Belföld

Feladatfinanszírozás az iskolákban

Pölöskei Gáborné: Négyszáznyolcvanhárom egyedi szerződés készült, ezekben nagyon sokféle megoldás van az üzemeltetés módjára

Egy olyan szerződés, ahol mindkét fél meg tudta az érdekeit jeleníteni, sokkal jobb, megnyugtatóbb az önkormányzat számára – mondta lapunknak Pölöskei Gáborné, a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ elnöke az iskolák működtetésének átadás-átvételével kapcsolatban. Nyolc helyen nincs egyezség. A Klik-elnök beszélt arról is, mitől lesz menedzser szemléletű az új rendszer, amelyben a tankerület-vezetők nagy többsége a régiek közül került ki.

Pölöskei Gáborné 20161217
„A hatékonyság biztosítéka a gyors információáramlás” (Fotó: Kocsis Zoltán)

– Ez az év az intézményfenntartó adósságkonszolidációjáról és szervezeti átalakításáról szólt. Január elsején jogilag is létrejön az ötvennyolc önállóan gazdálkodó területi egység, illetve a korábbinál jóval kisebb, az operatív irányítást és az ellenőrzést ellátó Klebelsberg Központ. Ez a végleges rendszer, vagy lesz még változás?

– Január elsejétől ötvennyolc tankerület plusz a Klebelsberg Központ lesz a felállás, de mivel a szolnoki tankerület különösen nagy, ezért a hatékonyság érdekében javaslatot tettünk arra, hogy a Jászságban jöjjön létre még egy tankerületi központ február elsejével.

– Az átalakítás indoklása szerint az állami fenntartás eddig azért működött rosszul, mert kevés volt a pénz, túl nagy a centralizáltság, és hiányzott a menedzserszemlélet. Ebből az első kettő megoldódhat a konszolidációval, illetve az új módon tervezett költségvetéssel, de az új tankerületi vezetők többsége a régiek közül került ki, most ők mitől lesznek jobb menedzserek?

– Reméljük, hogy valóban alkalmas embereket választottunk a ré­giek közül is, az eddigi tevékenységük mindenesetre ezt mutatja. De ennél is fontosabb, hogy maga a Klebelsberg Központ legyen menedzserszemléletű, és támogassa a tankerületeknél ezt az egységes gondolkodásmódot. A tankerületi vezetők a nyár folyamán négy, többnapos képzésen vettek részt, hogy felkészüljenek pél­dául arra, hogy a költségvetést hogyan kell a feladatellátás biztonságát szem előtt tartva megtervezni és egyeztetni az iskolaigazgatókkal, vagy hogy a tantárgyfelosztás ne egyoldalú legyen, hanem szintén partneri beszélgetés folyamán alakuljon ki. A tankerületek dolgozóinak szakmai képzései nagyrészt most indulnak, például a HR-es vagy az informatikai képzések. Az informatika különösen fontos azért, hogy gyorsan áramoljanak az információk, mivel ez a hatékonyság biztosítéka.

– Elhangzott, hogy a tankerületi központok már valóban huszonegyedik századi hivatalok lesznek. Ez a kifejezés elsősorban a fejlett informatikai rendszerre vonatkozik? Mekkora beruházásra volt szükség a fejlesztésekhez?

– Újabb nagy fejlesztést, beruházást nem igényelt a változás, hanem korábbi, már meglévő rendszereken, illetve azok összekapcsolásán alapult. A szemlélet a lényeg, az, hogy komplex egységben működjön a szervezet. Ehhez informatikai háttér szükséges, amelyen dolgozunk.

– A tankerület-vezetőkre visszatérve: hogyan zajlott a kiválasztásuk, ön is tárgyalt mindegyikükkel, vagy a kollégáira bízta ezt?

– Palkovics László államtitkárral együtt végeztük a kiválasztást, jöttek a javaslatok, ezekből kiválogattunk mintegy hetven embert, akiket meghallgatunk, és közös döntés született.

– Meddig maradnak hivatalban a tankerületi központok vezetői?

– Kormánytisztviselők, tehát a meg­bízatásuk határozatlan idejű.

– A tankerületek jövő évi költségvetésének kidolgozásával kapcsolatos egyeztetés az iskolaigazgatókkal mennyire zajlott zökkenőmentesen?

– Újdonság volt, hogy a tavasz folyamán a Corvinus Egyetemmel közösen létrehoztunk egy speciális költségvetési tervező programot, amely egyénenként, az egyes pedagógusokig lebontva számol. A kulcs a feladatfinanszírozás. Az iskolasoros költségvetésben nem csak a tanárok jelennek meg külön-külön, hanem van szakmai dologi sor is, tehát itt lehet tervezni pénzt versenyekre, tanulmányi kirándulásokra vagy a technikaóra anyagszükségletére is. Ez most minden iskolánál megjelenik. A tervezés módja azért fontos, mert nem egyszerűen egy épületet üzemeltetünk, hanem iskolát működtetünk. Az idei költségvetés tervezésébe még nem vonta be minden tankerület az összes igazgatót, pedig ez volt a cél, a jövő évinél már egyértelműen elvártuk és figyeltük is.

– Az iskolák működtetésének átvételénél melyek voltak a kritikus pontok?

– Talán a legnehezebb a konyhák kérdése volt, amelyeket nem kell átvenni, de ezek sok helyen az iskolaépületben vannak, nehéz elkülöníteni a működtetést, a rezsiköltséget. A másik a tanuszodák, tornacsarno­kok esete: az önkormányzatok féltek, hogy kiszorulnak ezek használatából, de azután kiderült a számukra, hogy nem. Azt gondolták, hogy minden kell nekünk, s időre volt szükség, hogy egységes álláspontra jussunk. Négyszáznyolcvanhárom egyedi szerződés készült, amelyekben nagyon sokféle megoldás van arra, hogy milyen konstrukcióban működtetjük tovább az épületeket. Elsősorban az iskolák tudják megmondani, mit szeretnének. Ha az iskola elégedett volt a korábbi karbantartó, takarító céggel, akkor az maradhatott. Rendkívül komoly tárgyalásokat folytattak a tankerületi vezetők a polgármesterekkel.

– Általában önállóan sikerült megállapodnia a tankerületi vezetőnek, vagy több helyen be kellett avatkoznia a Klebelsberg Központnak?

– Mindenütt a tankerület-vezetők folytatták a tárgyalásokat, de ahol sokáig nem volt elmozdulás, onnan bekértük a dokumentumokat, és segítettünk.

– Hány önkormányzattal nem sikerült megegyezni?

– Fontos tudnunk, hogy mit szeretnének helyben, kell a partneri viszony az iskolák érdekében. Reméljük, mindenhol sikerül megoldást találni, de egyelőre nyolc önkormányzattal nem jött létre a megállapodás.

– A végeredmény szempontjából nem mindegy? Ha nincs megegyezés, miniszteri határozattal kerül a működtetés a tankerülethez…

– Egy olyan szerződés, ahol mindkét fél meg tudta az érdekeit jeleníteni, s az sokkal jobb, megnyugtatóbb az önkormányzat számára is.

– Több száz milliós összköltségvetésű európai uniós oktatásfejlesztési projektek indulhatnak jövőre. Mi a lényege például a térségi iskolahálózat programnak, és mikor lehet majd látni az eredményét?

– Még tervezési, előkészítési fázisban vannak ezek. A legfőbb cél, hogy mindenütt teremtsünk esélyeket. Ezt helyenként forráskoncentrációval lehet elérni, egy valóban huszonegyedik századi iskolahálózat kiépítésével. A legkisebb faluban élő gyermeknek is meg kell kapnia a lehetőséget képességei fejlesztésére vagy éppen a tehetséggondozásra.

– De ha egy térségben egy iskolát különösen fejlesztenek, akkor nem kell attól tartani, hogy a többiből odaviszik a gyerekeket, és akkor azok a kisiskolák elsorvadnak?

– Ha a feladatokat pontosan lehatároljuk, és ez alapján a kisiskolákat is fejlesztjük, akkor nem. A kistelepülések iskoláira szükség van. A szakos ellátottságot azonban nem tudjuk mindenütt biztosítani, ahol a csökkenő gyereklétszám miatt a felső tagozatokba alig jár gyerek. Róluk úgy kell gondoskodnunk, hogy az iskolaközpontban megkapják a szakos ellátást, képességfejlesztést, tehetséggondozást. Mindehhez iskolabusz-hálózat, infrastrukturális és módszertani fejlesztés kell. De az alapokat a helyben működő kisiskolában mint alapiskolában remekül el tudják sajátítani. Fontos azonban, hogy ott történjen módszertani fejlesztés.

– Ez a program mikor indulhat?

– Attól függ, hogy az uniós felhívás mikor jelenik meg. Remélhetőleg hamarosan az előkészítő munkákat el tudjuk kezdeni, és 2018-ra már felmutathatunk eredményeket is, 2020-ra pedig megvalósul az egész rendszer.

– Mi a helyzet a végzettség nélküli iskolaelhagyás elleni programokkal?

– A legfontosabb, hogy a gyerekek szeressenek iskolába járni. Ha szeretnek, akkor nem hagyják el az oktatási rendszert, a pedagógusok is könnyebben végzik munkájukat. Sikerélmény mindkét félnek kell. Erre jó a Koala, azaz a komplex alapprogram, amelyet az egri Eszterházy Károly Egyetem fejleszt. Ez összetett program, amely nem egy tantárgyra vagy gyermekcsoportra íródik, hanem az iskolát fejleszti. Ez a lényege. A Koala segítene a pedagógusoknak a heterogén gyerekcsoportok kezelésében, s vannak iskolák, ahol ez évek óta jól működik. A hejőkeresztúri modell, vagyis a KIP-módszer alkalmas erre, de vannak más, szintén jól működő programok, amelyeket hozzá lehet illeszteni, hogy komplex rendszer alakuljon ki. Ennek része lehet a digitális oktatás, mozgás, művészetek, életvitel és így tovább. A végcél, hogy a gyerek megtalálja a helyét, és az iskola alkalmas legyen az esélyteremtésre.

– Mikorra lehet érzékelhető változást elérni ezzel?

– Cél, hogy a tanárképzésbe is épüljön be, ne csak továbbképzésbe, vagy­is a fiatal pedagógusok már ismerjék az új módszereket. Alapvető, hogy a képzés is elmozduljon. Lehet, hogy látványos eredmények csak hosszú távon, tíz-tizenöt év múlva lesznek mérhetők, de az oktatási rendszerbe beépült változásokhoz idő kell. A KIP-nél van két év mentorálás, s ez segíti a módszertani fejlődést. A későbbiekben az iskolák egymástól tudnak tanulni.

– Ez azért hosszú idő lehet.

– Az oktatásban nem lehet fél év alatt jelentős eredményt elérni, ez nagyon összetett rendszer. Jó irányba elindulni, részeredményeket elérni viszont lehet. Éppen ezért az adósságkonszolidáció és a szervezetátalakítás komoly eredménynek számít.

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom