Örömtelen a nyelvtanulás hazánkban

Székely László alapjogi biztos a múlt héten nyilvánosságra hozott jelentésében azt állapította meg, hogy a kormány kellő előkészítés nélkül írta elő a felsőoktatásba való bekerülés egyik feltételeként a középfokú nyelvvizsgát, nem biztosította a szükséges felkészülési időt, és nem gondoskodott az idegennyelv-oktatás iskolai feltételrendszerének megteremtéséről. Az ombudsmani bírálatra reagálva Palkovics László oktatási államtitkár és Rétvári Bence, a humántárca parlamenti államtitkára is úgy nyilatkozott: a 2014-ben született döntéstől a szigorítás 2020-as bevezetéséig elég idő áll rendelkezésre a felkészüléshez a diákok és nyelvtanárok számára. Balog Zoltán, az emberi erőforrá-sok minisztere pedig bejelentette: azt javasolják, hogy a jövőben mindenkinek legyen ingyenes az első középfokú nyelvvizsga. A témában megszólaló „civil” szakemberek arról beszéltek, a köznevelésben a körülmények elvileg adottak a középfokú (B2 szintű) nyelvvizsgának megfelelő tudás megszerzéséhez. Valamiért mégsem sikerül ez sok diáknak.

Az okok feltárásában segítséget adhat Einhorn Ágnes A pedagógiai modernizáció és az idegennyelv-tanítás címmel 2015-ben kiadott tanulmánya, amely tágabb, nemzetközi kontextusba helyezi a kérdést. Az oktatáskutató, egyetemi docens felidézi, a 2003-ban megfogalmazott európai akcióterv szerint az a cél, hogy mindenki képes legyen az anyanyelvén kívül legalább két nyelven megértetni magát. Jócskán vannak azonban, akik szkeptikusak a „többnyelvű európai polgár” általánossá válását illetően, és egy pragmatikusabb megoldást szorgalmaznak: eszerint legalább angolul tanuljon meg mindenki, és ezen a közvetítő nyelven folyjon a nemzetközi kommunikáció.

A magyar társadalom a rendszerváltozáskor messziről indult a nyelvtanulás tekintetében is. Az 1980-as években – a kötelező iskolai oroszórák ellenére – az idegen nyelveket beszélők aránya alig haladta meg a tizennégy év fölötti lakosság tíz százalékát: 5,4 százalék németül tudott, 2,9 százalék oroszul, és csupán 1,9 százalék angolul – áll az elemzésben. Ezt követően egyre inkább teret nyertek a magán nyelviskolák a korszerű tankönyvekkel, amelyek azonban csak az 1990-es években terjedtek el a közoktatásban is, a nyelvtanárok ekkor tértek át tömegesen a kommunikatív szemléletű tanításra. Az 1989/90-es tanévtől megszűnt a kötelező orosznyelv-tanítás, és az 1992/93-as tanévben már 975 ezer diák tanult nyugati nyelvet és csak kétszázezren oroszt. Az Eurobarometer adatai szerint míg 2006-ban a legtöbben még németül beszéltek, 2012-ben már az angol vezetett hazánkban is.

A már említett európai akcióterv célkitűzései közül a leghangsúlyosabbak a korai nyelvoktatás fejlesztése, a két nyelv tanítása a köznevelésben, illetve az aktív és használható nyelvtudás elérése. Ez utóbbihoz a dokumentum szerint hozzájárulhat az anyanyelvi tanárok foglalkoztatása, a cserekapcsolatok, illetve a két tanítási nyelvű oktatás, amelyhez szükséges a nem nyelvszakos pedagógusok nyelvtudásának bővítése. Kiemelten szorgalmazzák továbbá a nyelvtanulást támogató környezet megteremtését, így például a külföldi filmek szinkron nélküli vetítését, az internetes oktatóprogramok fejlesztését is. A kutató megállapítja: nincsenek csodaszerek, azonban a jól felépített, hosszú távra szóló idegennyelv-oktatási stratégia és a támogató környezet rendkívül fontos.

Hazánkban az idegen nyelvi óraszámok nemzetközi összehasonlításban is magasak, egy átlagos magyar iskolás a tizenkettedik évfolyam végéig az első és a második idegen nyelvből átlagosan összesen 1333 nyelvórát kap – idézi egy felmérés adatait a tanulmány. Mivel egy átlagos nyelviskola átlag ötszáz órával juttatja el a tanulót a középfokú nyelvvizsgáig, a köznevelésben elvileg két nyelvvizsgához elegendő tudást is szerezhetnének a diákok – állapítja meg a szerző. Hangsúlyozza: nemcsak az óraszámok magasak, hanem az iskolai nyelvtanítás „tartalmi modernizációjához is adottak a feltételek”, hiszen gyakori a kiscsoportos oktatás, vannak nyelvi előkészítők és modernizálták a kerettanterveket.

A legnagyobb problémát Einhorn Ágnes a nyelvoktatást támogató környezet hiányában látja. Ez azt jelenti, hogy – nagyrészt a nyelvi és kulturális homogenitás miatt – az emberek többsége lényegében nincs rákényszerülve a mindennapokban az idegen nyelv használatára. Így aztán a gyermekek is kevéssé ismerik fel, hogy más nyelvre is szükség van a magyaron kívül, vagyis hiányzik a motiváció. Egy 2012-es, nemzetközi közvélemény-kutatás szerint a magyarok leginkább külföldi nyaralásaik során használják nyelvtudásukat (37 százalék), a barátokkal való beszélgetést 28 százalék említette, az internetezést 27 – miközben az európai átlag ezeken a területeken 50, 35 és 36 százalék. De minden kérdésben alacsonyabb arányt jeleztek honfitársaink válaszai: külföldi filmeket 23 százalék néz eredeti nyelven (itt az európai átlag 37 százalék), az idegen nyelven folyó munkahelyi beszélgetés aránya pedig 16 százalék, szemben az európai átlag 27 százalékkal.

Nem csupán a motiváció hiányzik, de „csak elvétve lehet nyomát találni annak a felismerésnek, hogy a nyelvtudás örömforrás, sőt, hogy maga a nyelvtanulás is az lehetne” – írja Einhorn Ágnes. „A rendszerváltozás előtt iskolába járó felnőttek közül sokak számára kudarcélményt és frusztrációt okozott a nyelvtudás hiánya, és ezeket a negatív érzéseket a szülők és tanárok talán öntudatlanul továbbadják” – fogalmaz az oktatáskutató. Hozzáteszi: a nyelvtanulás tagadhatatlanul nehéz, hosszadalmas, sokszor monoton folyamat, amit a diákok szükséges rosszként, túlélendő feladatként élnek meg. „Minek kellene történnie ahhoz a nyelvórákon, hogy a tanulók örömforrásként tudják megélni a nyelvtanulást és a nyelvtudást?” – teszi fel a kérdést.

A szakértő rámutat arra, hogy a tanárképzés módszertani felfogásában már a rendszerváltozás óta jelen vannak a legmodernebb elemek, és ez alapján „a nyelvtanítás szemléleti megújulásának már rég be kellett volna következnie”, ennek ellenére a tanárok egy része módszertanilag még mindig nagyon szűk repertoárt használ, korszerűtlen tananyagokat, és nem igazodnak a tanulók igényeihez és szükségleteihez. Ez a másik magyarázata szerinte a diákok alacsony motivációjának.