Zsák Ferenc: Ma sem tennék másként

– Hogyan csöppent egyáltalán az ügybe, miért foglalkozik egy tiszántúli természetvédő egy győri beruházással?

– Kaptunk egy meghívót a győri polgármestertől, de a távolság miatt először nem akartunk részt venni a közmeghallgatáson, azonban a Védegylettől megkértek, hogy a Natura 2000-es területekkel kapcsolatos tapasztalataink miatt legyünk ott.

– A többi szervezet azután mind kihátrált a történetből, a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa pedig be sem kapcsolódott. Ön miért nem szállt ki „idejében”?

– Egyrészt azért nem szálltam ki, mert nem féltettem az egzisztenciámat, soha nem voltam főállású zöldaktivista. Másrészt példátlan esetnek tartottam, ami történt. Az Európai Bizottság döntése alapján 2009-ben a Honvédelmi Minisztérium és a Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatósága a LIFE+Természet-program keretében több mint egymillió eurós támogatást nyert el a gönyűi homokvidék és a győrszentiváni lőtér veszélyeztetett élőhelyeinek természetvédelmi helyreállítására. Amikor pedig az Audi egy új gyár építését tervezte ugyanott, akkor a bizottság hozzájárulását adta a terület beépítésére, az állat- és növényfajok áttelepítésére, holott ennek sikerét a Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatósága is megkérdőjelezte. A korábbi, hasonló célú növényáttelepítések tizenhat százalékos sikert eredményeztek, az állatfajok áttelepítését pedig eleve nem tartották kivitelezhetőnek.

– Cserbenhagyásnak érezte, hogy a zöldek magára hagyták?

– Nagy csalódásként éltem meg, hogy a kezdeti LMP-s és a zöldszervezetek általi tiltakozás csak addig tartott, amíg a környezethasználati engedélyezési eljárás el nem kezdődött.

– A bíróságon az utolsó szó jogán azt mondta, nyomás alatt tartották a „vesztegetés” időszakában. Kik fenyegették és mivel?

– Az engedély megtámadását követően számos fenyegető, gyalázkodó e-mailt és telefonhívást kaptunk, feltételezhetően audis dolgozóktól.

– Hogyan lehetséges, hogy az ügyvéd által szabályosnak minősített támogatási szerződésről utóbb kiderült, hogy bűncselekmény?

– Egy debreceni ügyvédi irodát kértünk fel arra, hogy tárgyalásokat folytasson a vállalat jogi képviselőjével, az együttműködési megállapodás pontosítása, illetve a bírósági kereset visszavonási nyilatkozatának megfogalmazása tárgyában. Miután ezek elkészültek, az iroda aláírásra alkalmasnak ítélte a megállapodást éppúgy, mint a bírósági kereset visszavonására irányuló nyilatkozatot. Abban a hiszemben írtam alá mindkettőt, hogy nem követek el jogsértést. Tanúvallomásában az ügyvéd is jogszerűnek tartotta a megállapodást.

– Mit tenne másként most?

– Semmit, mert célom egy természetvédelmi kompenzáció volt a veszélyeztetett erdőssztyepptölgyesek élőhelyeinek megmentése érdekében. Az ítélet indokolásában is szerepelt, hogy egyéni előnyöm nem származott volna a megállapodásban öt évre arányosan elosztott, kétszázmillió forint támogatásból, ez az összeg természetvédelmi célra fordítódott volna.

– Csakhogy a bíró azt is mondta, nem ez a lényeges, hanem hogy ön „nyomás alatt tartotta” az Audit.

– A vállalatot sohasem kerestem sem levélben, sem telefonon, így semmilyen kényszer nem volt az ügyben – ezt az ügyész is hangsúlyozta. Csupán bírósági keresetet indítottam, ami zavarta az Audit, mondván, hogyan jön egy debreceni civil természetvédő szervezet ahhoz, hogy megkérdőjelezze a környezetvédelmi hatóság döntését és a Európai Bizottság véleményét.

– A három év a maximálisan kiszabható büntetés. Mi erről a véleménye?

– Nemrég beszéltem egy perui kollégával. Szerinte pár év börtön az semmi, ott lelövik a természetvédőket.