Alkoholizmus vagy alkoholbetegség?

A WHO jelentése szerint az elmúlt harminc évben 70 százalékkal nőtt a minden nap alkoholt fogyasztók száma. 2,3 milliárd ember fogyaszt szeszt napi rendszerességgel, ami átlagosan 6,5 litert tesz ki fejenként.

A világ legnagyobb alkoholfogyasztója az európai régió. Háromszor annyi férfi issza, mint nő. A legkevesebben Észak-Afrikában és a Közel-Keleten isznak alkoholt.

Kínában (89.hely) és Indiában (119.hely) kétszeresére emelkedett az alkoholfogyasztás.

A World Population Review a WHO adatai alapján összeállította a top 10-es listáját azokról az országokról, amelyeket a legsúlyosabban érint az alkoholizmus.

1. Magyarország – 21,2 százalék

2. Oroszország – 20,9 százalék

3. Belarusz – 18,8 százalék

4. Lettország – 15,5 százalék

5. Dél-Korea – 13,9 százalék (holtverseny)

6. Szlovénia – 13,9 százalék (holtverseny)

7. Egyesült Államok – 13,9 százalék (holtverseny)

8. Lengyelország – 12,8 százalék

9. Észtország – 12,2 százalék (holtverseny)

10. Szlovákia – 12,2 százalék (holtverseny)

A magyar férfiak több, mint kétharmada alkoholistának számít a statisztikák szerint. Azonban sok nő is beállt melléjük a sorba. De mikor számít valaki alkoholistának?

Ma már alkoholbetegségről beszélnek a szakemberek, mert azt gondolják, hogy ha nem bélyegzik meg a függőket, akkor ezzel a betegséggel, könnyebben mennek el orvoshoz vagy kérnek segítséget a leszokáshoz.

Manapság az átlagember még mindig azt tekinti alkoholistának, aki az árokparton fekszik kiütve vagy dajdajozik a gátlásaitól mentesen egy módosult tudatállapotban. Azonban korántsem ennyire egyszerű a képlet. Ugyanis vannak azok, akik se nem hangosak, sem nem rendbontóak, de mégis alkoholisták. Ők azok, akik a zugivásban vagy a mindennapos cselekedeteikben nyúlnak az alkoholos italhoz, hogy oldják a felgyülemlett feszültséget, stresszt vagy „csak” hogy picit ellazuljanak a napi mókuskerékben. Nekik már igényli a szervezete, ha napok maradnának ki, már jelentkeznének az elvonási tünetek.

De nézzük meg, hogy hivatalosan hogy is határozzák meg:

A WHO bizonyos ajánlásai szerint felnőtt nők és férfiak esetében a heti 14, illetve 21 egység alkohol fogyasztása még nem jelent gondot – ezzel a megállapítással azonban az a probléma, hogy kihagy a képletből egy nagyon fontos tényezőt.
Azt, hogy az alkohol pszichoaktív anyag, aminek addiktív potenciálja van.

Mit jelent az, hogy valami addiktív potenciállal rendelkezik?
Azt, hogy rendszeres fogyasztása hozzászokáshoz, függőséghez vezethet bárkinél, mindenkinél, annál is, aki nem akarja.
Egy példán keresztül szemléltetve: hiába eszünk heti rendszerességgel epret, ettől még nem válunk a függőjévé, nem érezzük azt, hogy egyre több eperre lenne szükségünk – azonban az alkohollal már más a helyzet.
Ha valaki rendszeresen fogyaszt alkoholt, azt már kockázati ivónak kell tekinteni, hiszen ha látványos hatása még nincs is rövidtávon, hosszútávon a toleranciaszint növekedéséhez, végül a függőség kialakulásához vezet.

Az ivási szokásaik szerint alapvetőan 3 különböző típusú alkoholistáról beszélhetünk:

1. típus: a szinten tartó alkoholbeteg

Ez az a típus, amit a legnehezebb egy külső szemlélőnek felismerni – és éppen ezért ez is a legveszélyesebb.
Általános jellemzője, hogy rendszeresen iszik, a napi alkoholfogyasztás életének természetes része. A rendszeres ivást általában már tinédzserkorban elkezdi és egy-egy hosszabb megszakítást leszámítva folyamatosan jelen van az alkohol a mindennapjaiban. Gyakran olyan területen dolgozik, ahol az ivás mindennapos (vendéglátás), vagy ahol egyszerűen megteheti (saját vállalkozás, home-office).

A rendszeres ivással nagyon gyorsan nő a toleranciaszintje, aminek köszönhetően úgy tud fogyasztani, hogy ez alig látszik rajta – ezek azok az esetek, amikor valaki 3,0 ezrelékes véralkoholszint mellett is képes autót vezetni (másnál ez már súlyos alkoholmérgezést okozhat).
A fő gond az, hogy mivel a megszokotthoz képest az alkohol soha nem vált ki belőle komolyabb hangulat- vagy viselkedésbeli változást – illetve ez a megszokott állapot! – ezért nem ismerjük fel a szinten tartó alkoholbetegben az alkoholistát.
Az ő mentsége általában ez: „Nem vagyok alkoholista, hiszen sosem láttak még részegen”.

2. típus: a kontrollvesztő alkoholista

A kontrolvesztő, vagy más kifejezéssel élve, a gépszíjas alkoholista - ahogy mindkét elnevezés is sugallja - nem iszik ugyan gyakran, de amikor igen, akkor megállás nélkül.

Szinte minden alkalom, amikor alkoholt fogyaszt, addig tart, amíg teljesen le nem részegedik – akár képszakadásig, emlékezetkiesésig.

Őt a társadalom feltűnő viselkedése miatt hamarabb tekinti alkoholbetegnek, de neki is megvan a maga védekező mondata: „Nem vagyok alkoholista, hiszen akár hetekig, hónapokig is megvagyok alkohol nélkül”.
És ez igaz is: a kontrollvesztő nem feltétlenül igényli folyamatosan az italt – de amikor hozzájut, akkor képtelen mértéket tartani.
Ennél a típusnál fontos felhívni a figyelmet, hogy ő lehet az, aki már kamasz korban, amikor az itallal megismerkedett az első alkalommal berúgott, illetve később is, ha ivott jellemző volt rá a lerészegedés. Az ilyen személy tehát soha nem is volt normális ivó, hanem egyből kontrollvesztő módon ivott, ami az alkoholbetegség egyik legjellemzőbb tünete.

3. típus: az általános alkoholbeteg

Az előbbi két típus keveréke: az az alkoholista, aki folyamatosan szinten tart, tehát magas toleranciával bír, de bizonyos esetekben elveszíti a kontrollt, átlépi a saját határait és lerészegedik. Általában persze ilyenkor valami problémára, eseményre hivatkozik.

Összefoglalva; a betegség mindhárom formájára jellemző, hogy az idő előrehaladtával, kezeletlenül csak súlyosbodik. És eljutunk az alkoholbetegség kései fázisába, amikor a fent említett mindhárom forma kezd összesimulni, az alkoholfogyasztás mindennapossá, állandóvá válik. Ez a már reggel kezdődő nagy mennyiségű kontrollálatlan ivás nagyon gyors állapotromláshoz, leépüléshez vezet. Ennek következményeként az alkoholista általában határára jut a válásnak, a család szétesésének, a munkahely elvesztésének stb. A legtöbben csak ilyenkor, vagy már ezt követően kérnek segítséget. Pedig ebben az esetben az átlag 2-3 évtizedes lefolyású alkoholbetegség utolsó 2-7 évében járhat.