Torzulhat a kompetenciamérés a komolytalan hozzáállástól

A feladatok „széttrollkodása” nem ártatlan poén (képünk illusztráció) (Fotó: Hegedüs Róbert)

E hét szerdán tartották a szokásos, a 6., 8. és 10. évfolyamos tanulók szövegértési és matematikai képességét vizsgáló országos kompetenciamérést. Az első ilyen felmérésre 2001 novemberében került sor, azon még az 5. és 9. évfolyamos diákok vettek részt. A 2002/2003-as tanévben a mérés május végére került át, a 6. és 10. évfolyamosok írták meg a teszteket, amelyekhez ekkor már háttérkérdőív is kapcsolódott. A 2003/2004-es tanévtől a 8. évfolyamosokkal bővült a mérésben részt vevők köre. A 2004/2005-ös tanévben az új típusú érettségi bevezetése miatt nem volt kompetenciamérés, azóta viszont minden évben megrendezik. A fenntartói, intézményi és telephelyi jelentések 2007 óta nyilvánosak, online megtekinthetők, a tanulók pedig 2008 óta mérési azonosítót kapnak, amelynek segítségével a szülők hozzáférhetnek gyermekük eredményeihez. A 2010. évi mérés óta követni lehet az egyes tanulók fejlődését, és ezáltal képet alkotni az iskola fejlesztő hatásáról. Az iskolák az adatok segítségével elemezhetik saját munkájukat, összehasonlíthatják a teljesítményüket más iskolákéval. Az Oktatási Hivatal pedig a 2015-ös mérés óta közli azoknak az intézményeknek a listáját, amelyek jobb eredményt érnek el, mint ami feltételezhető a tanulók családi háttere vagy a korábbi eredmények alapján.

A tesztek célja annak felmérése, hogy a diákok milyen mértékben képesek matematikai eszköztudásukat és szövegértési képességeiket alkalmazni. A matematikateszt feladataihoz fokozatosan nehezedő kérdések tartoznak, amelyek életszerű szituációkhoz kapcsolódnak. A szövegértésnél azt vizsgálják, képes-e a tanuló az összefüggések felismerésére, tudja-e értelmezni az adott szövegeket. Mivel a korábbi évek tesztfüzetei megtalálhatók a hivatal honlapján, a diákokat sem érheti váratlanul a feladatok típusa.

A mostani kompetenciamérést követően a „Jocó bácsi” néven ismert népszerű, fiatal történelemtanár, Balatoni József Facebook-oldalán arról írt, tudomása szerint sok diák „széttrollkodta” a feladatokat, vagyis poénból direkt helytelenül töltötte ki a tesztlapokat, amelyek képeit aztán a közösségi médiában terjesztették. A pedagógus felvetette, hogyan lehetne elérni, hogy a gyerekek komolyan vegyék a felmérést, annak ellenére, hogy nem kapnak rá jegyet, és „jó, ha száz szülőből egy megnézi majd az eredményt”. A jó szereplés tehát nem a diákok, hanem elsősorban az iskola érdeke, hiszen ez alapján minősítik, rangsorolják. Balatoni József úgy véli, a tanároknak el kellene mondaniuk a diákoknak, miért fontos a teszt, de ez csak akkor működik, ha már kialakult bennük „egyfajta lojalitás az iskolájukhoz”. Felvetette, lehetne osztályozni, esetleg ötössel jutalmazni, ha jól sikerül a teszt. Megjegyezte továbbá: „Közben pedig jönnek a hírek újra, hol nem engedték be a gyengébb képességű diákokat, hol diktálták le a válaszokat, csak hogy fényesebben szerepeljen az iskola.” „A mérés szükséges, de valahogy máshogy” – állapította meg.

A hozzászólók jelentős hányada hevesen bírálta a kompetenciamérést, megkérdőjelezve a szükségességét is (bár sok esetben a kommentből az látszik, írója nincs is tisztában a vizsgálat sajátosságaival). Voltak, akik azt nehezményezték, hogy gyermekük iskolájában hetekig készültek a tesztekre, más éppen amiatt háborgott, hogy nem fektetett megfelelő hangsúlyt az intézmény a felmérésre. A legtöbben a tanulói kérdőív miatti felháborodásukat ecsetelték a család anyagi helyzetére vonatkozó kérdések miatt.

Csakhogy a „tanulói háttérvizsgálat” a felmérés nagyon fontos része, emellett pedig a kitöltése önkéntes. A diákok otthon, a szüleikkel együtt válaszolnak a szociokulturális hátterükre vonatkozó kérdésekre. A válaszokat az érintettek hozzájárulása nélkül az iskola nem ismerheti meg, a kérdőívek kezelésének szabályaira az Oktatási Hivatal külön levélben is felhívta az iskolák figyelmét. Az adatok természetesen nem az adóhatósághoz kerülnek, ahogyan azt egyesek feltételezik, és nem is a családok valamiféle anyagi szempontú nyilvántartása a cél. A háttérkérdőívnek pusztán szakmai indoka van, hiszen tény, hogy a tanulók teljesítményére hatással van családjuk szociális, kulturális, gazdasági helyzete, ezért önmagukban a teljesítményátlagok nem tükrözik megfelelően a különböző tanulói összetételű iskolák pedagógiai teljesítményét. A tanulói kérdőív segítségével viszont országosan és iskolai szinten is lehet elemezni a diákok szociokulturális hátterének és teljesítményének összefüggését, és láthatóvá válik, mely iskolákban sikerül jobban enyhíteni a hátrányos helyzetből fakadó nehézségeket, így mintává válhat ezen intézmények, illetve kiemelkedő tudású pedagógusaik módszertana. Az is megmutatkozhat viszont, hol nem tudják megfelelően kezelni ezeket a problémákat, hol kell több energiát fordítani az esélyteremtésre.

Azonban mindennek csak akkor van értelme, ha az iskolák, a pedagógusok, a szülők és a diákok is komolyan veszik a mérést, hogy ne torzítsák az adatokat. w