Vizsgálja a kormány a TOPhÁZ ügyét

„A kormány elfogadhatatlannak tartja azt, ami a gödi TOPhÁZ Speciális Otthon ellátottjaival történt” – közölte tegnap az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi), hozzáfűzve, rendkívüli vizsgálatot indított az otthonban, s ennek eredményéről a vizsgálat lezárta után tájékoztatja a közvéleményt. Tudatták azt is, hogy a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság mint az intézmény fenntartója, azonnal felfüggesztette az otthon igazgatóját, és elrendelte új vezető ideiglenes kinevezését. A humántárca emlékeztetett arra, a kormány célja, hogy megszüntesse a nagy intézményeket, az ott lakó, fogyatékos és pszichiátriai beteg embereket pedig családiasabb környezetben helyezze el, és a kiváltási program keretében a speciális otthont is bezárják a közeljövőben. Felidézte továbbá, a kormány még az év elején döntött arról, hogy öt évvel rövidíti, azaz felgyorsítja a kiváltási folyamatot, nagyobb hangsúlyt kap a helybeli közszolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint a foglalkoztathatóság biztosítása. A kiváltási program első körében mintegy kétezer-ötszáz fogyatékos ember költözhet ki a jövő év végéig a nagy létszámú szociális ellátó intézményekből, s a célra a kormány 21,8 milliárd forintot fordít. „A kormány elkötelezett abban, hogy a fogyatékos emberek számára minél nagyobb mértékben biztosítsa az önálló életvitel és a közösségi élet lehetőségét” – hangsúlyozta az Emmi.

A botrány azután robbant ki, hogy a Hvg.hu, a 444.hu, a Kettősmérce blog és mások szerdán – részletesen bemutatták a Mental Disability Advocacy Centre (MDAC) által a TOPhÁZ Speciális Otthonról készített jelentést, amely szerint az intézmény lakóit éheztetik és bántalmazzák, és senkit nem engednek be a hermetikusan elzárt „emberlerakatba”, nehogy híre menjen a borzalmaknak. A jogvédő szervezet felszólította a kormányt, hogy „azonnal” zárja be a gödi és az összes hasonló intézményt, s így az ott élők visszatérhessenek a társadalomba, továbbá „biztosítsa mindenkinek a független lakhatáshoz való jogot”, a rendőrség pedig haladéktalanul indítson nyomozást és vonja felelősségre azokat, akik elkövették az állítólagos bántalmazásokat. Az MDAC leszögezte: rendszerszintű, vagyis az egész magyar fogyatékosellátásra jellemző helyzetről van szó.

Amíg a kormányzati vizsgálat lezárul, nem tudhatjuk biztosan, mi történt, vagy mi nem történt a gödi intézményben, ám a jelenleg – a botrányt kiváltó jelentésen kívül – hozzáférhető információk némileg kérdésessé teszik a szervezet megállapításait.

A TOPhÁZ Speciális Otthonról, ahol több mint kétszáz súlyosan, halmozottan fogyatékos gyermek és felnőtt él, három évvel ezelőtt alapos riport jelent meg a kormány melletti elkötelezettséggel már akkor sem vádolható Indexen. Ebben a cikkben szintén szerepeltek felkavaró képek, csakhogy, amint a szerző fogalmazott, „a látvány elsőre tényleg leginkább rémisztő, de az első döbbenet után, ha az ember hozzászokik, hogy itt más testeket lát, mint a hétköznapokban, akkor feltűnik az is, hogy mennyit mosolyognak a bentlakók és milyen igyekezettel próbálnak minél többet megmutatni a saját világukból”. Az írásból kiderül, hogy a TOPhÁZ lakói képtelenek lennének önálló életvitelt folytatni, ezért eddig nem tudták őket kiköltöztetni kisebb lakóotthonokba, és többségük gondozását a családjuk sem vállalja. Vannak például olyanok is, akiket egy életen át szondával kell táplálni.

A gödi városi televíziónak adott interjúban Formanek Tamás, az intézmény most felmentett igazgatója korábban elmondta, hiába általános cél a nagy bentlakásos házak megszüntetése, azaz a „kitagolás” és az integráció, itt olyan emberekről van szó, akiknek többsége „verbálisan nem kommunikál”, amellett, hogy értelmileg súlyosan akadályozott, illetve autista, még mozgás-, hallás- és látássérült is. Állapotuk miatt a gyerekek nem járhatnak iskolába, azonban mindegyiküket igyekeznek a lehetőségekhez képest fejleszteni, a legalapvetőbb visszajelzésekre megtanítani.

Bár egyedül nem hagyhatják el az intézményt, kísérővel gyakran járnak a városban, nem zárják el őket a külvilágtól, képességeikhez mérten programokat szerveznek a számukra. Akik tudnak, azok festenek, táncolnak, még színjátszócsoport is van, de eljutottak már kajakozni, és jön hozzájuk sok-sok önkéntes – a segítő szándékú látogatók előtt nyitva az ajtó.

A budapesti székhelyű MDAC, magyar nevén Központ a Mentális Sérültek Jogaiért Alapítvány legfőbb támogatója a Nyílt Társadalom Intézet Alapítvány, illetve egyre nagyobb mértékben az Európai Bizottság. Az MDAC 2015-ös évről készített beszámolója szerint a fogyatékosok ellen világszerte elkövetett jogsértéseket „dokumentáló” és „stratégiai pereket” indító szervezet kétszázhúszmillió forintos bevételéből már „csak” kilencvenkettőt folyósított az Open Society Foundations és még négyet a Nyílt Társadalom Intézet Alapítvány, a fennmaradó összeg túlnyomó részét az Európai Bizottság adta – korábban szinte teljes egészében a Soros-alapítvány finanszírozta őket.

„Jövőképünk az egyenlőség világa, ahol az emberi jogok mindenki esetében a megkülönböztetés bármely formájától mentesen valósulnak meg” – áll a szervezet ars poeticájában. Gyakorlatilag szavazati jogot követelnek a fogyatékosoknak, mondván, „nem szabad kizárni őket a demokratikus folyamatokból”. Az MDAC ügyvezető igazgatója, Oliver Lewis, a CEU Emberi Jogi Tanszékének oktatója, akit „Magyarországon élő brit jogászként” aposztrofálnak, ám Facebook-profilja szerint Londonban lakik, és boldog családot alkot egy szintén Londonban élő magyar férfival, valamint egy Gusztáv nevű kutyával. A szervezet munkatársa Sajó András, a Közép-európai Egyetem Jogi Karának korábbi, alapító dékánja is, aki az Emberi Jogok Európai Bíróságának magyar tagja volt idén januárig.

Érdekes egyébként, hogy a „jogvédők” csupán egyetlen alkalommal, április 18-án jártak az otthonban, ám azokat a – jelentéshez csatolt és az egész médiát bejárt – képeket, amelyekkel a bántalmazást és az embertelen körülményeket leginkább alátámasztani igyekeztek, nem akkor készítették: a vérző karú kisfiú fotóján a dátum március 9., a földön fekvő, ágy lábához kötözött ember képe pedig február 27-i dátumozású. Felvetődik a kérdés, valóban az otthonból, s egyáltalán, magyarországi intézményből származnak-e a fotók.