Miért nincs máig orvosság a leprára?

A vadonban a Mycobacterium leprae, a leprát okozó baktérium egyetlen ismert hordozója egy emlős, amely leginkább egy bőrpáncélba öltözött, hosszú orrú, nagy patkányhoz hasonlít – a kilencsávos tatu. A lepra egy krónikus fertőző betegség, amely a bőrt, az idegeket és a nyálkahártyákat támadja meg. Ez végül fehér foltokhoz, zsibbadáshoz, izomgyengeséghez és bénuláshoz vezet. De pusztító következményei és feljegyzett esetei ellenére, amelyek valószínűleg már Kr.e. 1400-ra nyúlnak vissza, a mai napig sok titok maradt erről az ősi betegségről. Senki sem tudja, hogyan keletkezett a lepra, és azt sem, hogy a világ egyes részei miért érintettek jobban, mint mások. A tudósok még mindig nem tudják biztosan, hogyan terjed, és még mindig nem könnyű ellenőrizni, hogy valaki megfertőződött-e vele – írta meg a bien.hu.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint a betegség megfékezése terén tett jelentős előrelépések ellenére világszerte még mindig hárommillió ember él leprával. Évente pedig átlagosan 200 000 új esetet fedeznek fel.

„2020-ban azonban ez a szám 128 000-re esett vissza” – mondja Cairns Smith, az Aberdeeni Egyetem közegészségügyi emeritus professzora és a Lepramisszió korábbi igazgatója. A WHO adatai szerint két év alatt nagyjából 140 000 eset maradt a radar alatt. Ez a tévedés nagyrészt annak az eredménye, hogy a Covid–19 világjárvány a világ egészségügyi rendszereit is sújtotta.

A világ nagy előrelépést tett a lepra kezelésében az elmúlt négy évtizedben, különösen azáltal, hogy a WHO 1982-ben bevezette a több gyógyszeres terápiát a multibaciláris lepra kezelésére. A multibaciláris lepra a betegség előrehaladottabb formája, amelyet gyakran bőrelváltozások és fogyatékosság jellemeznek.

A több gyógyszeres terápia (MDT) három tabletta kombinációja, amelyek közül kettőt havonta egyszer, egy másikat pedig naponta kell szedni. Hatalmas hatást gyakorolt a betegség progressziójának megállítására, a lehető legközelebbi eredményt mutatta gyógyulásra, valamint az érintettek fogyatékosságának megelőzésére. De ez sem tudta megállítani az új esetek megjelenését, magyarázza Venkata Pemmaraju, a WHO globális lepraprogramjának megbízott csoportvezetője, aki az elmúlt négy évtizedben a leprával kapcsolatos problémákon dolgozott.

Sunkara szerint ennek számos tényezője van. Egyrészt az M. leprae rendkívül lassan szaporodik, így 2–20 év is eltelhet, mire a fertőzött személynél a betegség tünetei megmutatkoznak. A betegség átlagos lappangási ideje (a baktériumnak való kitettség és a tünetek megjelenése között eltelt idő) öt év. Ritka esetekben előfordulhat, hogy a betegnek két évtizedig sincsenek tünetei.

Sajnos a lepra diagnosztizálása rendkívül nehéz. Jelenleg a standard módszer a biopszia. Ezzel a technikával egy apró bemetszést készítenek egy bőrsérülésen, amelyen keresztül kinyomják a vért, a szövetfolyadékot és a cellulózt összegyűjtik a mikroszkóp alatti vizsgálat céljából. Ez a módszer azonban fáradságos és költséges, laboratóriumi és műszaki szakértelmet igényel. Ez különösen nagy kihívást jelent azon vidéki területeken, ahol nem mindig állnak rendelkezésre laboratóriumi létesítmények, valamint az alacsony jövedelmű országokban, ahol elterjedt a lepra és szűkösek az erőforrások – olvasható a portálon.

„Ennek eredményeként sok beteget a betegség késői szakaszában diagnosztizálnak, amikor az ideg- és bőrkárosodás már bekövetkezett” – mondja Sunkara.