Nem eszköztelen az óvodapedagógus

Fontos kezdettől arra nevelni a gyerekeket, hogy legyenek türelmesek, udvariasak egymással (képünk illusztráció) (Fotó: Hegedüs Róbert)

Új jelenségre irányította rá a figyelmet nemrég az oktatási jogok biztosa, Aáry-Tamás Lajos, amikor az Országgyűlés kulturális bizottsága előtti meghallgatásán többek között arról beszélt, megjelent az óvodai erőszak. Példaként azt a – sajtóban előzőleg nagy port kavart – esetet említette, amikor egy hároméves gyermek kezeit kötéllel kötözték össze, az óvónő pedig arra hivatkozott, hogy nem volt más eszköze az agresszív – lökdösődő – gyermek megfékezésére. Az oktatási biztos úgy vélekedett, hogy a kötelező óvodáztatás erősítheti a jelenséget, mert olyan gyerekek is bekerülnek a rendszerbe, akiknek a szülei ezt nem biztos, hogy akarják.

Magyarország iskola előtti nevelési rendszere fejlett, nagyrészt állami-önkormányzati fenntartású, és magas az óvodába járó gyermekek száma – ezt emelte ki egyik legnagyobb pozitívumként hazánkról a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) idei Oktatási körképében. Az idén szeptembertől már hároméves kortól kötelező óvodáztatás az adatokat még tovább javítja. A hátrányos helyzetű családok gyermekei számára az esélyteremtés egyik leghatékonyabb eszköze a korai szakaszban indított fejlesztés, illetve a szocializáció mielőbbi megkezdése.

Felvetődik azonban a kérdés, elbírja-e a feltételezhetően tovább növekvő terhet az óvodai rendszer, illetve milyen lehetőségei vannak az óvodapedagógusoknak az esetleg nehezen kezelhető, az átlagnál agresszívebb gyermekek nevelésére? Felkészültek-e erre? Az iskolai erőszak kapcsán gyakran emlegetett eszköztelenség vajon milyen mértékben igaz az óvodai környezetben?

Nagyné Szabó Etelka, a Nemzeti Pedagógus Kar Óvodai tagozatának vezetője lapunknak azt mondta, az óvodapedagógusok már a főiskolán megismerkednek a konfliktuskezelés módszereivel, továbbképzéseken, konferenciákon pedig speciális helyzetek kezeléséhez is kapnak segítséget, például a pozitív fegyelmezés témakörében (lásd keretes írásunkat). A súlyosabb problémákat a szakszolgálat munkatársaival igyekeznek enyhíteni, illetve megoldani.

Nagy elkötelezettség kell a „problémás” gyerekek komplex személyiségfejlesztéséhez – hangsúlyozta a Magyar Hírlapnak Smizsánszkyné Marján Ida, a miskolci József úti Óvoda vezetője, aki a közelmúltban a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Pedagógiai Intézet számára állított össze szakmai anyagot a bűnmegelőzés óvodai vonatkozásairól, a gyermekek áldozattá válásának megelőzési lehetőségeiről.

Magas fokú toleranciára és empátiára van szükség azokhoz a gyerekekhez, akik olyan családban élnek, amelyben bűnelkövető, börtönviselt, vagy éppen szabadságvesztését töltő ember – szülő, testvér – van – folytatta a szakember. Az ilyen gyerekek körében megszokott beszédtéma például a börtönlátogatás, és nem ritka, hogy egy-egy hétvége után olyan tapasztalatokkal, élményekkel mennek az óvodába, amelyeket nem tudnak feldolgozni. Ezeket meg kell beszélni velük, erősítve bizakodásukat a helyzet javulásában, illetve minél több pozitív élményt adni a számukra a foglalkozások, játékok során – magyarázta az óvodavezető. Ha viszont olyan jeleket tapasztalnak, amik áldozattá válásra utalhatnak, akkor a gyermekvédelem bevonására is sor kerül.

Az agresszivitás jelentkezhet mint erőpróba a szocializációs folyamatban, amikor kiválasztódnak a vezéregyéniségek. A konfliktusok megoldását csak „mérsékelten” szabad a gyerekekre hagyni – szögezte le a szakember –, az esetek nagyobb részében, főként a komolyabb összetűzéseknél a felnőttnek kell igazságot tenni. A bántalmazás lehet verbális, vagy fizikai, utóbbinál a testi épség megóvására is szükség van, például a balesetveszély tudatosításával. Kezdettől fontos arra nevelni a gyerekeket, hogy legyenek türelmesek, udvariasak egymással szemben, és tartsák be a csoportszabályokat, amelyekre akár a falakra kitett piktogramokkal is fel lehet hívni a figyelmet.

Az agresszív gyerekek nem tudnak beilleszkedni társaik közé, ezért nem érzik jól magukat a közösségben, ez pedig motiválja őket, hogy változtassanak viselkedésükön – mutatott rá Smizsánszkyné Marján Ida. – Szükség esetén az óvodapedagógus társszakemberek segítségét is kérheti: pszichológusét, gyógypedagógusét. Utóbbit indokolhatja a megkésett beszédfejlődés is, amely szintén vezethet agresszióhoz, hiszen az ilyen gyermek nem tudja kifejezni magát, és ez belső feszültséget okoz. A társszakemberek segítségül hívásához azonban először a szülőt kell bevonni, amely már önmagában is sokat javíthat a helyzeten, a problémák feltárása a legtöbbször a családi kapcsolatok erősödéséhez vezet.

„Előfordul, hogy nehéz meggyőzni a szülőt, de tapasztalataink szerint előbb-utóbb belátják, hogy szükség van szakember közreműködésére” – mondta az intézményvezető. Hozzátette, az óvoda ebből a szempontból kedvezőbb helyzetben van, mint az iskola, hiszen itt általában nap mint nap találkoznak a szülőkkel, akár mindkettővel felváltva, amikor hozzák-viszik a gyermeket, így rendszeresen tudnak beszélgetni a problémákról. A családdal való napi kapcsolat miatt a szülők nyomon követik a gyermek fejlődését a közösségen belül is. Igény szerint arra is lehetőség van, hogy az óvodában megfigyeljék gyermekük viselkedését. Sőt, a változásokról időről időre hivatalos formában, az úgynevezett személyiséglapon is tájékoztatja az óvoda a szülőket.

Tisztelet, kedvesség és határozottság

A pozitív fegyelmezési modell azon alapul, hogy a gyermek viselkedése a hovatartozás és értékesség érzésének elérésére irányul, amelyet befolyásol az egyén magáról való vélekedése, másokkal való kapcsolata és a világról alkotott elképzelése. A téma egyik szakértője, Jane Nelsen szerint a pozitív fegyelmezés kritériumai:

– Segíteni a gyerekeknek, hogy kötődést érezzenek.

– Kölcsönösen tiszteletteljes és bátorító légkör, kedves és határozott irányítás, tehát se nem túlzottan büntető, se nem indokolatlanul engedékeny.

– Figyelembe venni, mit gondol, érez, tanul és határoz el a gyermek magáról és a világról, és mit tesz a jövőbeni élete és a gyarapodás érdekében, tehát felismerni, hogy mit miért érez, és megváltoztatni ezeket a hiedelmeket, ahelyett, hogy pusztán a viselkedést próbáljuk megváltoztatni.

– Elismerés, amely az erőfeszítésre és a fejlődésre irányul, nem csak a sikerre.

– Fontos közösségi és életvezetési készségeket tanítani, ilyenek a tisztelet, a másokkal való törődés, problémamegoldás, együttműködési készség, szerepvállalás a családban, óvodában, iskolában.