Játékkal is motiválják a gyerekeket

Táblajáték a Vörösmarty iskola bemutató óráján. A türelem, empátia és az önfegyelem fejlesztése (Fotó: Varga Imre)

Mind több helyen követik a „csoda-suliként” elhíresült Hejőkeresztúri IV. Béla Általános Iskolában alkalmazott oktatási-nevelési modellt. A Stanford Egyetem módszerének hazai viszonyokra való adaptálásával létrejött Komplex Instrukciós Program (KIP) rendkívül eredményes a hátránycsökkentésben, a gyerekek motiválásában, a tehetségek felszínre hozásában.

A módszer egyik legfontosabb jellemvonása, hogy a feladatok megoldásához eltérő képességekre van szükség, így a különböző szociális háttérrel, tudással rendelkező gyerekeknek egyaránt lehetősége van a csoportmunkában való sikeres részvételre. A pedagógus úgy szervezi a munkát, hogy a gyerekek elsajátítsák a csoporton belüli együttműködési normákat. A tanár egyik fontos feladata, hogy módosítsa az osztályon belüli hierarchikus rendet, minden diáknak megadja a lehetőséget a munkában való egyenrangú részvételre, tudatosítja, hogy mindenkinek van olyan képessége, amely alkalmassá teszi a feladatok megoldásában való sikeres közreműködésre.

A KIP keretében a csoporttevékenység az osztálytermi munka magja, beépül a tananyagba, ám marad a „normál” módszer is: az ismeretek tényszerű közlése, a frontális osztálytanítás. A csoportmunkát a tanórák mintegy ötödében alkalmazzák, például egy anyagrész összefoglalásánál, új tananyag előkészítésénél, feldolgozásánál.

A programban nagy szerepe van a logikai és táblajátékoknak is, és nem csupán a matematikával való kapcsolatuk miatt. A problémamegoldásra nevelés is fontos feladat, emellett a különböző viselkedésformák kialakítása, mint a nyerő és vesztő helyzetek, a kitartás, az elszántság, a célorientáltság, a merészség, a kockázatvállalás és megfontoltság, a határozottság, a felelősségvállalás, a szabályok betartása, a kudarctűrés, a türelem, a kapcsolatteremtés, az empátia, az együttműködés, az udvariasság, a fegyelmezettség, a rendszeretet és nem utolsósorban a sikerorientáltság, talpraesettség fejlesztése.

A KIP-es iskolák nevelési célja, hogy „derűs légkörben egyéni képességeiknek megfelelően fejlesszék a gyermekeket az életkoruknak legmegfelelőbb eszközzel, a játékkal”. Tapasztalataik szerint a táblajátékot játszó, azokban versenyző gyerekek nemcsak matematikából lesznek jobbak, hanem nyíltabbakká, bátrabbakká válnak, megnő az igazságérzetük, a szociabilitásuk. A szabályok értelmezése vagy a közös játszmaelemzések során számtalan egyéb információ adható át más tantárgyak köréből is, szinte „észrevétlenül”.

A programban részt vevő intézmények nagy hangsúlyt fektetnek a szülőkkel való együttműködésre, azok bevonására is, akár közös foglalkozások keretében. Családfát készítenek, együtt készülnek ünnepekre, a nagyobb testvérek és a szülők beszámolnak az osztálynak munkájukról, tanulmányaikról.

Miskolcon hamarosan megalakul a KIP-központ, s hivatalosan is akkreditálják a programba bekapcsolódó iskolákat – jelentette be nemrég a „KIP-es család” szakmai napján Kovácsné Nagy Emese, a program szakmai vezetője. A budapesti VI. kerületi Vörösmarty Mihály Általános Iskolában tartott fórum résztvevői megállapították, a módszer nem egyszerűen egy kooperatív technika, önmagában mit sem ér, szívvel-lélekkel kell alkalmazni. Komplexitása miatt hosszabb idő, másfél–két év kell átvételéhez, s szintén legalább egy év, mire a tantestületbe érkező új kolléga „beletanul”. Átfogó szemlélet- és oktatási kultúraváltásra van szükség hozzá, így aztán csupán akkor lehet eredményes, ha az egész tantestület együttműködik.