Részletesen cáfolják Gallónéék kifogásait a kerekasztal kapcsán

A hangadó szakszervezetek és civilszervezetek legfőbb érve, hogy a Köznevelési Kerekasztal mellett látszategyeztetés folyik, hozzá nem értő emberek nem érdemi kérdésekkel foglalkoznak, emellett a tárgyalásokon részt vevő Nemzeti Pedagógus Kart (NPK) illegitim, a kormány intézkedéseit kritika nélkül elfogadó szervezetnek tartják – vetette fel az NPK honlapján olvasható vitairatában Szakál Ferenc Pál köznevelési szakértő, a pedagóguskar elnökségének tagja, majd pontról pontra összehasonlította a Pedagógusok Szakszervezetének huszonöt pontját a kar által képviseltekkel.

Az eredmény látványos: a huszonöt pontban megjelölt kérdésekkel szinte kivétel nélkül foglalkozott mind a pedagóguskar, mind a kerekasztal. Hangsúlyozza, az NPK tagjai, akik mind gyakorló pedagógusok, tisztában vannak a problémákkal, melyek megoldását a szakszervezet is követeli, sőt, sok esetben a szakszerveze­téhez hasonló álláspontot képviselnek. „Van tehát érdemi egyeztetés azokkal, akik a gondok által érintettek, akik a problémákat jelezték, és az egyeztetés sikeres abban az értelemben, hogy a valós problémákról szól” – szögezi le Szakál.

Terjedelmi okokból, a teljesség igénye nélkül idézünk pár felvetést. A tankötelezettség korhatárával kapcsolatban a szakértő kijelenti, korábban, a tizennyolcadik életévig tartó tankötelezettség nem oldotta meg a korai iskolaelhagyás problémáját, a Híd-programok sikertelenségének vagy sikerességének megállapításához pedig felméréseket kellene végezni. Amit kérnek, az tehát már volt és nem vált be, ami van, az még lehet, hogy beválik. A tananyagcsökkentés szükségességét az NPK már jóval a tiltakozási hullám előtt jelezte, ám „azonnali intézkedéseket tenni képtelenség” – fogalmaz Szakál, mondván, tantervi változás csak felmenő rendszerben vezethető be, széles körű egyeztetés és alapos szakmai munka alapján.

A pedagógusok kötelező óraszámának visszaállításáról közli, a kar egyetért azzal, hogy a tanárok túlterheltek, de a túlórák kifizetése nem oldja meg a probléma lényegét, a túlterheltséget. „A többletmunkáért fizetést elvárni jogos, a kérdés az, hogy a pedagógus pénzt akar-e, vagy lehetőséget nyugodt és színvonalas munkára” – vetette fel. A megoldás nem a kötelező óraszám fixálása, hanem az, ha a 22–26 órás intervallumot nem státuszcsökkentésre használják, hanem arra, amire való: a tantárgyfelosztás rugalmasságának biztosítására. A pedagógusok adminisztratív tevékenységének döntő többségére szükség van, ami a többletet jelent, azok az ismétlődő adatbekérések – írja a szakértő, megjegyezve, ezek elburjánzását a kar régóta jelzi, elismerve, az adatszolgáltatás – normális keretek között és teljesíthető határidőkkel – természetes. A kar szerint az óraszámok meghatározásánál figyelembe kellene venni az adminisztrációhoz szükséges időt.