Mindenre van valahol jó megoldás

A Felsőtárkányi Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola (Heves megye) a lovaskultúra témakörében dolgozta ki módszertani modelljét. Náluk minden tanuló elsajátítja a lovaglás alapjait. Bajzátné Szántósi Mária igazgató lapunknak elmondta, 2007-ben kezdték a lovasoktatást a 3. évfolyamon, és felmenő rendszerben az 5. évfolyamig járnak a gyerekek – a mindennapos testnevelés keretében – heti egy órában egy közeli lovastanyára. Alkalmanként mintegy húsz percet lovagolnak és húsz perc elméleti oktatásban vesznek részt, a lovakkal, gondozásukkal, viselkedésükkel, biológiájukkal, illetve a lovagláshoz szükséges felszerelésekkel kapcsolatos ismereteket szereznek. Ötödikben záróvizsgát tesznek. Vannak, akik később is folytatják a lovaglást, tehetséggondozás keretében vagy magánerőből. Tapasztalataik szerint nagyon jó hatással van a gyerekekre a lovaglás, a lovakkal való foglalkozás. A testtartáson kívül a magatartást is javítja, hiszen nem mindegy, hogyan közelednek az állatokhoz, hogyan bánnak velük, önfegyelmet és törődést tanulnak. Az iskola modellje iránt nagy az érdeklődés, főként közeli iskolákból érkeznek, de távolabbról, más megyéből is jöttek már bemutató óráikra. Az alapfokú lovasoktatás tanóráihoz természetesen tanmenetet is készítettek, azt is át tudják adni.

A Salgótarjáni Általános Iskola Dornyay Béla Tagiskolája (Nógrád megye) az integráció, hátránykompenzáció, felzárkóztatás, az alulszocializáltság megszüntetése és a pedagógus-együttműködések témakörében kínál átvehető módszereket. Ordasiné Kiss Katalin igazgatónő érdeklődésünkre elmagyarázta, megoldásaikat egy rendkívül nehéz helyzet szülte, miután egy addig szegregált iskolát csatoltak hozzájuk. Súlyos gondjaik­kal, amelyek mind a tanteremben, mind a szünetekben jelentkeztek, végül úgy tudtak megküzdeni, hogy jóval hatékonyabbá tették a pedagógusok együttműködését.

Az igazgatónő hangsúlyozta, a kollégákkal való „ötletelések” előbb-utóbb mindig eredményesek voltak. Így például úgy döntöttek, a konfliktusok megelőzésére ütemezik a szüneteket, hogy külön legyenek az udvaron az alsósok és külön a felsősök. Közösen határozták el azt is, hogy megduplázzák az ügyeletes tanárok számát. „Amikor a szülők látták, hogy egyszerre négyen figyelünk a szünetben, megnyugodtak, ezért van, hogy nem viszik el a gyerekeket, így nem lesz a miénkből is végső soron szegregált iskola” – magyarázta az intézményvezető. Hozzátette, ha valamiben megállapodnak, ahhoz mindenkinek tartania kell magát, hiszen ez az együttműködés lényege. A tanárok tudják, hogy mindig számíthatnak egymásra, bármikor segítségül hívhatják a kollégájukat. Alkalmazzák a kéttanítós modellt is, különféle változatokban, órán a szaktanár mellett esetenként gyógypedagógus, fejlesztő pedagógus, vagy más tanár is jelen van.

A tiszatenyői Szent István Általános Iskola (Jász-Nagykun-Szolnok megye) az „egész napos iskolai benntartózkodást támogató pedagógiai gyakorlatok” körében dolgozta ki modelljét. Erdősné Ónodi Nórától, a programban részt vevő pedagógustól megtudtuk, a természetbúvár-, zsinórlabda- és más szakkörön, játékos sportvetélkedőkön kívül kéthetente péntek délután „olvasóvá nevelő” foglalkozást tartanak. A modell lényege, hogy egy meghatározott témában – ebben az évben ez az időutazás – minden alkalom előtt felhívást intéznek a gyerekekhez, akik így ajánlott irodalom segítségével felkészülnek a programra. „Most az ókornál járunk, így például ókori kavicsjátékokat is fogunk játszani” – mondta a tanítónő, megjegyezve, a más iskolákból érkező érdeklődők is aktívan részt vehetnek a játékokban, kézműveskedésben.

A nyírturai Móra Ferenc Általános Iskola (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) a „szülőkkel való kapcsolattartás fejlesztésében” példaadó. Vass Edit igazgatónő elmondta, az volt a céljuk, hogy érdekes, változatos programokkal minél több szülőt csalogassanak be az intézménybe, így közösséget építsenek. Korábban szerény részvétellel zajlottak az iskolai rendezvények, most viszont a karácsonyi vagy farsangi ünnepségen egy-egy családból már többen is jelen vannak. Nagy sikerrel tartottak tornabemutatót, ahol a helyi gyerekeken kívül vendég csoportok is felléptek, máskor pedig párhuzamos programot szerveznek a diá­kok és szülők számára, például míg egy pedagógus a gyerekek kézműves foglalkozását vezeti, addig egy meghívott pszichológus a tanulási nehézségekről beszél a szülőknek.

A hortobágyi Petőfi Sándor Kistérségi Általános Iskola és Kollégium (Hajdú-Bihar megye) a „környezeti és természettudományos nevelés” módszertana mellett a partneri együttműködésre is működő példát kínál, hiszen a Hortobágyi Nemzeti Park munkatársaival közösen végzik szemléletformáló tevékenységüket már hosszú évek óta. Az iskola igazgatóhelyettese, Baji Sándorné lapunkat arról is tájékoztatta, hogy amióta tavaly szeptemberben beléptek a programba, minden hónapban rendeztek workshopot, amelyre általában a környező iskolákból érkeztek érdeklődők.