy miért került kórházba, mindezt azért, hogy a probléma megoldására mielőbb rá tudjunk koncentrálni. Egy hónappal a diagnózis után már nyaralásra mentünk, és minden flottul ment, bár szoros volt a beosztás, ugyanis akkor még pennel adagoltuk az inzulint.”
Arról is beszélt az elnök, hogy a diagnosztizálás után tulajdonképpen mindig keresztülmegy az ember egy gyászfolyamaton, és leginkább a szülő, mert nehéz feldolgozni ezt a változást, hogy már nem olyan életet fog élni a gyermek, amilyet eddig, stb. Ahogy kiderül, hogy a gyermek életében végig inzulint kell adagolni, akkor ott a szülő összeomlik. Hiszen ez nem egy olyan dolog, ami idővel elmúlik. A gondolatok megszokásával, leküzdésével viszont ez a folyamat megváltozik. Egy idő után mindennapi rutinná válik, és később csak a gyermeknek lesz furcsa a közvetlen környezetében, hogy ő az, aki kilóg a sorból.
„A megérzés nagyon fontos ennél a betegségnél. Ha nem jó a kezelőorvos, akkor mindenképp érdemes váltani, mert lesz ez jobb is. Együtt lehet ezzel élni, meg kell tanulni ezt. Igazából ez egy ugyanolyan gyászfolyamat. Meg kell siratni az előző életet, azt el kell rakni, de a gyerekeim tudnak egy megközelítőleg ugyanolyan életet élni, mint egy nem diabos. A szülők pedig ne féljenek segítséget kérni, akár pszichológustól is.
Számunkra ez egy élethosszig tartó tanulás, ugyanis mindig tud újat mutatni a diab és a tudomány is. Rengeteg alapítvány is van, akiktől sokat tanulhatunk, segíthetnek eligazodni ebben a világban. Nem szabad bezárkózni, keresni kell azoknak a társaságát, akik hasonló cipőben járnak. Ez segít majd abban, hogy a gyermek be tudjon illeszkedni a világba, megtalálja a helyét. Szégyellni pedig semmiképpen se szégyellje senki, hogy diabéteszes” – magyarázta Krémer Csilla.
Rengeteg a tévhit
Kocsisné Gál Csilla szerint meg kell említeni a tévhiteket. Nagyon gyakran hallja azt, hogy ha a kisgyerek normális testalkatú, akkor nem lehet diabéteszes. Az is tévhit, hogy ha valaki egészségesen táplálkozik, teljesen rendben van az életmód, akkor szintén azt gondolják, hogy nem alakulhat ki az 1-es típusú diabétesz. Nem is attól alakul ki, ha valaki túl sok édességet eszik. Ez egy autoimmun betegség, amely nem válogat.
Továbbá az is ide sorolható, mikor úgy gondolják, hogy ebből ki lehet gyógyulni. A tévhitek nagy része pont a 2-es típusú cukorbetegségből adódik, mert ott van egy folyamatosság. Ott diéta, sport, tabletta az, amely elsősorban segíti a sejtek inzulinérzékenységét, a szénhidrát felszívódását. De jelen van itt is az inzulin, és itt ér össze a két betegség. Ha egy 2-es típusú ezekkel karban tudja tartani az egészségét, ezekkel az eszközökkel, akkor igen, vissza lehet lépni, le lehet tenni az inzulint. Az 1-es típusú diabétesz nem ilyen. Ha kialakult, akkor az inzulinra egész életében szükség lesz.
Iskola/óvoda beteg gyermekkel
Lánya élményeiről is beszámolt az anyuka: „Szerencsére már rengeteg tábor van cukorbetegeknek is. Noémi a Szurikáta Alapítvány egyik táborában ismerte meg a legjobb barátnőjét is. Őszintén szólva sokkal több jó dolog jött ezzel, mint rossz. Rengeteg barátot, programot, szórakozást hozott ez. Néha persze ott van a kellemetlenség, hogy néha nem úgy alakul a vércukor, de a nem diabéteszes ember életében is vannak ilyen kellemetlen napok, mint például a fej- és fogfájás esetében.”
Az elnök a tapasztalatai alapján mesélt az iskoláztatásról. Mint kiderült, mindig az intézmény vezetőjét nevezik meg a feladat felelősének, hogy a felnőtt segítséget megkapja a gyermek, ha a szülő kéri. Vércukrot mérni, inzulint adni csak akkor tud a gyerek, ha a szülő erre engedélyt ad. A pedagógusoknál önkéntest bíznak meg erre a feladatra, aki részt vesz egy kéthetes képzésen, aki kezelni tudja a gyermeket.
Orvosi előríások alapján a gyermek napirendjét a szülő átadja, amelyhez igazodnak a tanárok. Mi ezzel már 2015 óta foglalkozunk. Mielőtt elkezdi a gyerek, érdemes már előtte elmenni az iskolába, intézménybe, és elmondani, megbeszélni a napirendet. Később pedig a gyermeket vinni, hogy meglegyen a beszoktatás. Ilyenkor még a szülő ott van, hogy ha netán baj lenne, akkor tudjon szólni. De erre alapvetően bőven elég egy hét.
„Volt negatív tapasztalata az iskolában. Egyik iskolatársának volt egy olyan megjegyzése, hogy persze, ezt te is megcsinálhatod, mert cukorbeteg vagy. Erre mondanám azt, hogy nyugodtan lehet cserélni. Sokan el sem tudják képzelni, hogy milyen nehéz is ez az élet. Ha éjjel rosszullét van, reggel ugyanúgy iskolába/munkába kell menni, nincs több pihenés. Ha egész éjszaka fent kell lenni, akkor is ez a helyzet. Mindig számolni kell, kezelni az adott helyzeteket, amelyek nem mindig könnyűek, sőt. De ilyenkor persze az ember mindig arra koncentrál, hogy megoldja az adott problémát” – mesélt kendőzetlen őszinteséggel a negatív tapasztalatokról az édesanya.
Eszközök a kezelésben
A szakértő kifejtette, meg kell tanulnia a szülőnek, hogy ha csak egy pen (inzulinadagoló) és egy vércukormérő áll a rendelkezésre, akkor tudnia kell kezelni a gyerekét.
Hasznos segédeszköz a vércukormérő szenzor, amelyet állami támogatással, kvázi ingyen is be lehet szerezni. Ez pontszerű mérések helyett a folyamatot mutatja be, tehát pontosan lehet látni azt, hogy mikor, hogyan alakul a vércukorszint. Előbb észrevehető az is, amikor kezd alacsony lenni, illetve az is, amikor magas lesz a vércukor. Így ehhez lehet igazodni, és megtenni a szükséges lépéseket, hogy újra normális tartományban mozogjon az érték. Ez egy hatalmas biztonságot ad a gyerek gondozásában, amelyet távolról lehet követni, pedagógussal, orvossal is megosztható, ráadásul a riasztásokkal még időben közbe lehet lépni. Éjszaka ez különösen praktikus, mert meggátolja, hogy az éjjeli alacsony vércukrot átaludja a gyerkőc.
Ott van az inzulinpumpa is, amely szintén egy erős biztonságérzetet ad. Van benne egy bázisinzulin. ami nagyon pici adagokban folyamatosan megy, a további, nagyobb adagú inzulint pedig egyénileg el lehet dönteni, ami azért hasznos, mert egy cukorbeteg élete nagyon változékony, főleg ha teljes körű életet él.
A pumpa kvázi hasnyálmirigyet próbálja utánozni. Az ultragyors inzulint pedig mindig az étkezésekhez kell igazítani, mert vannak olyan esetek, amikor nem eszik a gyermek, vagy beteg, megy a hasa, hányik, stb. Rugalmasságot ad, visszaadja az étkezések örömét, és vészhelyzetnél nem kell rögtön kórházba menni. Ez nem beépített, van egy cső és egy kanül, amit a szülőnek kell felhelyezni. Ez különösen fontos a pici babáknál, akik nem tudnak beszélni. Így ezek az eszközök életmentőek tudnak lenni. A pumpa is ugyanúgy igényelhető állami támogatással, így majdnem ingyen juthatunk ahhoz is – hangsúlyozta.
„A cél a könnyebb élet. Ezért is van pumpánk, vércukormérő szenzorunk is. Ég és föld a pen és a pumpa közötti különbség. Így születésnapokra, edzésekre is nyugodt szívvel tud menni. Edzésnél azért jobban kell figyelni a vércukorra, hogy jó legyen. Nehézség lehet még a pumpával, ami ugyan nem állandó, de ébernek kell lenni. Két szerelék rossz volt, így nem kapta meg a megfelelő inzulint. Így pennel kellett korrigálni.
Reggelre sem ment lejjebb, így akkor kórházba kellett menni. Ez az, amit soha nem lehet megszokni, mindig készenlétben kell lenni. Nem szabad fáradtnak lenni, mindig ébernek kell lenni, ha róla van szó. Nem lehetünk optimisták soha, ha a diabéteszről van szó” – mesélt kendőzetlen őszinteséggel a mindennapi életről Krémer Csilla.
