Emelheti az oktatás színvonalát a tanárok minősítési rendszere

„A minősítési eljárás órái okozta izgalmak ellenére nagy élmény volt a veletek való találkozás. Nagyon köszönöm a sok kedvességet, méltató szót, amit a nap folyamán tőletek kaptam.”

 „Köszönöm az értékelést, az eredményt. A legjobban azonban azt az emberi hozzáállást, amelyet ti képviseltetek. Nagyon jó érzés volt hallani, hogy amit több évtizede csinálok, az jó. Köszönöm a dicsérő szavakat, főleg, amikor a gyerekekhez is szóltál.”

Megerősítés

Azokból a levelekből idéztünk, amelyeket a minősítésben részt vevő tanárok küldtek Virágné Nagy Évának. Ő csaknem negyven esztendeje pedagógus, tavaly mesterpedagógus minősítést szerzett. A XVII. kerületi Szabadság Sugárúti Általános Iskola igazgatóhelyettese, a Közoktatási Szakértők Országos Egyesületének alelnöke. Miután elvégezte a képzéseket a tanfelügyeleti és a minősítési eljáráshoz, mintegy huszonöt kollégát készített fel, és csaknem tizenötöt vizsgáztatott a mesterpedagógus kategóriára, idén márciustól pedig a Pedagógus II. minősítésekben elnökként vagy szakos szakértőként vesz részt.

„A kollégák várják azt, hogy megerősítsék őket abban, hogy jól végzik a munkájukat, jó úton haladnak, így akik túlestek a minősítésen, pozitív tapasztalatokról számolnak be – mondja Virágné Nagy Éva. – Sajnos rémhírek terjednek olyanoktól, akik még nem is vettek részt az eljárásban. Egyesek feszültséget, felesleges aggodalmakat keltenek.”

A szakértő szerint már a portfólió-összeállítástól sem kell félni, mivel semmi olyasmire nincs hozzá szükség, amit egyébként nem készít a pedagógus, ami teljesen új lenne a számára. Hiszen óravázlatot egyébként is ír, éves munkájához a csoportjára szabott tanmenetet készít, az osztálya csoportprofilját az eredményes munkájához ismernie kell, önrefle­xiót is végez, még ha esetleg nem is így hívja. A szakmai életút megfogalmazásánál pedig számba veheti, honnan indult, milyen eredményekkel büszkélkedhet, hogyan fejlődött pedagógiai munkája során.

„Érthető, hogy az ismeretlentől való félelem kellemetlen, de mindenkinek tudnia kell, hogy nem csodát várunk tőle. Aki amúgy is lelkiismeretesen végzi a munkáját, akinek pedagógiai tevékenysége során a diák a legfontosabb, aki munkája iránt elhivatott, annak egyáltalán nem kell aggódnia – hangsúlyozza Virágné Nagy Éva. – A minősítés során a kollégák hamar rájönnek, hogy nem rossz szándékkal érkeztünk, az óralátogatások és a portfólióvédés is sikerélmény lesz a számukra. Mi pedig mindig rácsodálkozunk, mennyi kiválóság van a pályán, milyen ötletgazdagok, milyen jól tudják motiválni a gyerekeket, és annyi év után sem fásultak.”

A szeptemberben induló tanfelügyeleti ellenőrzésekre ugyanez vonatkozik – teszi hozzá. – Semmi ok a pánikra, nincs szankció, esetleg kijelölik, milyen kompetenciáit kell fejlesztenie a tanárnak, vagy épp ellenkezőleg, melyek azok a pedagóguskompetenciák, amelyek munkájának erősségei.

Bátorítás

Kell a „külső szem”, a visszajelzés a pedagógus munkájáról – vallja Jeszenszkyné Gallai Gabriella, a Nemzeti Pedagógus Kar országos elnökségének tagja, aki közel két évtizede a Budapest XVI. kerületi Móra Ferenc Általános Iskola igazgatónője, emellett évek óta szakértőként is dolgozik, valamint huszonöt esztendeje lát el vizsgaelnöki feladatokat érettségi és OKJ-s vizsgákon. Szerinte iskolájukban innovatív csapat alakult ki, jó gyakorlataikat pedig megosztják másokkal is, továbbá rendszeresen járnak hozzájuk pedagógushallgató gyakornokok. Már hat mesterpedagógus van a negyvennégy fős tantestületben, és tízen kerültek be a Pedagógus II. kategóriába.

„Korábban, amikor még nem volt kötelező, hanem csak lehetőség, már akkor is hívtam szakértőket, hogy kívülről lássák a munkánkat különböző tárgyakból, mint a magyar, a matematika vagy akár a testnevelés, mert meggyőződésem, nem elég kizárólag a belső ellenőrzés, értékelés – magyarázza az igazgatónő. – Minden tájékoztató dokumentumot megkaptak a kollégáim arról, hogyan kell összeállítani a portfóliót, szerveztünk intézményen belüli továbbképzést is a témában, és 2013 augusz­tusára mindenkinek el kellett készítenie a saját portfólióját. Csaknem mindannyiuknál járt tavaly szaktanácsadó, és mondhatom, jó érzéssel lettek túl a látogatáson, pozitív megerősítés volt számukra, hogy a szakember azzal ment el, »köszönöm, rengeteget tanultam!« Tavaly pedig – akiknek a jogszabály erre lehetőséget adott – fel is töltöttük a portfóliót.

Azt nem állítom, hogy mindenki örömmel fogadta, de végül megtették, s ennek köszönhetően 2015. január elsejétől a pedagógus előmeneteli rendszer magasabb fokozatába kerültek.” Hozzáteszi, a sok adminisztratív munka mellett a portfólió összeállításának voltak kellemes elemei is, például amikor régi esetleírásait olvasta el ismét.

A minősítési eljárás során a szakértők részletesen értékelik a pedagóguskompetenciák fejlettségi szintjét a megadott és mindenki által elérhető indikátorok alapján, pontozzák és kérdéseket tesznek fel írásban a hiányzó vagy nem elég alaposan kifejtett témákban. Az iskolában konzultálnak a pedagógussal, majd megtekintenek két tanórát vagy foglalkozást, ezt követi a portfólióvédés és az értékelés.
„Voltam bizottsági elnök és szakos szakértő is, érdekes órákat és érdekes pedagógusszemélyiségeket láttam, akiktől lehet tanulni” – hangsúlyozza Gallai Gabriella. Megjegyzi, a minősítésen áteső pedagógus is véleményezi – többek között – a szakértő szakmai felkészültségét, kapcsolatteremtését, felelősségtudatát, etikus magatartását.

„A Nemzeti Pedagógus Karban tanfelügyeleti és minősítő szakértői tagozatot hoztunk létre, amelynek tagjai néhány héten belül értékelik az eddigi tapasztalatokat, és szükség esetén javaslatokat fogalmaznak meg a döntéshozóknak. Sok, a minősítési eljárásban részt vevő kollégával beszéltem, rengeteg pozitív tapasztalatot osztottak meg számtalan jól felkészült tanárról. Nagyon ritka az ellenkező vélemény.
Nemegyszer hallottam, hogy a tanár sokkal jobb volt „élőben”, mint amire a portfóliója alapján számítottak – mondja a szakértő. – Azzal együtt is, hogy általában rettenetesen izgultak, mert vizsgahelyzetnek tekintették a minősítést, és kezdetben nehezen hitték el, hogy segítő szándékkal van ott a kolléga. Végül azonban a legtöbben megköszönték a segítséget, a bátorítást.”

Nyugodt légkör

Tudatosabbá teheti a pedagógusokat a minősítési eljárás – véli Siry Tünde, aki több mint harminc esztendeje van a pályán, jelenleg a csepeli Kazinczy Ferenc Általános Iskolában tanít. Több évig dolgozott szaktanácsadóként pedagógiai szolgáltatóknál, ezenkívül mentorként és képzőként is tevékenykedett, s 2014 tavaszán elvégezte az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet új típusú szaktanácsadói, majd a nyár során az Oktatási Hivatal (OH) szakértői képzését. Szeptember közepétől december végéig az OH trénereként dolgozott képzés és vizsgáztatás témakörben. Ez idő alatt hatvankét portfólióba nyerhetett betekintést. Az idén eddig öt minősítési eljárásban vett részt.

„Nagyon jó tapasztalatokat szereztem, csodálatra méltó életpályákat ismertem meg – idézi fel a szakértő. – Izgultak, de azt gondolom, végeredményben számukra is hasznos volt ez a lehetőség, az, hogy beszélhettek saját magukról, bemutathatták eddigi szakmai pályafutásukat. Alkalmanként ez kifejezetten felemelő volt, emlékszem, az egyik pedagógus a dicséretektől elérzékenyülve azt mondta: látjátok, nőnek a szárnyaim.”
Siry Tünde is szembesült azzal, hogy a portfólió összeállítása és feltöltése ellen sokan berzenkednek, az informatikai feladatok komoly probléma elé állítják őket. Főként az idősebb pedagógusok számítástechnikai tudása hiányos, ami természetesen a portfólión is meglátszik. „Mindez viszont azt hozza, hogy a fiatalabb kollégák, bár szakmai tapasztalatuk kevesebb, mint idősebb társaiké, mégis kevésbé fogadják el tekintélyüket, látva ezt a fajta kompetenciahiányt” – figyelmeztet a szakértő.

Hozzáteszi, a minősítés részeként az óralátogatáson értékelik a „tanulás támogatását” szolgáló eszközöket is, azonban sokan legfeljebb írásvetítőt, esetleg projektort használnak, a számítógép kezeléséhez kevéssé értenek, az interneten hozzáférhető segítségeket épphogy ismerik. Alig-alig élnek azzal a lehetőséggel, amelyet az online szakmai közösségek nyújtanak, pedig ezekben „rengeteg ötletet, módszert osztunk meg egymással”.

Az értékelést végző bizottság két tagját az OH delegálja, az egyiket pedig az adott iskola, ez általában maga az intézményvezető. Siry Tünde azt mondja, esetenként kiderült, hogy az igazgató is tájékozatlan az eljárást illetően, holott a kollégája részt vett benne, és épp neki lett lenne a feladata, hogy információkkal segítse, támogassa, felkészítse őt.

Tapasztalatai szerint az intézményvezetők közül van, aki már átesett a minősítésen és támogatja azt, van, aki tanácstalan és kivár, és van olyan is, aki ellenzi az egész rendszert, negatívan viszonyul hozzá, ami persze hatással van az adott iskola egész tanári karának hozzáállására is.

Holott a minősítés és az ellenőrzés eredményeként javulhat az oktatás minősége, legalábbis tudatosabbá válnak a pedagógusok – állapítja meg a szakértő. Hozzáfűzi, az már a bizottság tagjain múlik, végül milyen élmény marad a pedagógusokban, mert ez attól függ, hogyan vezetik le az eljárást. Korrektül, nyugodt légkörben kell lezajlania. Ez nem valamiféle „ítélőszék”, s ezt minden kolléga tapasztalhatta, aki már részt vett benne – magyarázza Siry Tünde.