Nem sérülhet a szakmai autonómia

–   A felsőoktatási törvény módosításának egyik deklarált célja a hallgatókkal és oktatókkal szemben támasztott követelmények emelése, az elvárások szigorítása. A Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája (HÖOK) már jelezte, hogy nem ért egyet az állami támogatásból önköltséges képzésre való átsorolási szabály változásával.

–   Pontosabban azzal nem értenek egyet, hogy egységesen legyen húsz kreditpont a félévenként elérendő minimális teljesítmény két egymást követő félév átlagában. Csupán technikai típusú kifogásuk van, mégpedig az, hogy a húsz kreditpont nem minden képzésben és nem mindenütt szerezhető meg egyszerűen egy félév alatt. Vannak olyan, nagy kreditértékű tantárgyak, amelyekből, ha a hallgató egyet nem vesz föl, akkor mondjuk a maximális harminc kreditből máris elveszít nyolcat. Azzal a HÖOK is egyetért, hogy változtatni kell a követelményen, mégpedig úgy, hogy csökkenjen a harmincöt százalékos lemorzsolódás. Arról van szó ugyanis, hogy jelenleg a hallgatók harmincöt százaléka el sem jut az abszolutó­riumig. Az nem tartható, hogy az állam finanszírozza az adott képzést, a hallgató ezt felhasználja, majd pedig „elvész”, nem szerez diplomát. Ennek akkor mi értelme van? Úgy tűnik, hogy az eddig törvényben előírt, tizenöt pontos határ nem volt eléggé motiváló. A húsz pont meghatározása nem véletlen, hiszen egy hat féléves alapképzés elvégzéséhez kilenc félévet finanszíroz az állam, ha húsz kreditpont a minimális követelmény, akkor az nagyjából megfelel a támogatott félévek számának.

–   Hogyan lehet a HÖOK által kifogásolt, „technikai jellegű problémán” segíteni?

–   Az elven, azaz a félévente átlagban megszerzendő harminc kreditpont kétharmadán mint követelményen nem kell változtatni, abban viszont –   az érintett intézményekkel együttműködve –   tudunk segíteni, hogy a hallgató ezt valóban tudja teljesíteni, azaz a mintatanterven kell bizonyos esetekben módosítani.

–   Az oktatókkal szemben támasztott elvárások növekedése ellen nem számítanak tiltakozásra?

–   Bízom benne, hogy a szigorításokhoz pozitívan állnak hozzá, hiszen ha a hallgatóktól követelünk, meg kell nézni a másik oldalt is. A heti kontaktóraszám differenciálása –   eddig tíz óra volt egységesen –, igazságosabb helyzetet teremt, hisz az egyetemi tanárok az oktatáson túl egy sor más dologgal, így tudományszervezéssel, kutatásirányítással is foglalkoznak, míg a tanársegédek és adjunktusok esetén a hangsúly nagyobb az oktatáson. Ami új elem, a kutatásra előírt húszszázaléknyi munkaidő, ez eddig nem volt így leírva, de nyilván a tudás megújításához eddig is kutattak az egyetemi oktatók. Csodálkoznék azon, ha valaki számára ez nagy újdonság lenne.

–   Lehet-e ellenőrizni, hogy egy tanár ténylegesen kutatással tölti-e a munkaideje húsz százalékát?

–   A kutatómunka eredményeit rendszeresen dokumentálni kell. A konkrét kutatási időt nem célunk ellenőrizni, ez az intézmények feladata lesz, a törvény az irányt szabja meg. Az a véleményem, hogy a következő időszak lehetőségeit figyelembe véve ez nem lesz túl nagy megterhelés.

–   A hallgatói kompetenciamérés kereteinek megszabása is az egyetemek belső feladata lesz?

–   Erről még nem született döntés. A kompetenciamérés célja kettős. Egyrészt a bekerüléskor írt tesztből kiderül, milyen területen kell a hallgatót segíteni esetleges hiányosságai, hátrányai ledolgozásában. A bemenetkori mérés a hallgatónak ad világos képet saját erősségeiről és gyengeségeiről, ez alapján pontosan tudni fogja, mire kell jobban fókuszálnia a képzési idő alatt, mely kompetenciáit kell fejlesztenie. A másik, a képzés utáni mérés pedig azt mutatja majd, hogy az egyetem mennyit tett hozzá az ismereteihez. Ez a kompetenciamérés világosan, egyértelműen minősíti az intézményt. Az eredmények a diákoknak is segítenek, amikor egyetemet választanak, mert így már nemcsak a képzési kínálatot, hanem a kompetenciamérések eredményeit is figyelembe vehetik.

–   A public–private partnership (PPP)  konstrukciókkal kapcsolatban, ahol megállapították, hogy szabálytalanságok voltak, ott lesz-e ennek következménye?

–   Ezek a konstrukciók 2008-ig lezárultak. Olyan megállapításoknál, amelyek még nem évültek el, és amelyek alapján rendőrségi feljelentést lehet tenni, azoknak természetesen lesznek következményei. Azonban a legtöbb esetben csak arra van lehetőség, hogy mérsékeljük a veszteségeket. Nem mindegyik konstrukció rossz egyébként, ötvenből kicsit több mint a fele, huszonhat kritikus. Ezeknél vagy maga a konstrukció rossz, mert nagyon sokat kell visszafizetnie az intézménynek, vagy az üzemeltetés drága. Van, ahol át lehet alakítani a szerződést vagy módosítani a hitel finanszírozását. Mivel ezekhez a tárgyalásokhoz immár forrásunk is van, lehet jó eredményeket elérni.

–   Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) vizsgálatai után milyen következményekre lehet számítani?

–   Vannak ügyek, ahol büntetőfeljelentést kellett tenni az intézmény vezetőivel szemben, mert olyan nagyságrendű volt a szabályok megsértése. A vezetői felelősség megállapításának munkajogi következményei lesznek.

–   Ez rektorokat is érint?

–   Igen, hiszen eddig az egyetemi gazdálkodás egyszemélyes felelősei ők voltak, a döntések, a szerződések aláírása hozzájuk kötődik. Ezek után viszont a hasonló ügyek a kancellárok felelősségi körébe tartoznak majd.

–   Korábban említette, hogy a kancellárok tanulmányozzák ezeket a jelentéseket. Ez élezheti a rektorok és a kancellárok közti viszonyt?

–   Nem hiszem, a legtöbb intézmény esetében a rektorok megkönnyebbültek, hogy ezeket a terheket a kancellárok leveszik a vállukról. A kancellárok mindegyike megkapta az összes intézményre vonatkozó vizsgálati eredményt, ezen kívül a számvevőszék kézikönyvben is összefoglalja megállapításait, ami szintén segíti a kancellárokat. Az ő feladatuk, hogy a vizsgálatokból következő intézkedéseket végrehajtsák, például a közbeszerzésekkel kapcsolatban, és ha úgy ítélik meg, belső ellenőrzést is elrendelhetnek az ÁSZ-vizsgálat alapján. A cél most azonban már az, hogy ezen vizsgálatok alapján az egyetemeken alakuljon ki az a szabály- és folyamatrendszer, amelynek bevezetésével és következetes betartásával a jövőben ezek az anomáliák elkerülhetők.

–   Sok szó esik az új testületről, a konzisztóriumról. Mit jelent az előzetes egyetértési jog? Ez nem vétójog, ugye?

–   Nem. Az előterjesztéseket a szenátus előtt a konzisztórium megtárgyalja, és csak akkor kerül a dokumentum a szenátus elé, ha a konzisztórium egyetért vele. Ennél gyengébb hatáskörrel súlytalan szervezet lenne a konzisztórium. Akadémiai ügyekbe nincs beleszólásuk, valójában egyfajta szűrő szerepe lesz a testületnek. Külső, az egyetem gazdasági és társadalmi környezetéhez tartozó, nagy tekintélyű szakemberekből áll, akik teljes mértékben függetlenek, és a véleményük kialakításánál egyértelműen az egyetem érdekeit képviselik majd.

–   Hogyan képzeljük el a konzisztórium működését?

–   A törvény ezt nem fogja szabályozni, bizonyos szintig majd a végrehajtási rendelet, de az is lehet, hogy az egyetemek saját maguk állítják fel az erre vonatkozó előírásokat. Az biztos, hogy évente kétszer kötelező lesz összeülniük, a költségvetés és az éves beszámoló elfogadásakor. Én bízom benne, hogy ennél lényegesen többször fognak ülésezni, mert a fontos ügyekben az egyetem kikéri majd a véleményüket.

–   A tiltakozások során előkerült az autonómia kérdése is. Az ÁSZ-megállapítások fényében azonban felvetődik, mekkora önállóságot lehet adni az intézményeknek…

–   Az alaptörvény szétválasztotta az oktatás és kutatás autonómiáját a gazdálkodási rendszertől. Hogy meghatározott területen belül az intézmény mit oktat és mit kutat, abba nyilvánvalóan senki nem akar beleszólni, és ez nem is lenne jó. A kancellárnak és a konzisztóriumnak az lesz a feladata, hogy az oktatásnak és kutatásnak megteremtse a gazdasági feltételeit, és ha adott esetben egy kutatás nem fér bele az intézmény költségvetésébe, akkor mondhatja: erre nincs lehetőség. Vagy más prioritást állít fel, de a szakmai tartalom meghatározása nem az ő dolga.

–   Ez akkor igaz az oktatásra is?

–   Mondok egy példát. Ha egy képzésre öten jelentkeznek, akkor a kancellár mondhatja, hogy ezzel nem ért egyet, mert nem gazdaságos a szak elindítása. Ilyen esetben lehetőség van arra, hogy átszervezzék a képzést, a szak tartalmát beillesszék egy másikba, és akkor esetleg már huszonöten jelentkeznek. Elég élesen elválik a szakmai és a gazdasági működés.

–   A szakok tartalmi átalakítása megkezdődött. Mikorra zárulhat le?

–   Egy csaknem ezeroldalas miniszteri rendeletet kell végignézni, és megfogalmazni, hogy az egyes szakokon mit szeretnénk tanítani az országban. Ez tisztán szakmai feladat, a Magyar Rektori Konferencia szakbizottságai fogják értékelni, ezen kívül ki kell kérni az érintett területek képviselőinek, például a kamaráknak a véleményét is. Hosszas folyamat, de augusztus végére szeretnénk az egyeztetések végére érni.

–   A képzéseknek a piac igényeihez való közelítése nem könnyű, ha minden átalakítási terv olyan mértékű ellenállásba ütközik, mint azt a közelmúltban tapasztalhattuk.

–   Minden átalakítás érdekeket sért, hiába volt esetleg egy szakon kevés hallgató, vagy hiába mutatták az elhelyezkedési adatok, hogy a képzés munkaerő-piaci kilátásai nem jók, a szak kivezetése akkor is érdeksérelmet jelent valakinek. Vannak képzések, amelyekre szükség van, csak más tartalommal. Vagy nem alapképzésben. Például a nemzetközi tanulmányok szak esetében száznegyven megkérdezett, kikerülő hallgató százhuszonöt különböző munkakörben tevékenykedett, ami nem kapcsolódott ahhoz, amit tanult.

–   Miután kiderült, hogy az első bejelentéshez képest több képzést mégsem szüntetnek meg, úgy tűnt, a tiltakozás hatására meghátráltak. Meghátrálás volt, vagy kompromisszum?

–   Meghátrálni egy döntésből lehet, de még nem volt döntés. A rektori konferencia szakbizottságai három hónapon át tárgyaltak az elképzelésről, és voltak véleménykülönbségek. Sokszor a saját javaslataikkal sem értettek egyet, és menet közben többször is módosítottak rajta. Ilyen volt például az agrárképzés vagy a pszichológia szak. Ezt már csak azért sem nevezném meghátrálásnak, mert mi csak koordináltuk és a kerekasztal résztvevői között közvetítettük a rektori konferencia javaslatait.