Kétségek az új reformmal szemben

Széles társadalmi, szakmai és ciklusokon átívelő politikai konszenzusra van szükség a köznevelési rendszer olyan átfogó változtatásához, mint a kilenc évfolyamos általános iskola bevezetése, amit nemrég fideszes politikusok vetettek fel újra – mondják a tanárok a Nemzeti Pedagógus Kar (NPK) felmérése szerint. Bár a kari körlevélre csupán százhét állásfoglalás, javaslat érkezett, ebből negyvenegy levél nem egyéni, hanem nevelőtestületi álláspont, hat pedig a pedagóguskar területi szervei, illetve egyik tagozata által készített összeállítás, ezért az eredmény sok száz pedagógus véleményét tükrözi – közölte az NPK.

A válaszok szerint a tanárok fontosnak tartják, hogy bármilyen döntés előtt először a köznevelés „kimeneti célját” határozzák meg, majd azt, hogy ehhez a célhoz képest „hogyan állunk”. Ezután fel kellene mérni, milyen szakemberekre és többlet-infrastruktúrára lenne szükség a kilenc évfolyamos általános iskolához.
Mindezek nélkül értelmetlen és eredménytelen más országok modelljeinek másolása – értékelték a válaszadók. Említették Szlovákiát, Bajorországot és Romániát is, ahol nem vált be a hosszabbítás.

Általánosságban több kétséget és aggodalmat sorakoztattak fel, mint támogató érvet, azonban a problémák megoldására nyitottak a pedagógusok. Előnyöket is látnak egy ilyen reformban, gyakran előforduló vélemény például, hogy hasznos lenne az alapkészségek erőteljesebb fejlesztése szempontjából. Sokan jelezték viszont, hogy szerintük ezekre a problémákra nem a pluszévfolyam a megoldás. Voltak, akik azzal érveltek, hogy inkább hagyni kellene érni, kifutni az elmúlt évek nagy horderejű változásait, mert sem az iskolák, sem a szülők nem tolerálnák az újabb átfogó reformot. Megfogalmazták azt is, hogy ekkora változás előkészítéséhez rengeteg idő kell, ezért 2016-os kezdéssel megvalósíthatatlan.

A pluszévfolyam támogatói között akadtak, akik szerint nem az iskolai oktatást kellene bővíteni, hanem az óvoda utolsó évét „iskolaközelibbé” tenni, vagy az óvoda és az iskola közötti, „nulladik” évfolyamot létrehozni.

Minden véleményező számára nyilvánvaló, hogy egy ilyen nagyságrendű változás teljes tantervi reformot, valamint sok pénzt és időt igényel. A pedagógusok többsége szerint az általános iskolával kapcsolatban legfőbb probléma egyébként is a túl sok tananyag, egy pluszévfolyam tehát semmi esetre sem járhat tananyagbővítéssel. Figyelmeztettek arra is, hogy az új évfolyam bevezetése teljes tantervi reformot igényelne, vagyis a tankönyveket is át kellene alakítani. Előnyként veszik számba, hogy egyenletesebben lehetne elosztani a tananyagot. A támogatók többsége az alsó tagozat bővítését javasolja.

Igen hangsúlyos vélemény, hogy nem új évfolyamra, inkább jelentős mértékű tananyagcsökkentésre van szükség, mert nincs idő gyakorlásra, a tudás elmélyítésére, differenciálásra, képességfejlesztésre. Sokan úgy gondolják, hogy alsó tagozaton négy év elegendő lenne a képességfejlesztésre, ha valóban ez történne, felső tagozaton viszont jelenleg négy év alatt sem lehet megtanítani az előírt tananyagot, és kevés idő jut fejlesztésre.

A tanulók jelenlegi, túlzott terhelése miatt csökkenteni kellene a heti óraszámot, az osztálylétszámot, illetve külön felzárkóztató és tehetséggondozó osztályokra, csoportokra lenne szükség. Egyesek szerint a kompetenciamérések gyenge eredményei abból adódnak, hogy a méréseken a tanulók motiválatlanok, ezért annak tétje kellene, hogy legyen.

Megoszlottak a vélemények abban a tekintetben is, hogyan hatna a reform a pedagógusellátottságra. Egyesek szerint jó, hogy több pedagógusra lenne szükség, mások szakemberhiánytól tartanak. Sokan írták viszont, hogy a reformot a pedagógusképzés átalakításával kellene kezdeni, még akkor is, ha nem pluszévfolyamot vezetnek be, hanem csak az alapkészségek fejlesztését igyekeznek erősíteni különféle módosításokkal.

Fontos megállapítás, hogy az évfolyambővítés befolyásolná a tankötelezettség alsó és felső korhatárát is. Többek szerint szigorítani kellene az alsó korhatárt, különben túl idősen kerülnének ki a gyerekek az általános iskolából.

Jellemző felvetés, hogy az iskoláknak nincs a változáshoz elég férőhelyük – bizakodóbb meglátás szerint a változás infrastrukturális fejlesztéseket generálna. Biztos azonban, hogy mindez, tehát az iskolabővítés, az új tanterv és az új tankönyvek kidolgozása, a képzések, a hatástanulmányok elkészítése, jelentős költségekkel járna.