Modernizálták a szociális képzéseket

Még az előző Orbán-kormány célul tűzte ki a gyermekvédelem megújítását, amelynek fontos eleme a nevelőszülői hálózat bővítése, fejlesztése, annak érdekében, hogy az állami gondozásba kerülő, tizenkét év alatti gyerekek minél nagyobb része családban növekedhessen. A „befogadó szülő” fogalom bevezetésén túl más jogszabályi változások is szolgálták a hivatás társadalmi elismertségének emelését. Így 2014. január elsejétől a nevelőszülők foglalkoztatotti jogviszonyba kerültek, vagyis a befogadott gyermekek nevelése egészség- és nyugdíjbiztosítási szempontból szolgálati időnek minősül. Ezt az érintettek régóta szorgalmazták, ugyanis korábban a mintegy 5600 nevelőszülő közül csaknem 3200-nak nem volt állása, vagyis foglalkoztatotti jogviszonya.

A Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet (NCSSZI) az Apor Vilmos Katolikus Főiskolával közösen valósítja meg a Szociális képzések rendszerének modernizációja című, kiemelt TÁMOP-projektet. Az uniós finanszírozású projekt keretében újult meg a nevelőszülők képzése is. Tavaly szeptembertől a képzés már ötszáz órás, míg eddig a nem hivatásos nevelőszülőknek hatvan, a hivatásosoknak háromszáz óra volt.
Az új tananyag összeállításán a katolikus főiskola munkatársai dolgoztak, pedagógusok, szociálpedagógusok, pszichológusok. A korábbi ismeretanyag jogi – elsősorban gyámügyi – témakörökkel bővült, ezen kívül a résztvevők ezentúl mélyebb pedagógiai és pszichológiai tudást is elsajátítanak. A nevelőszülői képzések tavaly októberben indultak a projekt keretében, országszerte negyvenhét városban, hetvennégy tanfolyami csoporttal, összesen ezernyolcszáz résztvevővel.

Nevelőszülő 2017-től már csak az lehet, aki elvégezte az OKJ-s képzést, vagy legalábbis már levizsgázott az első tananyagrészből.

Tavasszal riportban számoltunk be a tanfolyam egyik fővárosi csoportjában tapasztaltakról. Megírtuk, a húszfős csoport hogyan dolgozza fel az aznapi témát, egy speciális nevelési igényű gyermekkel kapcsolatos problémákat, illetve a kisfiúról készült orvosi szakértői véleményt. A száraz esetleírásból élő történet lesz, tennivaló, küzdelem, elrendezendő sors. A résztvevők lapunknak arról beszéltek, hogy bár fárasztó a képzés, és megterhelő, hogy hétvégente el kell szakadni a családtól, de a tankönyvi szöveg mellett lényeges pluszt is kapnak, hiszen megosztják gyakorlati tapasztalataikat, tanácsokat, ötleteket adnak egymásnak. Egyetértettek abban is, hogy a korábbi, hatvanórás képzésben csak töredéknyi szaktudás volt, és az kevés.

Elmondták azt is, szemléletváltás volt a rendszerben, most már az a cél, hogy a lehetőségekhez képest minél előbb „hazagondozzák” a gyerekeket a saját családjukhoz, vagy, ha erre nincs lehetőség, akkor örökbe fogadó szülőkhöz. Ez viszont nagyon nehéz feladat, és bizony gyakran kétségekkel jár, a tanfolyamon pedig ezeket a kétségeket is meg tudják osztani egymással. Beszámoltak továbbá arról, hogy a képzésen tanultakat otthon kipróbálják és „élesben” is hasznosítják. Oktatójuk hangsúlyozta, a komoly képzés hozzájárul, hogy valódi szakemberként fogadják el a befogadó szülőket. Hozzátette, nagyon fontos, hogy kis csoportokban folyik a munka, mivel így kapcsolatok, barátságok alakulnak ki, megnyílnak egymás előtt, elmondanak olyan személyes gondolatokat, élményeket, amelyekről magasabb létszám mellett biztosan nem beszélnének.

Az NCSSZI tájékoztatása szerint az első csoportok májusban kezdték meg a komplex záróvizsgát. Vizsgára az jelentkezhetett a projekt keretében, aki sikeres modulzáró vizsgákat tett a képzés során, elkészítette a portfólió jellegű záródolgozatot, valamint igazolták szakmai gyakorlaton való részvételét. Ez utóbbi magába foglalja a szakmai készségfejlesztést, gyermekjóléti és gyermekvédelmi intézményben töltött gyakorlatot, valamint nevelőszülőtársnál tett látogatást, tapasztalatcserét is. Az írásbeli vizsgán, amelynek anyagát központilag állítottak össze, a szakmai modulok témakörei alapján mérték fel a vizsgázók tudását. Ezt követően a szóbeli számonkérésen egy adott témakör tételei közül húztak egyet a vizsgázók, és a záródolgozatukhoz kapcsolódó kérdésekre válaszoltak.

A képzés – a később induló csoportok miatt – még nem zárult le mindenütt. Július 31-ig összesen 34 csoportban 825 résztvevő szerzett nevelőszülői szakképzettséget. A vizsgákat huszonhat városban bonyolították le: Tiszakécskén, Szegeden, Tatabányán, Baján, Orosházán, Sümegen, Békéscsabán, Kiskőrösön, Zalaegerszegen, Kecskeméten, Kiskunfélegyházán, Dévaványán, Bácsalmáson, Pécsen, Nagybajomon, Bodajkon, Nagykanizsán, Székesfehérváron, Szekszárdon, Szombathelyen, Budapesten, Hódmezővásárhelyen, Győrben, Szekszárdon, Kiskunmajsán és Csongrádon.