A nyomasztó memóriazavar

Megkülönböztetünk rövid, és hosszútávú memóriát, attól függően, hogy az információt mennyi ideig szükséges megjegyezni. A tanulás során az új ismeretek korábbi élményekkel való összevetése a munkamemóriában zajlik.

Egészséges körülmények között is számos testi-lelki tényező hat a memóriánkra (fáradtság, érdeklődés, lehangoltság stb.), de legnagyobb hatást az életkorral összefüggő változások jelentik. A gyermekekre, fiatalokra a gyors tanulási képesség, a tanultak gyors felidézésének képessége jellemző, idősebb életkorban viszont egyes memóriafunkciók (pl. a tanulás sebessége) csökken, de a tudás gyarapszik az élettapasztalatoknak köszönhetően. Az egészséges idősödés során a memória tehát nem romlik, hanem minőségében alakul át.

A memória zavarai az emlékezés három alapvető területén jelentkezhetnek:

• információ megjegyzése,
• információ megtartása (emlék),
• információ felidézése (emlékezés).

A memóriazavar hátterében leggyakrabban az alábbi állapotok, tünetegyüttesek állhatnak:

• korfüggő feledékenység,
• enyhe kognitív zavar,
• demencia (szellemi hanyatlás).

Korfüggő memóriavar

A korfüggő memóriazavar az emlékezőképesség romlásának egyik legenyhébb formája: az egészséges idősödés és a kóros állapotok között helyezkedik el. Általában negyven éves kor körül kezdődik és egyetlen tünete a feledékenység, főleg a nevek felejtése, ami az érintetten kívül másoknak fel sem tűnik. A meglévő ismeretek idős korra történő maximum 15 százalékos memóriavesztését nevezzük így. A normál, életkorral járó memóriavesztés többnyire ártalmatlan jelenség, fontos elkülöníteni a valódi szellemi hanyatlástól.

Enyhe kognitív zavar

Az enyhe kognitív zavar nem önálló betegség, hanem egy tünetegyüttes. Tünetei a mindennapi életvitelben nem okoznak nagyobb nehézséget, de az Alzheimer-kór figyelmeztető jelei lehetnek (az esetek 10–12 százalékában), de akár krónikus magasvérnyomás-betegség szövődményeként is kialakulhat.

Felismerése azért rendkívül fontos, mert a súlyosabb állapotok megelőzése ebben a stádiumban megkezdett kezeléssel még eredményesebb lehet.

Tünetei:

• feledékenység;
• a figyelem, a koncentráció csökkenése;
• a beszéd, a gondolkodás romlása (pl. bizonyos szavak felidézésének nehézsége);
• bonyolult feladatok megoldásának nehézsége.

Demencia

A demencia (szellemi hanyatlás) egy olyan tünetegyüttes, ami az értelmi képességek összetett károsodását, hanyatlását jelenti. A demenciában az emlékezetzavar mellett számos egyéb tünet jelzi a gondolkodás, a beszéd, a mozgás képességének romlását.

A demencia tünetei:

• kezdetben kismértékű, később súlyosbodó feledékenység;
• a tanulás, a számolás képességének elvesztése;
• az aktuális dolgokra vonatkozó ismeretanyag csökkenése (a régi dolgokra való visszaemlékezés képessége sokáig megmaradhat);
• a figyelem, a koncentráció romlása;
• az összetett feladatok (pl.: főzés, vásárlás, öltözködés) végrehajtásának nehézsége;
• érzelmek fokozatos elhalványulása (helyette érdektelenség);
• depresszióra való hajlam erősödése;
• súlyos esetben az önálló életvitel képességének elvesztése (a betegek nem emlékeznek saját adataikra, családtagjaikra, nincsenek tisztában a dátumokkal stb.);
• téveszmék, hallucinációk megjelenése;
• nyugtalanság (járkálás, túlzott beszédkésztetés, esetleg agresszivitás).

A demencia napjainkban globális közegészségügyi probléma, az elöregedő népesség miatt folyamatosan nő a betegek száma. A demencia 65 éves korban kb. 1 százalék, az ennél idősebb emberek között kb. 10 százalékában fordul elő.

Mikor forduljon orvoshoz?

Ha a memóriazavara nyugtalanító méreteket ölt, különösen ha figyelemzavarral is társul, akkor kérjen segítséget háziorvosától, aki szükség esetén gondoskodni fog a szakrendelésre történő beutalásról.

A memóriazavarok kiváltó okai

A memóriazavarhoz vezető demencia hátterében az alábbi kórállapotok állnak a leggyakrabban:

• Alzheimer-kór (a demencia leggyakoribb oka);
• agyi érbetegséggel összefüggő, vaszkuláris demencia (összefüggésben áll a metabolikus szindrómát alkotó állapotokkal, dohányzással, alkoholbetegséggel);
• egyéb eredetű demenciák (pl.: Parkinson-kór, koponyasérüléseket követő állapotok, agynyomásfokozódást okozó betegségek, elhúzódó agyi oxigénhiányos állapot, droghasználat);

A memóriazavarok diagnosztizálása

A memóriazavarok diagnózisának felállítása összetett feladat, hiszen a terápiás beavatkozások tervezéséhez fel kell mérni a szellemi hanyatlás mértékét, típusát és a hátterében meghúzódó kórállapotokat.

A diagnózis során alapvető jelentőségű a kórtörténet (anamnézis) felvétele, valamint a belgyógyászati, ideggyógyászati és pszichiátriai orvosi vizsgálat.

A diagnózis felállításához szükséges vizsgálatok:

• laboratóriumi vizsgálatok,
• EKG,
• EEG (elektroenkefalográfia),
• ér- és szívultrahang-vizsgálatok,
• agyi képalkotó vizsgálatok (CT, MRI),
• kognitív tesztek elvégzése (pl. Mini Mentál Teszt).

A memóriazavarok kezelése

A memóriazavarok időben történő felismerése rendkívül fontos, mert a korai diagnózis felállításával és a kezelés mielőbbi elkezdésével megelőzhető az állapot rosszabbodása. A kezelés – a háttérben álló betegségek sokfélesége miatt – szerteágazó, összetett beavatkozást igényel. A hosszú távú terápiát a neurológus vagy pszichiáter iránymutatásai alapján többnyire a háziorvos végzi.

A kezelési formák az alábbiak lehetnek:

• Gyógyszeres kezelés: a gyulladáscsökkentő, idegsejtregeneráló anyagokat tartalmazó készítmények javítják az agyi anyagcserét, az agyi vérkeringést. Antidepresszánsok tüneti kezelésként hatékonyak.
• Pszichoterápia képzett terapeuta vezetésével: egyéni vagy csoportos formában végzett gyakorlatok, irányított beszélgetések, foglalkozások.

A memóriazavarok megelőzése

A memória – az izmokhoz hasonlóan – akkor működik jól, ha használjuk. Különösen jó eredményeket lehet elérni nyelvtanulással, olvasással, rejtvényfejtéssel, versek, tánckoreográfia tanulásával vagy bármilyen új készség elsajátításával.

A betegség megelőzésében fontos szerepe van egészséges életmódnak, különösen az alábbiaknak:

• kiegyensúlyozott táplálkozás, a testsúly normalizálása;
• káros szenvedélyek elhagyása;
• rendszeres testmozgás;
• magasvérnyomás kezelése;
• megfelelő mennyiségű és minőségű alvás;
• vitaminok, étrendkiegészítők szedése
• stressztűrőképesség fejlesztése.